“Van egy 3 és fél éves unokám, aki étkezési »problémával« éli mindennapjait. A kislány nem szopizott, tápszert kapott, majd jöttek a főzelékek, gyümölcsök és a bébiételek. Két és fél éves koráig minden babának való ételt elfogadott, és szívesen megevett. Szülei kapcsolata ekkor megromlott és az anyuka elköltözött a kislánnyal. Onnantól kezdődtek az evési gondok. A mai napig csak az üres tésztát, rizst, fehér kenyeret, sima kiflit, sima pogácsát hajlandó megenni. Elfogad még néha joghurtot, almát, epret, ropit, pattogatott kukoricát, mogyorót és édességből csokit, cukrot, de azokat sem mértéktelenül és válogatva. Lehet előtte torta vagy bármilyen süti, nem hajlandó megkóstolni, de más ételt sem. Vizet iszik, még a teát és a gyümölcslét is ritkán fogadja el. Nem erőltettük, és ma sem kényszerítjük bármi megkóstolására, de nem is tudnánk még a szájához érinteni sem. Mivel bölcsődés, ott is problémát okoz, hogy nem eszik, mert van olyan nap, hogy a reggeli üres kiflivel van el délutánig, amikor szintén csak a felsorolt ételek közül eszik valamit. A pajtásokkal sem hajlandó együtt enni, ha olyan étel van a közelében, amit nem akar látni, érezni az illatát, akkor még öklendezik is. Tehetetlenek vagyunk, és nagyon félünk, hogy ez az egyoldalú táplálkozás, amelyet folyamatosan vitaminokkal próbálunk kiegészíteni, nem eredményez egészséges fejlődést. Bár megjegyzem, a kislány nagyon okos, 17 kg (ami betudható a sok szénhidrátnak), eleven és nem beteges, a megfázáson kívül még nem volt más egészségproblémája. Szeretném kikérni véleményüket, esetleg tanácsukat, hogy mi a teendője a családnak ilyen kisgyermekkel, hova vigyük, kihez forduljunk? A gyermekorvos szerint nem egyedi a problémánk. Hallottunk már olyan esetről is, hogy van olyan kiskamasz, aki tizenéves koráig csak pizzát vagy csak csokit evett, de minket ez nem nyugtat meg.”
Csak…
A gyermekorvos kollégának igaza van, a probléma nem egyedi. Gyakran érkeznek szülők, esetleg nagyszülők pszichológiai rendelésekre azzal a panasszal, hogy a gyerek nem eszik! Akkor mitől van ilyen jó húsban? A válasz: nem eszik, csak… És ilyenkor hosszabb felsorolás következik. Gyakoriak a tésztaevő gyerekek, de akadnak kolbász- (vagy virsli-) evők is. És inni általában minden ilyen gyerek rendesen iszik, van, aki kakaót is rendszeresen…
A családok abban mind megegyeznek, hogy az evés körül gondok vannak, amelyeket valahogy meg kellene oldani. Kisebb-nagyobb rábeszélés, esetleg erőltetés, kínálás, próbálgatás és mindenképpen fokozott figyelemmel kísérése annak, hogy mit is evett meg a gyerek és abból mennyit. Ha jól odafigyelünk, itt is hosszú felsorolást kapunk a “csak” után. Tészta, rizs, kenyér, kifli, pogácsa, joghurt, alma, eper, ropi, pattogatott kukorica, mogyoró, csoki, cukor. (Milyen jó, hogy nem mértéktelen a gyerek a csokievésben!) Sok családban örülnének, ha a gyerek vizet inna, és nem lenne már elrontva, nem követelne állandóan valamiféle üdítőt. Nagyon helyes, hogy nem erőltetik, és nem kényszerítik bárminek a megkóstolására. Amit még tenni lehetne, az annyi volna, hogy levegyük az evésproblémát a műsorról, vegyük tudomásul, hogy mit eszik, hogy a bölcsődében kevesebbet eszik stb. Jól fejlett kislányról van szó, aki “eleven és nem beteges”. Persze ha a szülőt vagy a nagyszülőt nyugtalanítja ez a helyzet, helyes, ha a maga megnyugtatására a nevelési tanácsadó – ma pedagógiai szakszolgálat – pszichológusához fordul legalább egy konzultáció erejéig. Esetleg felkeresi az úgynevezett baba–mama terápiát, ha van ilyen a közelben. De manapság nagyon “tudjuk”, hogy mi kell – mindenben, nem csak az étkezésben. Nehezen fogadjuk el a kilógót, az egyedit. Személyes találkozás esetén persze sok mindent meg lehetne kérdezni. Miért romlott meg a kapcsolat az apával? Netán szerepet játszott az alkohol? Milyen családi feszültségek maradtak fenn esetleg mind a mai napig? Igen, van, amikor a bizarr étkezési szokások más rendellenesség kísérő tünetei, de itt, a leírtak alapján nem ez a helyzet. Itt ez a “fő tünet”. Nehéz a távolból megmondani, hogy “tünet-nyelven” mit is akar mondani, de ha a gyerek nem sovány, jól van egyébként, akkor ez az étkezési szokásrend nem olyan aggasztó. Bár fontos és érdekes lehet, hogy megértsük az üzenetét. Mindenesetre minél kevésbé csinálunk “témát” belőle, annál hamarabb várhatunk egy bizonyos kiegyenlítődést. Valóban, a kamaszkor felé haladva ezek a “válogatások” csökkennek, esetleg teljesen el is maradnak. Annál hamarabb, minél kevésbé foglalkozik vele a család.
Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |