Szebb a győzelemnél: igazi emberséget mutattak a magyar sportolók

Miközben a versenysport eredménykényszertől görcsös, teljesítményfokozóktól bűzös, pénztől eltorzult világában őrült hajsza zajlik a sikerért, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy nem így indult ez az egész: nyerni nem minden. Pontosan érzékelteti a modern sport logikájának fonákságát, hogy a német bobszövetség 5000 eurós büntetéssel és egyéves eltiltással sújtotta versenyzőjét, Manuel Machatát, aki – miután nem szerzett kvótát a szocsi téli olimpiára – nagylelkűen kölcsönadta saját bobját az orosz versenyzőnek, Vlagyimir Zubkovnak. Szerencsére az alább felidézett tíz eset jelzi, azért a magyar sportolók között van még néhány, aki szintén “odaadná a bobját” rászoruló ellenfelének.

Boczkó Gábor

Rangos világversenyen, kiélezett helyzetben igen ritka, hogy valaki a saját kárára reklamáljon a bíróknál. Boczkó Gábor világ- és Európa-bajnok párbajtőröző sportemberi nagyságáról tett tanúbizonyságot, amikor a 2010-es párizsi világbajnokságon az észt Nikolai Novosjolov elleni asszója során a megítélt együttes találat után jelezte, hogy hibásan jelzett a gép, az ő szúrása ugyanis a páston kívül talajt ért. A zsűri méltányolta a sportoló beismerését, az észtnek adta a pontot, aki így már 4-2-re vezetett, és mivel ellenfele már nem tudta ledolgozni a hátrányt, meg is nyerte az asszót. A magyar sportoló különleges cselekedetét már a helyszínen nagyra értékelték, a hivatalos eredményhirdetés során fair play-díjat kapott.

Női raftingválogatott

Amilyen vadak és vagányak, olyan segítőkészek a legjobb magyar női raftingosok: argentin versenytársuk életét mentették meg 2011-ben Costa Rica őserdejében az Egedy Nóra, Marjai Flóra, Fórizs Réka, Berekalli Éva, Lukács Eszter, Lakner Zita, Groholy Diána összeállítású válogatott tagjai. A hőstettről így beszélt Berekalli Éva a vizezz.hu oldalnak: “A down river versenyszám közben felborult az argentin hajó, egy lány fejéről lecsúszott a bukósisak, megtelt vízzel, és a pánt a légcsövét nyomta. Mi is versenyben voltunk, de láttuk, hogy nagy a baj, ezért azonnal a segítségére siettünk. Tulajdonképpen az utolsó pillanatban mentettük ki a vízből, annyira rosszul volt, hogy utólag nem is emlékezett rá, hogyan jutott ki a partra. A baleset után a saját csapattársai mesélték el neki, hogy mi történt vele. Az esti díjátadón meg is köszönte nekünk, hogy megmentettük az életét, sőt meghívott minket egy italra is. Tragédia történhetett volna, ha nem segítünk.”

Kozmann György és a Bajnokok Csapata

Bár a szervezők lemondták 2010-ben a hagyományos Bécs-Pozsony-Budapest szupermaratont, egy lelkes, főként olimpiai érmes és világbajnok kenusokból álló csoport önként vállalta, hogy mégis lefutja a 330 kilométeres távolságot. Nemes szándék fűtötte a Kozmann György vezette Bajnokok Csapatát (amelynek tagja volt mások mellett Vajda Attila, Horváth Csaba és Csabai Edvin is), hiszen a váltó az út közben jótékonysági pénzgyűjtést tartott a vörösiszap-katasztrófa károsultjainak megsegítésére. Az összeszedett több mint hárommillió forint értékű pénzbeni és 300 ezer forintnak megfelelő tárgyi adományt utóbb személyesen adták át a tragédia helyszínén, Devecseren. A résztvevők elmesélték, az első összeget, húsz eurót még osztrák területen dobta be a dobozba egy járókelő, miután értesült az akció hátteréről.

Galambos Tibor

Különös történet az akkor húszéves távol- és hármasugró atlétáé, aki “szolgálaton kívül” mutatott példát sportszerűségből, annak is igen különleges fajtájából: 2010. augusztus 29-én moziba menet sietett egy nő segítségére, akit a Keleti pályaudvar közelében az utcán megtámadott egy rabló. A támadót a falhoz vágta, ám dulakodás közben a tolvaj kést rántott elő, és mellkason döfte. Tüdeje kilyukadt, a szúrás a szívburkot is érte, mégis saját lábán tántorgott előbb haza, majd miután a vérzést elszorította, a Péterfy Sándor utcai kórházba. Szomorú epizódja a drámai sztorinak, hogy a támolygó Galambos Tibor segítséget kért egy kaszinó biztonsági őrétől, ő azonban elzavarta, nehogy összevérezze a falat. A sportoló így emlékezett vissza akkori érzéseire: “Brutális volt felfogni, hogy vége a nagy életnek, meghalhatok. Imádkoztam, hogy mentsenek meg, és hogy teljen gyorsan az idő. Addig is erkölcsös embernek tartottam magam, de azóta még inkább úgy gondolom, az embereknek muszáj kiállniuk egymás mellett.” A fiatal atlétát sikeresen megműtötték, tettéért fair play-díjat kapott a Magyar Olimpiai Bizottságtól. Érdekesség, hogy a rablót később felismerte az utcán, és ő maga adta fel a rendőrségnek.

Rakonczai Beáta

Aranyéremmel szerette volna zárni pályafutását a nyíregyházi hosszútávfutó, aki a különböző versenyszámokban összesen tizenegy országos bajnokságot nyert, így jó eséllyel állt a rajthoz Encsen a 2010-es félmaratonin. Ráadásul eredetileg úgy tűnt, legfőbb vetélytársa, Kálovics Anikó ugyanazon a napon egy nemzetközi versenyen vesz részt. Az izlandi vulkánkitörés miatt azonban törölték repülőjáratát, így végül ő is a hazai futóversenyen jelent meg – a határidőről lekésve szabálytalan nevezéssel. A futást Kálovics Anikó nyerte meg, Rakonczai Beáta csak második lett, ám környezetéből sokan biztatták, óvja meg a végeredményt. Noha erre az említett körülmények miatt minden alapja megvolt, nem élt a lehetőséggel: “Szerettem volna győzelemmel zárni pályafutásomat, ám végül csak ezüst lett belőle. Sokan jelezték nekem és edzőmnek-férjemnek, Rollinak, hogy óvjunk, hiszen Anikó nem adta be időben a nevezését, ám ez bennünk egy pillanatig sem vetődött fel. A versenynek a pályán kell eldőlnie. Persze, jobb lett volna az arany, és anyagilag is jobban jártam volna, ám Anikó gyorsabb volt, ő nyert.”

Gyurta Dániel

Nem csak vetélytársát, igaz barátját is elveszítette Gyurta Dániel néhány hónappal a londoni olimpia előtt, amikor a norvég válogatott amerikai edzőtáborában holtan találtak Alexander Dale Oen úszóra. Hirtelen szívmegállás végzett szállodai szobájában a 26 éves fiatalemberrel, aki a magyar versenyzőnek köszönhetően mégis ott lehetett az olimpián… Miután megnyerte a 200 méteres mellúszást, Gyurta bejelentette: aranyérme másolatát odaadja az elhunyt családjának, ugyanis biztos benne, hogy 100 méteres mellúszásban barátja lett volna az első. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság nem engedélyezte a hivatalos díj lemásolását, így egy különleges emlékérmet vitt magával később a norvégiai jótékonysági gálára, és norvégul elmondott köszöntője után átnyújtotta Alexander Dale Oen bátyjának. A gesztusért megkapta a Nemzetközi Fair Play-bizottság elismerését.

Szabadi István, Radics Ádám

A világbajnoki részvétel lehetőségéről mondott le a Szabadi István, Radics Ádám újpesti kajakos páros azzal, hogy 2010 szeptemberében a maratoni vb válogatóversenyén visszadobta a rivális győri Salga István, Winkler Máté kettes csónakjába meghibásodott kormánylapátjukat. Fokozta a sportszerű tett értékét, hogy a segítségnyújtók közvetlenül a bajba jutottak nyomában haladtak, és ha megelőzik őket, valószínűleg a vb-induló második helyen futnak be. Így azonban a Gyökös Lajos, Holpert Ervin páros mögött Salgáék szereztek ezüstérmet, az UKSC versenyzői csak bronzérmesek lettek.

Liszka Eszter

Bajba jutott bolgár társán segített a 16 éves Liszka Eszter a 2012-es serdülő tájékozódási futó Európa-bajnokságon. A Tabáni Spartacus SKE versenyzője a MOB fair play-díj átadóján elevenítette fel a történteket: “Az erdő közepén állt egy fának dőlve, azonnal megálltam, mert ez nem szokványos, hogy valaki verseny közben ezt teszi. Angolul próbáltam vele beszélni, nem nagyon tudott válaszolni, sokkos állapotban volt. Egy szögesdrót állt ki a lábából, amit megpróbáltam kihúzni, ám nem engedett, így megvártam, míg jött a segítség. Szerencsére a lányon volt GPS-es követő, és miután a szervezők látták, hogy húsz perce nem mozdul, keresni kezdték.” Feldúlt lelkiállapotban ugyan, de folytatta a versenyt Liszka Eszter, 85 indulóból az 59. helyen ért célba. Ha végig fut, az előzetes esélylatolgatások szerint az első húsz helyezett között végzett volna.

Baji Balázs

Bejárta a világsajtót a fénykép a 2012-es olimpia idején: Baji Balázs a 110 méteres gátfutás előfutama után magasba tartja riválisa, Liu Hsziang karját. Az elismerő mozdulat a sportszerűség látványos megnyilvánulása volt azok után, hogy az esélyesnek tartott kínai versenyző az első gáton elbukott, a földön maradt, így meghiúsult álma. Miután egy lábon lebicegett a futópályáról, az ötödik helyen befutott magyar atléta támogatta tovább, és vigasztalta a győztesnek járó gesztussal. Sportszerűségével a magyar olimpiai csapatnak is népszerűséget szerzett a médiában, és így indokolta tettét: “Hsziang nagy bajnok, világcsúcstartó volt, a tiszteletemet akartam kifejezni így. Ha nyer, nyilván más lett volna a helyzet, de megsérült, ezért tettem, amit tettem.”

Újvári Bence

Nyilvánvaló volt minden résztvevő számára, hogy a Komárom védőjátékosa félreértésből fogja meg kézzel a labdát saját tizenhatosán belül a 2011-es NB II-es utánpótlás labdarúgó-mérkőzésen. A hátvéd tévesen azt hitte, a bíró les miatt szabadrúgást ítélt. A játékvezető azonban nem fújt a sípjába, így kénytelen volt tizenegyest adni az ellenfélnek, vagyis a MAC-Mészöly Focisulinak. A büntetőt elvégző Újvári Bence edzőjével egyeztetve sportszerűen a komáromi kapusnak passzolta a labdát, pedig ha berúgja, csapata valószínűleg győz a mérkőzésen – így 1–1-es döntetlen lett a vége.