Újabb egyetemi botrány: miért nem kapják ösztöndíjukat a diákok?

Botrány és egymásra mutogatás zajlik a Budapesti Corvinus Egyetemen. Ami a különböző sajtóhírekből és a nyilvánossá tett egyetemi levelezésből biztosan kiderül: késnek a szociális és tanulmányi ösztöndíjak – egyes hírek szerint már három hónapja. Az érintettek (rektor, gazdasági igazgató, illetve a hallgatói önkormányzat vezetője) viszont körbe-körbemutogatnak.

Ró-zsás-pé-ter

Rostoványi Zsolt rektor a rektorhelyettessel, a rektori hivatal vezetőjével és a hallgatói önkormányzat elnökével közös levélben tájékoztatta a Budapesti Corvinus Egyetem hallgatóit arról, hogy miért késnek a szociális és tanulmányi ösztöndíjak. Állítják: a szabályzatnak megfelelően döntöttek azokról, de a pénzek utalásához kell Rózsás Péter András gazdasági főigazgató ellenjegyzése is. A levél szerzői szerint az ösztöndíjpályázatokat szabályszerűen bírálták el, és rendelkezésre állnak a források is, ám Rózsás aláírása nélkül nem tudnak utalni, ezért késnek az ösztöndíjak.
A gazdasági igazgató szintén kedden azt közölte az egyetem hallgatóival, hogy a juttatásokról szóló listát november 15-én kapta meg a HÖK-től, „a döntést megalapozó analitikát azonban nem kaptam meg, ezért a döntések szabályosságáról nem tudtam meggyőződni”.

(Le)bonyolítók

A HÖK-elnöke, Kiss Dávid, hogy igazát bizonyítsa, közzétette a Rózsás Péter Andrással zajló levelezését attól kezdve, hogy: „Került hozzám ellenjegyzésre hallgatói kifizetésként alaptámogatás jogcímen megjelölve egy lista. Ez mi, és mi a jogszabályi alapja?”, egészen addig, hogy: „Gondolom kapok még néhány értelmetlen, bunkó stílusú levelet tőled! De ezektől megkímélhetnéd magad és engem is”. A folytatástól most megkímélnénk titeket.
A HÖK-vezető állítja: „Az ösztöndíjakkal kapcsolatos teendőket valójában minden érintett szerv és személy rendben elvégezte, ideértve a felügyelő Rektori Hivatalt, a kötelezettségvállaló oktatási rektorhelyettest és a dékánokat, valamint a pályázatot lebonyolító Diákjóléti Bizottságot is: napokkal, hetekkel november 15-e előtt megtörtént ez.” Szerinte a késést „azok a szürreális állapotok okozták”, amelyek a gazdasági főigazgatóságot jellemzik. „Gyakorlatilag egyszemélyes ügyintézés alakult ki, a munkatársak nem hajlandók átvenni hivatalos anyagokat, vagy elkeverik azokat a kapkodásban, az ellenjegyzésre váró dokumentumok pedig napokra, hetekre eltűnnek, mire a főigazgató a kezébe veszi őket végre.”
Rózsás egyébként még októberben interjút is adott az Indexnek, amelyben többek között az egyetem rektorát vádolta meg: „nehezíti a munkámat”.

Ti értitek? Mi nem nagyon, de Franz Kafka minden bizonnyal értené. Sőt jót mulatna rajta (azt mi is tudunk, feltéve hogy nem vagyunk corvinusos hallgatók).
Hogy emberek elvesztenek iratokat? Hogy egymásra tologatják a nemszeretem feladatot hierarchikus magasságtól függetlenül? Hogy bojkottálnak ügyeket? Hogy dokumentumok csak várnak, csak várnak az aláírásra? Sokan sok munkahelyen tapasztalhattuk már ezt – csak ritkán fajulnak odáig a dolgok, hogy mindez sajtónyilvánossá váljon. Ehhez legalább egy egyetem kell helyszínnek, és egy olyan patthelyzet, amelyben már nem tudjuk, hogy ki kivel nem kommunikál, és milyen körmönfont indokokkal nem teszi.
Olyan ez, mint amikor két kisgyerek megmakacsolja magát, és egyik sem kér bocsánatot. Csakhogy itt már magasabb szférákban járunk, konkrétan az úgynevezett értelmiségiben: tán itt több a belátási képesség. Még bocsánatot kérni se kell, csak utalni, ha már ilyen szépen döntöttek, elbíráltak, lebonyolítottak a szervek és a személyek, bár ha az analitika hiányzik, az ellen valóban nincs orvosság. Aláírni – azt meg aztán tényleg néha a legnehezebb, értjük mi ezt, pedig csak egy tollvonás (kis lépés az embernek, de nagy lépés a diákságnak). Kábé olyasmi, mint kimondani: bocsánat. (Gyerekkorunkban majd’ belehaltunk.)

A diákok meg picit éhen – na jó, ez túlzás, de azt tán elmondhatjuk, hogy sokan közülük egy hónapot is nehezen vészelnek át gasztronómiailag (akik kollégisták voltak, tán emlékeznek még a vegetás-kechupös kenyérre és a szaftfeltétes főzelékre a menzán). Ami viszont ennél nagyobb veszteség: baromira nem ezzel kéne foglalkozniuk. Húszéves korára az ember többnyire elveszti az idealizmusát, de azért jó lenne, ha egy egyetem vezetésében rend lenne – már csak az olyan elavult fogalmak miatt is, mint példamutatás, hogy mást ne mondjunk.

De nézzük, a jövő bölcsészei és közgazdászai vajon mit látnak a katyvaszból! (Az aláírásukat ezúttal ők sem adták, csak más okokból):

„Úgy tudom, egészen a botrány kirobbanásáig nagy volt a hallgatás az egész ügyben mindenki részéről, se a HÖK, se a vezetőség nem tájékoztatta a diákokat. Én az ELTE-re járok, ahol nem mondom, hogy minden a legnagyobb rendben van, de ehhez hasonlóra még nem volt példa, sőt, az ösztöndíjamat rendszerint a határidő előtt három-négy nappal utalják. Aki szoctámot kap, az nem jókedvéből jogosult erre az összegre, hanem mert rászorult.  Azt gondolnám, hogy az egyetemeket olyan emberek vezetik, akik minden szempontból értenek az oktatáshoz, ahogyan a HÖK-ben is olyan emberek vannak, akik átlátják a rendszert – normális esetben. Ha akár a HÖK, akár a vezetés pénzéről lenne szó, biztos hamar találnának megoldást.”

„Anyagi függetlenséget próbálok elérni”

„Sajnos már többször is hallhattunk, olvashattunk arról, hogy a vezetés egyes tagjai hogyan – szándékosan vagy sem, döntse el mindenki maga – próbálják akadályozni, ellehetetleníteni az egyetem működését, de ezt közvetlenül eddig a hallgatók kevésbé érzékelték. Véleményem szerint azért kavart ilyen nagy port ez a levelezés, mert már nemcsak a dolgozókat és tanárokat, hanem a hallgatók jelentős részét is érintette. Én részesülök mind tanulmányi, mind szociális alapú ösztöndíjban, amelyből főként az albérletet finanszírozom, valamint zsebpénzként funkcionál. Szerencsés helyzetben vagyok, mivel én ezzel csak anyagi függetlenséget próbálok elérni, nem szeretném a szüleimet terhelni, van elég anyagi gondjuk nélkülem is, és még az ösztöndíjakkal is a segítségükre szorulok. Én már másfél hete naponta ellenőrzöm, hogy kiírásra kerültek-e már a megállapított ösztöndíjak, mert legkésőbb november második hetében érkezni kellett volna az első két-három havi ösztöndíjnak, és már nagyon csuklottak az illetékesek, hogy finoman fogalmazzak, de arra nem gondoltam, hogy ilyen meccsek mennek a háttérben, és biztos, hogy ez a Corvinus hírének sem tesz jót.”

„Államilag támogatott képzésre járok, és a szociális helyzetem miatt jogosult vagyok a szoctámra. Rohadtul fel vagyok háborodva, és rohadtul nem érdekel, hogy ez kinek a hibája, hogy az egyetem vezetése, vagy a HÖK cseszett el valamit, engem ebben az egész hercehurcában csak egy dolog érdekel, hogy mégis mikor kapom meg azt a pénzt, ami megillet? De erre senki nem tud válaszolni, csak annyit tudnak, hogy küldözgetik a leveleket a Neptunon keresztül. Nem tudom, miért gondolja akár a HÖK, akár a vezetés, hogy jobb lesz attól, hogy össze-vissza írnak. Ahelyett, hogy egymást támadják, jó lenne, ha inkább a megoldáson gondolkoznának. Szerintem.”