A világirodalom nagy családregényei – a Buddenbrookok és a Forsyte-ok – sorába a “Nehru-saga” is jól illik. E történetben ugyanis India egész sorsa tükröződik. A kasmíri származású család a 18. század elején szerzett hírnevet, vagyont, és ekkor vette fel a Nehru nevet. Indira nagyapja már ismert, jómódú ügyvéd; a fia – Indira apja, Dzsaváharlál Nehru – pedig Cambridge-ben diplomázott. De feleségét, a tizenhét éves Kamalát mégis – a hagyományoknak megfelelően – a család választotta ki: szerelemről itt aligha beszélhetünk. Az idő múlásával azonban a gyönyörű, törékeny nő méltó társa lett férjének. Nehru nemcsak tisztelte, de szerette is asszonyát, aki 1917-ben egy kislánnyal, Indira Prijadarsinivel ajándékozta meg. A boldog édesapa Indunak becézte egyetlen gyermekét, ami annyit jelent: Hold. A szülői ház gyönyörű kertjével, úszómedencéjével, a szolgákkal és a pónilovakkal a béke szigeteként mesés gyermekkort is jelenthetett volna Indunak, ha… Ha a sziget sziget maradt volna ebben az éhezéssel küszködő, kifosztott, elmaradott országban. De nem így történt. A kislány négyéves volt, amikor apját és nagyapját letartóztatták. Nem csoda hát, hogy Indu a babáival rendezett felvonulást a brit ólomkatonák ellen. “Minden játékom politikai volt” – mesélt később a gyerekkoráról. Amikor megunta a babatüntetéseket, összehívta a ház szolgáit, és az asztal tetejéről fergeteges beszédeket tartott nekik. Jeanne d’Arc volt a példaképe, és az édesanyja, aki a nők oktatásának egész rendszerét szerette volna megváltoztatni az elmaradott, a kasztrendszer szörnyűségeitől szenvedő országban. Ott, ahol ha egy asszony özvegyen marad, még ma sem mehet másodszor férjhez, mígnem egy feleségét vesztett férfi újabb házasságának semmi sem áll útjába.
A Majombrigád
“Nekem úgy rémlett, mintha állandóan fogságban lett volna a családom” – mondta egyszer Indira. Tény: édesapja kilenc évet töltött börtönben: onnan híres levelei segítségével igyekezett irányítani, nevelni (és szeretni) leányát. 1931-ben Indira édesanyja is börtönbe került: a kislány rokonai ölében hallgatta végig a pert. A vádlottak padján. Amikor Nehru kibontotta a britek elleni függetlenségi harc zászlaját, Indu már nem elégedett meg ólomkatonákból álló hadseregével. A kislány társaiból csapatot szervezett: ugyan ki gyanakodott volna rájuk, gyerekekre, akik szorgalmasan hozták-vitték a híreket… A csapatot Majombrigádnak keresztelték Hanuman mitológiai hős példája után, aki majomseregével sietett Rama királyfi segítségére. Indu útkeresését azonban nemcsak szülei segítették, hanem Mahatma (Nagy Lélek) Gandhi, aki a ház gyakori vendége volt. Az indiai politikus-filozófus-reformer, aki többek között a kasztok közötti különbségek eltörléséért is síkraszállt, meghívta Indut az ashramjába, ahol reggel négykor volt az ébresztő, ahol a padlón aludtak a hívek, és maguk végeztek minden házimunkát. A luxusban felnövő Indirának nagy lecke volt az itt töltött idő: “Nem emlékszem életem egyetlen pillanatára – írta később –, amikor Gandhi ne lett volna jelenvaló, életem és tudatom része…” Később Rabindranath Tagore, a Nobel-díjas költő-filozófus szellemi műhelyében is tanult, de nem hiányzott neveltetéséből a nyugati kultúra ismerete sem.
| Mahatma (Nagy Lélek) Gandhi: Indira életének és tudatának talán legfontosabb formálója |
Vegyes házasság
Szomorú esemény vitte Svájcba: tüdőbeteg édesanyját ápolta, aki egy ottani szanatóriumban halt meg. Hárman álltak Kamala halálos ágyánál: Nehru, akit kivételesen kiengedtek börtönéből, Indira és a régi barát, Feroz Gandhi (aki csak névrokona volt Mahatmának). Indira Oxfordban folytatta tanulmányait, ahol Feroz is tanult. Gyerekkori ismeretség volt az övék; talán arra az időre nyúlt vissza, amiről Indira így beszélt: “Mindig fiú akartam lenni, de tizenhat éves koromban kibontakozni éreztem magamban az örömöt, hogy nő vagyok: megnövesztettem a hajamat, és jobban törődtem az öltözködésemmel.” Így talán nem meglepő, hogy 1942-ben feleségül ment az akkor már újságíró Ferozhoz. E lépésével ugyanakkor általános megrökönyödést váltott ki; tiltakozó levelek és táviratok ezrei érkeztek a családhoz. Feroz Gandhi ugyanis párszi volt, míg Indira a legmagasabb kasztot képviselte. (Csupán érdekességként: Indira mindig emlékeztetett rá, hogy minél több vegyes házasságra lenne szükség e konzervatív országban. Azt is hozzáfűzte, hogy családjukban nem ő volt az első “lázadó”, egyik unokatestvére magyar lányt vett feleségül.) A felháborodással kísért frigyből két fiú született: Radzsiv és Szandzsaj. De maga a házasság nem volt boldog, erről Indira így vallott: “Néha jól éreztük magunkat, időnként viszont szörnyen veszekedtünk. Mindketten keményfejűek voltunk… Igazán nem volt ideális, boldog házasság a miénk.” De amikor Feroz szívrohamot kapott, ismét egymásra találtak. Indira nem mozdult férje mellől egészen addig, amíg 1960-ban a második szívroham nem végzett vele.
| Feroz Gandhival, az újságíró férjjel |
Sikerek, kudarcok, tragédiák
Indira politikai karrierje édesapja mellett indult, aki 1947-ben, amikor az ország elszakadt a Brit Birodalomtól, a független India első miniszterelnöke lett – lánya pedig a legjobb barátja, bizalmasa és küzdőtársa. 1964-ben aztán Nehru halálával lezárult egy korszak, és hosszú hatalmi harcok után végül is a negyvenkilenc éves Indira Gandhit választották kormányfőnek. Nehéz évek következtek. Bár Indira tekintélye megközelítette apjáét, fia, Szandzsaj önkényeskedése sokat ártott neki. Az elégedetlenség végigsöpört az országon, és 1977-ben megbuktatta Indirát. “Az ország szolgálólánya” – ahogy magát nevezte – kétségtelenül követett el hibákat. Ragyogó taktikusként azonban vissza tudott térni, és 1980-ban ismét övé lett a kormányfői tiszt.
A sors azonban kemény csapásokat tartogatott még számára. Szandzsaj repülőgép-szerencsétlenség áldozata lett. 1984 októberében pedig bekövetkezett a vég: a kormányfői rezidencia kertjében egy szikh testőr merényletet követett el ellene. Még a novemberi, hatvanhetedik születésnapját sem érte meg… Fia, Radzsiv gyújtotta meg a halotti máglyát, Indira hamvait szétszórták. Utódjává fiát választották, aki 1991-ben ugyancsak politikai merénylet áldozata lett. A gyilkosságot alighanem a bosszú motiválta. Indira néhány intézkedésével magára haragította a szikheket, többen többször is megfenyegették. A miniszterelnök számított a halálra, ezt mondta: “Nem bánom, ha az életemet kell feláldoznom India szolgálatában. Ha ma meghalok, minden csepp vérem új erőt ad a nemzetnek.” Indira Gandhira szüksége volt országának, és emlékét mind a mai napig őrzik India hűséges lakói.
| Szandzsajjal és Radzsivval, a fiaival |
Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |