1. Melyik a legértékesebb tulajdona?
Semmihez nem ragaszkodom, ami tárgy. Most éppen egy olyan könyvet írok, amelyhez régi fotók kellenének – nem tudok adni. Nincs, még ez sincs. A fotózásunkhoz sem tudtam egy kedvenc holmim kiválasztani… Nincs kedvenc ingem, cipőm, öltönyöm. Emberekhez ragaszkodom, akiket szeretek. Például a feleségemhez.
2. Melyik a kedvenc könyve?
Nincs annál nagyobb öröm, ha az ember bizonyos könyveket egész életében olvasni tud. Mint én, hatvan éve az evangéliumokat, a Védákat és Hamvas Béla műveit. Az 1964-es Scientia Sacra azért kedves nekem, mert Tolnay Klári gépelte le, éjszakánként, fél éven keresztül, amikor még szamizdatban lehetett csak megszerezni. A másodpéldány az enyém lett. Ő haláláig olvasta, én sem fogok másképp tenni.
3. Mi a kedvenc idézete?
Egy? Nekem kettő is van! Az egyik Jézustól való: “Aki velem van, összegyűjt, aki ellenem, szétszór.” A másik József Attilától: “Maradj fölöslegesnek…” Ez határozta meg az életemet, ez a két idézet. Az első a szeretet titka. A másik: egy író ne keveredjen bele a “történelmi szenvedély zűrzavarába”. Maradjon kívül, onnan lásson. Nem szabad pénzért, karrierért, társadalmi kitüntetés reményében írni. Az író ne akarjon másokhoz tartozni, lihegve részt venni valamiben. József Attilának ez sikerült, túlságosan is sikerült, szegénynek, még akarata ellenére is – de amit írt, maradandó lett és igaz.
4. Ha újraélhetné élete egy pillanatát, melyik lenne az?
Az életem tele volt zajos sikerekkel, bukásokkal – de a nagy pillanat nem innen van. A tengerparton ültünk a feleségemmel napnyugtakor. Olvadtvas-színű a víz a lebukó naptól. A kristálytiszta tenger partján két-három madárka ugrál, csőrét döfködi a homokba. És ezt együtt nézzük. Béke van. Nyugalom. Alkony, szépség… Sokszor felidézem magamban.
| Névjegy • József Attila-díjas író, Onassis-díjas drámaíró. Előadó. • 1936-ban született Budapesten. • A Madách Színházban 1955-től dramaturg. • Számos könyve jelent meg: A madárember, Részeg józanok, A lélek színpada, Titkos tanítások, Boldogság, Jóskönyv, Benső mosoly, Útravaló (sorozat), Szeretetkönyv, Sorskönyv, Örömkönyv, Varázskő, Isten bohócai, Kígyó és Kereszt, Férfiélet, női sors… Következő könyvében Tolnay Klárival való közös szellemi útkeresésének titkairól beszél. • Felesége 1955 óta társa. Nevelt fia Müller Péter Sziámi, lánya Müller Juli. • Hét unoka nagypapája. |
5. Mi az az emberi hiba, amit a legkönnyebben tolerál?
Csak a gyűlöletet és könyörtelen önzést nem tudom… ezen kívül bármit. Ha valakiben nincs meg ez a két alávaló bűn, akkor legfeljebb ostoba, azt viszont már elviselem. Néha én is az vagyok.
6. Mi az a tulajdonság, amit a legjobban kedvel a másik nemben?
Tizenkilenc évesen a szépség és a kívánatosság. Ahogy múlt az idő, egyre inkább a jóság és a bölcsesség lett a fontos a nőkben.
7. Mit csinál a legszívesebben olyankor, amikor nem kell csinálnia semmit?
Sportolok. Gyúrok – kondizom. Mindennap. Egész életemben rendszeresen mozogtam, és amikor az a fajta aktivitás megszűnt (birkózás, boksz), és már nem küzdősportokat akartam űzni, akkor kezdtem el kondizni.
8. Mi volt élete legfájdalmasabb élménye?
Amikor ráeszméltem, hogy anyámat el fogom veszíteni. Pedig attól kezdve még sokáig élt, sokat voltunk együtt. Mégis tudtam, most van vége. Először láttam rajta, hogy zavart, nem tudok vele beszélgetni. Hirtelen nem ő volt már. Akkor lejöttem tőle, beültem a kocsiba, és nem tudtam elindulni, mert sírógörcsöt kaptam. Még húsz perc múlva is ott zokogtam, az esővert autóban. Közben ő a vacsoráját készítette a lakásban, semmiről sem tudott.
9. Hová költözne el legszívesebben?
Ott vagyok, ahol kell. Budapesten, Zuglóban. Ugyanakkor bárhol tudnék élni. Én még a kórházban is jól éreztem magam, onnan sem akartam hazajönni! Ahol emberek vannak, mindig találok barátokat – és akkor már nem érzem magam idegenben. Amitől itthon otthonosabb vagyok, az a magyar nyelv miatt van. Nagy titkokat rejt… Azért a naplementét a tengeren megnézném még egyszer!
10. Sokan sokfélét mondtak már önről. Ki kapta el az ön lényegét, mit mondott?
Inkább a “nem”-et mondom. Nem szeretem, ha azt mondják, ezoterikus író vagyok. Aki ezt mondja, nem ismeri a drámáimat, a könyveimet – és főleg nem tudja, mi az ezotéria. Azt jelenti: “legbelső”. “A lélek legmélye”. Ennek semmi köze a divatos “ezó”-hoz. A szó igazi értelmében minden igazi művész “ezoterikus”. Ha így értenék, vállalnám is. Aki viszont azt mondja rólam, hogy egész életemben szeretetet kerestem, és mérhetetlen sok viszontszeretetet kaptam – elkapta a lényeget. A viszontszeretés csoda – a magánéletben is.
Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |