Mindaz az anomália, a hiány, mely a magyar egészségügyet jellemzi, teljesen más megvilágításba került a betegségem kapcsán. Alapesetben otthonosan szidjuk a sok várakozást, a lepusztultságot, a hozzánemértést, a barátságtalanságot, az embertelenséget, az udvariatlanságot, de eszünkbe sem jut, nekem sem jutott, hogy van egy másfajta egészségügy is ebben az országban.
Olyan helyzet, mikor mindenki gyanúsan kedves veled, barátságos, mosolygós és előzékeny, a szemedbe néznek, megkérdezik, hogy érzed ma magad, jobbulást kívánnak, és hogy vigyázz magadra, kedvesemnek meg kislánynak szólítanak, elnézést kérnek a várakozásért, és megköszönik a türelmedet.
Na ez az a helyzet, mikor ráébredsz, hogy életveszélyben vagy… A teljes cikket az Igazi terep blogon találod. Érdemes végigolvasni, valószínűleg a te nézőpontod is megváltozik majd.
