– Most az összes paplant ellopom – jelenti elégedetten.
– Miért? – teszem fel a kérdést.
– Azért, mert különben könnyen megfázom – világosít fel Misi.
Azzal bekucorodik a párna- és paplanhalmok alá, és udvariasan kikurjant alóluk:
– Papa, te is bejöhetsz a házamba!
Úgyhogy bekopogok, ő beinvitál, és aztán elbeszélgetünk az élet dolgairól. Misi remek házigazda, még vacsorával is megkínál.
– Krumplis husi van – mondja háziasan. – Itt hűl a mikróban.
Legutóbb, mikor Misi meginvitált a paplanokból és párnákból épített házába, kicsit elfoglalt voltam, megpróbáltam kimenteni magam.
– Miért nem hívod meg anyut a házadba? – kérdeztem.
– Mert ő egy kicsit hülye – felelte Misi. – Te nem vagy kicsit se hülye, nagyon se hülye, ezért tégedet hívlak meg.
Nem tudom, hol hallotta Misi ezt a hülyézést, és természetesen helytelenítettem, de bevallom, titkon azért jólesett, hogy én nem vagyok kicsit se, nagyon se hülye szerinte. Nem úgy Jancsi, Misi kisöccse, akiről Misi nincs valami nagy véleménnyel. Jancsi alig több mint egyéves, és egyelőre viszonylag kevés szót ismer. Gyakran meg egyenesen nem is használ szavakat, csak úgy gagyorászik. Nekünk, elfogult szülőknek ez a gagyorászás is nagyon tetszik, próbáljuk találgatni ilyenkor, hogy vajon mi lehet Jancsi közlendője. Egyszer, amikor valami aranyosat gagyogott, valamelyikünk mosolyogva megkérdezte Misitől:
– Mit mondott a Jancsi?
– Szerintem valami hülyeséget – fogalmazta meg a gyanúját Misi.
Misinek tehát megvan a véleménye anyuról is meg Jancsiról is. Előbbivel egyébként más baj is van, nem csak az, hogy egy kicsit hülye. Ráadásul még lány is. Erre akkor derült fény (mármint arra, hogy ez baj), amikor a feleségem meg akarta fogni Misi kezét az utcán.
– Ne, menjél innen! – húzta el a kezét Misi. – Te lány vagy, téged nem szeretlek! Csak a fiúkat szeretem.
– Hallom, Misi, csak a fiúkat szereted – szembesítettem vele Misit, miután a fülembe jutott a dolog.
– Igen – erősítette meg Misi. – Téged szeretlek, te fiú vagy. Képzeld, a nagypapa is fiú, meg én is fiú vagyok.
Mondanom sem kell, nem tartottam helyesnek, hogy Misi nem szereti a lányokat, és nem hajlandó megfogni anyu kezét, de a szívem mélyén mégiscsak örültem neki, hogy engem szeret, mert fiú vagyok. De korai volt az örömöm. Hamarosan kiderült, hogy Misinek velem kapcsolatban is vannak fenntartásai. Az történt, hogy Misi bejött a szobámba, és megkaparintotta az asztalról a számítógéphez tartozó egeret. Szükségem lett volna rá, úgyhogy megpróbáltam tőle visszakérni.
– Misi, elkérhetem? – kérdeztem.
– Nem – mondta Misi, és eldugta az egeret a háta mögé.
– Miért? – tudakoltam.
– Mert ez neked nem való – mondta szigorúan Misi.
– Miért nem? – csodálkoztam.
– Mert te egy kicsit öreg vagy.
 Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |
