Egy beszélgetés sokszor többre tanít, mint a tananyag

A gyerekek leveleiből:

● „Köszönöm, hogy mindig mellettem volt, még akkor is, mikor mindenki más ellenem volt. Köszönöm, hogy magára mindig számíthattam, és mindig segített nekem. A semmiből az égbe emelt, biztatott, és megtanított sok mindenre. Mindig meghallgatott, és azok ellenére is támogatott, hogy olyan sokszor hibáztam. Maga anyám helyett anyám volt! »Szét vagyok csúszva, mint a remete-kutyaszar!« Soha nem fogom elfelejteni! És persze magát sem!”

● „…amikor úgy éreztem, hogy nincs mellettem senki, de maga akkor is ott állt, és mondta: »Piri, ne add fel…« Egyedül magának köszönhetem, hogy itt tartok, ahol, mert ha maga nem lett volna, mikor elveszítettem azt a két embert, akik a világon a legeslegfontosabbak voltak számomra, akkor én is elvesztem volna!”

● „…remélem, hogy ezt a levelet elteszi és emlékezni fog rám, hogy én nem egy bunkó paraszt vagyok, aki a fájdalmait másokon vezeti le, hanem a szívem mélyén én is normális vagyok.”

● „…ránézésre tudja, mi bánt minket vagy mi okozott örömöt nekünk. Előtte nem kell titkot tartanunk. Bármit elmondhatunk neki anélkül, hogy bennünk lenne a félelem.”

● „…a könyvtár ajtaja mindig nyitva áll előttünk. … Ha csak nevetni szeretnénk egy jót, mert nincs jókedvünk, az ő történetei és poénjai, még ha nem is értünk mindent, mindig felvidítanak minket.”

Tanárok:

● „Ha a gyerekek otthoni problémák miatt feldúltan, szomorúan jönnek iskolába, reggel bemennek hozzá, máris jobb a napjuk és ettől az óra hangulata is.”

● „Magam is gyakran betérek hozzá lelki wellnessre… Nem tudom, máshol hogyan van, de biztos vagyok benne, hogy más iskolában is nagyon fontos lenne, hogyha nekik is lenne egy ilyen Klári nénijük!”

● „Igen sok gyerek hozza otthonról a gondjait, nem kap otthon kellő figyelmet, megértést, biztonságot. Ha tőle kijönnek, látható a megnyugvás viselkedésükön. Van, amikor többen is összejönnek, és ez a találkozás a hasonló sorsú társakkal már oldja a magányukat. Van, akivel együtt érezhetnek, és van, aki együtt érez velük.”

● „Társas viszonyaik rendeződnek, magatartásuk javul, hangnemük, hangulatuk kedvezőbb, munkakedvük, készségük a feladatok elvégzésére megnő, megerősödnek lélekben, megtanulnak küzdeni. Mindez érzékelhető szünetben, tanórán…”

Példa

Jó néhány évvel ezelőtt egy dunántúli kisvárosban jártam. Ott hallottam egy tanárnőről (egyébként gyógypedagógusról), aki már az azóta megszűnt speciális iskolában is minden reggelt beszélgetéssel, mesével kezdett, sokat kirándult a gyerekekkel, együtt főzött velük, a betűket először homokba írták faággal, vagy a kezükben gyúrva a nedves homokot, formálták meg… Ha a napköziben betűtésztás levest főztek, versengve nevezték meg a kanálra került betűket, szabad volt kiabálni is…

Sokat énekeltek és sokat szerepeltek együtt. Az átszervezés után W. P. Klára – Klári néni – könyvtáros lett. A könyvtár ajtaja mindig nyitva volt a gyerekek előtt, és Klári néni szerzett két nagy fotelt, és az egyik sarok lett a beszélgetősarok. Valamiféle elismerés volt, amikor félállásban a könyvtárosság mellett ifjúságvédelmissé minősítették át. Nehezen, de engedélyt kaptam, hogy belepillanthassak a neki írt levelekbe, amiből itt idéztem egyet-kettőt. Azt mondják a kollégák és a gyerekek, hogy valódi, sorsfordító „gyógyulások” történtek. Eszembe jut egy réges-régi, nagy Pest megyei pedagóguspaláver (hat-nyolcszáz pedagógus ült együtt egy nagy teremben a tanévnyitó alkalmából), ahol felállt egy köztiszteletben álló, ősz hajú tanítónő, és azt mondta:
– Mi lakótelepen tanítunk. A gyerekeink beszélgetni szeretnének velünk. És mi tudjuk, hogy erre van, erre volna a legnagyobb szükségük! De nem tudunk velük eleget beszélgetni, mert hajt a tananyag!
Mire felpattant ott levő igazgatója és rémülten kiáltotta:
– Ne is gondolj rá, Jolikám, hogy beszélgetni fogsz, tőlünk a művelődési osztály a tananyagot kéri számon!

Mi jobb, mint a fény? – kérdezi Goethe rejtélyes Meséjében, ha jól emlékszem, a bölcs kígyó.
És a válasz:
– A beszélgetés!
(Talán mert míg a fény egyik pontból a másikba halad, addig a beszélgetés két pont között pattog ide-oda, mint a jól megütött pingponglabda.)

A tananyagot, a legnagyobb részét a gyerekek nagyon hamar elfelejtik. Az igazi beszélgetés szavait talán igen, de érzéseit soha. De jó is lenne, ha iskoláinkban tudnánk, hogy mi a gyerek és a bennük épülő eljövendő világ szempontjából a legfontosabb!