Magyarbánhegyesi vérengzés: szinte mindent elvesztett az ötéves szemtanú

KZ | 2014. Május 16.
Olykor nem az a legveszélyesebb ember, akivel együtt élünk, hanem az, akit elhagytunk. Ismét ölt valaki, aki nem tudta elfogadni, hogy másvalaki került "birtokon belülre".

Péntek reggel még csak annyit tudtunk, hogy előző nap délután ketten meghaltak egy lövöldözésben Magyarbánhegyesen. Az ember ilyenkor sok mindenre gondol: maffialeszámolás, szomszédháború, engedély nélkül tartott fegyver… Elsőre nem az jut eszünkbe, hogy valaki elvesztett egy gyermekelhelyezési pert. Pedig juthatna: az utóbbi évek legbrutálisabb, leszámolásos gyilkosságai sajnos családon belül, gyakran féltékenységből (egoista birtoklási rögeszméből), vagy ahogy a hivatalos zsargon fogalmaz, “szerelemféltésből” történtek. A még szomorúbb az, hogy a gyerekeket “előszeretettel” használják eszközként az ilyen leszámolásokban – szakértőktől tudjuk, hogy az erőszakos fél nagyon is tisztában van vele, hogy egy szülőt (legtöbbször anyát) jobban tud bántani azzal, ha a gyermekét bántja, mint ha őt magát.
Az elkövető ezúttal egy negyvenhét éves vésztői férfi, T. Lajos volt. A beol.hu úgy tudja, számára kedvezőtlen ítélet született a gyermekelhelyezési perben, ezért elégtételt vett egykori párján és azokon, akiket a nő otthonában talált. Más értesülés szerint azonban nem ez volt az indíték, hanem az, hogy a férfi megtudta, volt élettársa terhes.
Az elkövető meglőtte huszonhét éves volt élettársát, annak párját, édesanyját és annak élettársát. Ketten, a nő társa és édesanyja meghaltak, a többiek életveszélyes állapotba kerültek.
T. Lajos ezután berántotta öt és fél éves gyermekét az autóba (a kicsi a hírek szerint végig jelen volt), és elszáguldott vele a helyszínről. A Békés Megyei Rendőr-főkapitányság azonnal elindította a keresésüket, de végül a férfi maga sétált be a kapitányságra és feladta magát, bár nem tett vallomást.

“Ő húzza a rövidebbet”

  • Minden ötödik nő olyan családban nőtt fel, ahol az apja verte az anyját.
  • A nőket érő erőszak elkövetői az esetek túlnyomó többségében partnerek vagy volt partnerek. A meggyilkolt nőknek több mint felét (volt) férjük vagy élettársuk ölte meg.
  • Magyarországon minden héten legalább egy nőt meggyilkol férje vagy volt partnere.
  • A partnerük által megölt férfiak bírósági aktáiból az esetek 80 százalékában tudható, hogy a nő elkövetővé válását hosszan tartó súlyos feleségbántalmazás előzte meg a férfi részéről.
  • A nők átlag 35 verést szenvednek el, mielőtt segítségért fordulnak, és akkor átlag 5-12 intézménynél, szervezetnél, hatóságnál kérnek segítséget az erőszak megállítása érdekében, mielőtt hatékony segítséget kapnak, vagy megölik őket vagy gyerekeiket.
  • A válást vagy szakítást követő időszakban a nőket érő erőszak gyakorisága és intenzitása jelentősen növekszik.
  • A megegyezéses válások 90 százalékában a gyermekek az anyánál maradnak, ha azonban az apa pert indít, az esetek 40 százalékában nála helyezik el a gyerekeket, miközben a bántalmazás kivizsgálására általában nem kerül sor. A peres gyerekelhelyezések túlnyomó többségének hátterében nőbántalmazás áll.

Forrás: Nőkjoga.hu

Indítékairól közösségi oldalon tett bejegyzései árulkodhatnak: “Azt kívánom, hogy senki ne kerüljön hasonló helyzetbe, hogy gyermekelhelyezés miatt bíróságra kelljen menni, és ahol nem lehet tudni, mi fog történni. Most a lányom további élete a tét. De akárhogy is döntenek, ő húzza a rövidebbet”jelent meg a Blikkben. T. Lajos szóvá tette azt is, hogy szerinte volt élettársának nem fontos a kislány. Azt írta, külföldre szeretné vinni őt. Egy képet is megosztott az ismerőseivel, arra biztatva őket, hogy osszák meg – ezen az a felirat szerepelt, hogy “az a nő, aki eldobja gyermekét egy férfiért, nem anya”.

Két ember elvesztette a társát, egy gyerek a nagymamáját és talán leendő testvérét is. Cikkünk írása idején még nem tudni, a többiek túlélik-e a támadást.
Magyarbánhegyesen mindenkit megrendített a csütörtökön történt gyilkosság. Sódarné Varga Gyöngyi a beol.hu kérdésére elmondta, kollégájukat veszítették el. “A kislány nagymamája a polgármesteri hivatal dolgozója volt nagyon sok éven át. Napjainkban a járási hivatal ügyintézőjeként dolgozott péntekenként. A fiatalember édesanyja pedig, akit szintén lelőtt az ámokfutó apa, három éve közmunkásunk a hivatalban.”
A községben nehezen térnek napirendre a történtek felett. A tragédia után a képviselő-testület tagjai úgy határoztak, felajánlják mindkét áldozat hozzátartozóinak a segítséget. “A temetési költségek átvállalásával tudjuk enyhíteni ennek a szörnyűségnek a feldolgozhatatlan fájdalmát” – fogalmazott a polgármester.

A tragédiának nincs vége

Az események középpontjában ott a kisgyerek, akiről apja azt írta, “a lányom további élete a tét”. Nos, a kislány további élete egészen biztosan megpecsételődött. Bármi lesz is az édesanyjával, egy régi élet véget ért, az új pedig aligha bírható ki egészséges lélekkel. Amíg nem dől el a kislány sorsa, addig valószínűleg valamelyik gyermekvédelmi intézményben vigyáznak rá – ám a hosszú távú kilátások jóval rosszabbak. Korábban, a szigetszentmiklósi bántalmazási eset kapcsán mondta el a Nők Lapja Cafénak Rádiné F. Hegedűs Terézia (FÉSZEK Gyermekvédő Egyesület nevelőszülői tanácsadó), hogy a traumát átélt gyerekek minden esetben komoly, hosszan tartó pszichológiai segítségre szorulnak. A hosszú távú hatások súlyosak lehetnek: a gyermek önbecsülése tönkremegy, elveszti a felnőttekbe vetett bizalmát, a biztonságérzetét. Előfordulhat, hogy nem tud majd bensőséges kapcsolatokat kialakítani. A gyermeki személyiség rugalmassága miatt segíthetnek a fejlesztő technikák, ugyanakkor sokszor elképesztően sok idő kell ahhoz, hogy a személyiség újra egészségesen működjön.

Exit mobile version