1. Mit csinál a legszívesebben olyankor, amikor nem kell csinálnia semmit?
Az az alkat vagyok, aki mindig pörög, sosem ülök le a kanapéra “csak” nézelődni. A folyamatos főzés/fotózás közben ráadásul, amikor egy délelőtt nyolcféle étel is elkészül, kóstolgatok. A rendszertelen összevissza evés pedig hamar meglátszódna, ezért aztán ha időm engedi, sportolok. Erre már csak azért is szükségem van, hogy mentálisan is rendben legyek. Két fiú mellett, a napi kisgyerekes “nyűgök” ellen kell egy varázsszer. Épp ezért, amikor csak tehetem, műkorcsolyázom. E mellé pedig pont egy éve jött a futás. Amíg a gyerekek fociznak, addig én a köröket rovom a pályán.
2. Hová költözne el legszívesebben?
Olaszországba. Bárki, aki ismer, tudja, hogy ezt válaszolnám. A déli részen gondolkodás nélkül le tudnám élni az életem. Ám aki ismer, azt is tudja, hogy racionális vagyok, és bevallom, annál jobban kötődöm itt mindenhez, hogy csak úgy nekivágjak.
3. Mi az az emberi hiba, amit a legkönnyebben tolerál?
Maximalista vagyok magammal és másokkal szemben is. Nem vagyok toleráns típus, bár a férjemmel tizenhét éve élünk együtt, nyilván jól tűröm egy művészember bogarait…
4. Van olyan téma, amiről nem szeret beszélni?
Nincs! Állandóan beszélek. Végtelenül sokat, bármiről. Még az atomkutatásról is tudnék, ha muszáj lenne.
5. Kinek a tehetségét irigyli?
Jó lenne énekelni, ezért minden zenei tehetséget irigylek, elismerek. Aki kiáll a színpadra, és a hangjával, hangszeres játékával varázsolja el a közönséget, az maga a csoda. Én még kocsiban sem dúdolok, akkor sem, ha egyedül utazom.
6. Ha más hivatást választhatna, mi lenne az?
Nehéz megmondani, mert ami az én hivatásom, abban már szinte minden benne van, olyan is, amire nem gondoltam korábban. Főzök, fotózom, írok, blogot is, céget vezetek, anya vagyok. Egyedül a tanári pályát hagytam el.
7. Melyik a legértékesebb tulajdona?
Nem kötődöm a tárgyakhoz. Hirtelen fellángoló, rajongó típus vagyok, de egyszerre akár száz dologért is, legyen az értékes vagy értéktelen. Most a múlt héten vett kék-fehér csészéért vagyok oda. Mégsem váltam a tárgyak rabjává, ha valamelyik eltörne, csorbulna, tönkremenne – sebaj, majd lesz másik!
|
Névjegy • Gasztroblogger, újságíró |
8. Ha újraélhetné élete egy pillanatát, melyik lenne az?
Amikor megszülettem! Lehet, hogy egoistán hangzik, de az életnek tényleg ennyire örülök! Szerencsére még nem az érdekel, hogy régen, annak idején milyen szép dolgok történtek. Nekem a jelen a fontos, azt megélni.
9. Mi a kedvenc könyve?
Általában nem szoktam valamit többször elolvasni, csak azért, mert annyira tetszett. Mégis, Szerb Antal Utas és holdvilág című könyve a kedvencem lett. Naná! Itáliában játszódik, sok olyan helyet mutat be, ahol már jártam, zseniális lélektani regény. Igaz, viszonylag későn fedeztem fel, annak ellenére, hogy a Szerb Antal Gimnáziumban érettségiztem… Két-három éve került a kezembe először, viszont azóta már többször olvastam.
10. Mi a kedvenc idézete?
Nem szeretek életbölcsességekkel előhozakodni, de ha mégis mondanom kell valamit, akkor az említett Szerb Antal-könyv utolsó mondatát választom. Olyan keserédesen optimista, mint én. Nekem azt üzeni, nem kell rágódni a dolgokon, megoldódnak azok maguktól. Nem kell kétségbeesni, dolgozni kell, haladni tovább. Így hangzik: “És ha az ember él, még mindig történhet valami.”
Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |