Sok érzelmet fedeztem fel a Viharsarokban. Több meleg tematikájú filmben a szereplők testi vonzódása, illetve a szerelmük lágysága alig jelenik meg, nálad viszont nagy szerepe van a finom érintéseknek, simogatásoknak.
| Császi Ádám |
Az volt az egyik célja a filmnek, hogy úgy mutassunk meg egy meleg szerelmet, hogy az szexi és erotikus. Hogy az összes szexjelenet olyan legyen, hogy heteróként is rá tudj tapadni. A tetteik és hallgatásaik, az önmaguk keresése által a szereplők közelebb kerülhetnek a nézőhöz. Akik közel vannak, azokat már nehéz utálni, ezért ezt a személyes kapcsolatot szerettem volna felépíteni. A focis közeg és a kőműves munka kapóra jött ebből a szempontból, mert az egy macsó világ, eleve nem sztereotip meleg szituáció. A hőseim kemény kamaszkorból kilépő fiúk, ezzel is szerettem volna a melegség és a gyengeség közötti egyenlőségjelet eltüntetni. Az is lényeges, hogy vidéken járunk, hiszen a legtöbb meleg film közege nagyvárosi.
Egy újságcikkből alakult a történet. Amikor eljutott hozzád, úgy tudom, épp egy másik nagy munkában voltál…
De ez jobban megmozgatott. Azt éreztem, el kell mondanom ezt a történetet filmben, hogy ez ne történhessen meg még egyszer. A Viharsarok egy olyan taburól szól, amiről folyamatosan beszélni kell. Addig kell ismételni, amíg a melegek nem pontosan ugyanazokat a jogokat élvezik, mint bárki más. Minden társadalomban kérdés ez.
Tényleg ennyire kirekesztők mindenhol? Hallottam sok olyan kis faluból történetet, ahol elfogadták, elrendezték magukban.
Másfél évvel a forgatás előtt fogtam bele az anyaggyűjtésbe. Végigmentem az országon a Kiskunságtól a Hajdúságig. Sok interjút készítettem vidéki melegekkel a tapasztalataikról, és arról, milyen volt a coming outjuk, illetve hogyan ébredtek ők maguk rá, hogy férfiakhoz vonzódnak. Tíz interjúból nyolc esetben kirekesztés, kitagadás, erőszak volt a válasz, mindössze húsz százalék szólt az elfogadásról. Megismertem több olyan vidéki meleget is, aki a mai napig nem fedte fel magát, és ha hazamegy, visz magával egy alibinőt, mert gyanús lenne, hogy negyven felé egyedül van. De ne higgyük, hogy a nagyvárosiak élete az elfogadásról szól. Berlinben melegként sétálhatsz kézen fogva az utcán, de házasodni már nem házasodhatsz, és gyereket se fogadhatsz örökbe. Nevetséges, hogy 2014-ben a nyugati demokráciákban nincs jogegyenlőség, toleráns helyeken sem. Ezért kell ezeket a filmeket elkészíteni. Mert le kell bontani a gátakat. Amúgy nem vagyok egy tipikus mozgalmár alkat, a Viharsarok alapvetően egy dráma az önkeresésről, de nem lehet kihagyni a meleg vonatkozásait. De azért fontos kiemelni, hogy ez meleg film, mert ilyen tragédiáknak nem szabadna megtörténniük. Senkit nem lenne szabad azért kitaszítani, mert abba szerelmes, akibe, és senkinek nem kellene ebbe belepusztulnia. Nem szabadna, hogy bárkinek baja essen azért, mert úgy él, ahogy élni szeretne.
A főszereplőket is leküldted vidékre.
A fiúk kőkemény terepmunkát végeztek. Sütő András több mint fél évet focizott a forgatás előtt, kétnaponta edzése volt, ráadásul a nulláról indult. Megismerkedett ezzel a világgal, volt egy profi focista edzője. Ádám lement egy tanyára dolgozni. A fiúk tapasztalatai visszahatottak a forgatókönyvre. A próbák elnyúltak, és sok improvizációt felhasználtunk később. Én a próbán dolgozok ki mindent, a forgatáson már csak a jelenet tényeit mondom el, és sokszor nem a jelenetet instruálom, hanem érzelmet hívok elő. Ádám eleinte feszült volt, ebből jól tudtunk dolgozni. Amikor a futballjelenteket vettük fel, és Andrásnak fel kellett rúgnia az ellenséges csatárt, nem láttam rajta a valódi indulatot, így hát – bár nem vagyok egy agresszív ember – feldühítettem, szándékosan. Kevésszer kiabálok, de akkor üvöltöttem a pálya túloldaláról, mindenki előtt. És akkor megrúgta. Iszonyatosan. Rosszul érezte utána magát, de mindenki tudta, hogy ez a feladat. Ráadásul minden jelentet egyben vettünk fel, a hat-nyolc perceseket is, így ezekben a belső épülésük megjelenhetett. Amikor Ádámot a vécében megalázzák, az azért sikerült olyan jól, mert valóban lefogták, és valóban egy égő cigivel a szeme mellett fenyegették. Ha ilyen közel van a veszély, első öt alkalommal még színészként kontrollálod magad, de hatodjára már remeg a szemed, elkezd eltorzulni az arcod. Persze nem igazi cigit nyomtak el az arcán végül.
Hogy fogadtak titeket a forgatási helyszíneken?
Mindenki nagyon kedves és segítőkész volt.
Tudták, miről szól a film?
Mikor elkezdtem lejárni, és láttam, milyen konzervatívak az emberek általában, nem akartam a film témájáról beszélni, mert féltem, bezárulnak előttem az ajtók. Nem tudom, ugyanennyire kedvesek lettek volna-e velünk, ha tudják, mindenesetre később sem kaptunk negatív visszhangokat.
Mit gondolsz, a közönség hogyan fogadja majd?
Remélem, beszélni fognak róla. Én személy szerint minden véleménynek örülök, a negatívnak is, minden jobb annál, mint ha megint csak hallgatunk a témáról. Még ha buzizás indulna is meg, el tudom képzelni, hogy valaki megnézi csak azért a filmet, hogy tényleg annyira rettenetes és felháborító-e. És ha megnézi, már el kell gondolkodnia. A mérföldkő a megértéshez a kommunikáció.
Segítette vagy éppen sokat rontott a helyzeten a sokat vitatott másik meleg film, a Coming out félrecsúszott üzenete?
Annak teljesen más volt a célja, egy vígjátékon nem szerencsés számon kérni, mennyire hiteles és mély. Komoly társadalmi kérdéseket senki ne egy vígjátékkal akarjon megfejteni. Nem gondolom károsnak a filmet magát, hiszen ha olyan meleg karaktereket látni, akikkel együtt nevetsz egy vígjátékban, már jó. Senki nem gondolja azt a film után, hogy a melegségből ki lehetne vagy ki kellene gyógyulni. Az persze egy más kérdés, hogy ez egy olyan üzenet, amire gyorsan le lehetett csapni. Érdekes volt figyelni, hogy a tematika mennyire nem riasztotta el a mainstraim közönséget, sőt nagyon sokan megnézték.
Szerinted a Viharsarok mennyire fogyasztható?
Szerintem ez egy nézőbarát film. Lassú, tárgyilagos és kegyetlen stílusa van, de a fojtottsága és a brutalitása az ábrázolt világból fakad. Nem akartam finomkodni: se a szereplőkkel, se a környezettel nem bántam kesztyűs kézzel. De azt nem mondhatjuk, hogy a filmben nincsen szeretet, vagy hogy a vidéket úgy mutatja be, mintha az egy szemét és buta emberekből álló közeg lenne. Egy olyan teret mutatunk meg, ahol az emberek nem tudnak se a problémáikról, se a másságról beszélni, nem tudják értelmezni, mi történik velük. Azt látjuk, hogy a mássághoz nem tudnak közelebb férkőzni, a kitaszítás, az erőszak, az értetlenség köreiben maradnak. Épp ezért beszélnek olyan keveset a filmben, és amit mondanak, azt is tőmondatokban. Ezzel azt próbáltam megmutatni, hogy a szereplők maguk sem tudják szavakba önteni, amit gondolnak. Vagy ha mégis, az sokszor félremegy.
A Viharsarok kamaszokról szól, de egyáltalán nem kamaszfilm.
Igen, nem a kamaszkor lendületes, bulizós, felszabadult világát, hanem a fülledt és fojtott részét ábrázoltuk. Hallgatásokra és elfojtásokra építettem, így a legkisebb gesztusok is felnagyítódtak, a kicsi hangsúlyeltolódásoknak nagy szerepe lett. Nálam olyanok történnek, hogy két fiú felszerel egy ajtót, vagy tetőt javít. Szépen lassan arra húzom a nézők figyelmét, hogy ezekre figyeljen. Aztán robban a történet. Kevés olyan élmény van, ami felhőtlen és jókedvű, így ezek kiemelt, hangsúlyos pillanattá válhatnak.
Humor sincs a filmben.
Ez csalóka. Berlinben például sok helyen nevettek. Persze ez nem felszabadult, inkább keserű, fekete humor, és nincs is lejelezve. A történet komolysága el is mossa ezeket a momentumokat, nincs kedved nevetni. Ráadásul végig érezhető, hogy nem fog jól végződni a történet, és az elejétől mozgat ez a feszültség. A forgatás végeztével öt hónapig nonstop vágtunk, végül már csak a hibákat láttam, úgy éreztem, be sem tudok menni a Filmlaborba. Elvakultan dolgozom, nehezen hagyom abba, az utolsó pillanatig nézem, hogy minden egyes vágás motivált-e.
Nehéz veled együtt dolgozni? Szigorúnak tűnsz. Ha valakinek nem annyira szívügye a film…
Ha valakinek nem szívügye, akkor nehéz valóban. Mert ez nálam alap, ebből nem tudok engedni. De nekünk könnyű volt, mindenki teljesen beletette magát. Annyiban viszont könnyű velem, hogy csapatjátékos vagyok. Ha valakinek jobb ötlete van, hagyom, hogy arra menjünk, hiszen filmet csinálni álltunk össze, nem az én egómat fényezni. Koncepciózus vagyok, erősen kijelölök egy irányt, de tudok engedni. A film közös alkotás, csapattá kell válni. Én rendezőként irányt mutatok, de mindenkinek kell szabadság és játéktér. Az utolsó forgatási napon azt mondtam a stábnak, hogy tőlük lesz jó a film, ha jó lesz. És ezt így is gondolom.