A Körcsarnokban még a lelátók is telve voltak, amikor a “Kezdjetek szeretni!” című rendezvénysorozat első állomásaként Pál Ferenc előadását, majd a Nemadomfel együttest és a Never Give Up gospel kórust hallhattuk. A közönség tömött soraiban sérült és nem sérült élethelyzetben élők ugyanolyan lelkesedéssel és szeretettel hallgatták az előadókat, akiknek az üzenetei mindenkihez szóltak, és mindenkire érvényesek voltak.
Hogyan kezdjünk hozzá a belső akadálymentesítéshez?
|
Árad a szeretet: a Baltazár színház és barátai koncert május 26-án a MÜPÁ-ban. A hazai zenei élet kiemelkedő művészei lépnek fel: Koncz Zsuzsa, Kiss Tibi, Bródy János, Novák Péter, Szalóki Ági, Palya Bea, Zorán, Szakcsi Lakatos Béla és még sokan mások. A zenei blokkok közt a Baltazár színház tagjai mutatnak be rövid jeleneteket. |
Pál Ferenc atya előadása során számos tanulságos történetet mesélt, amelyek közül az egyik egy hetvenéves asszony esete volt, aki születése óta sánta. Minden egyes találkozásukkor a gyerekkori sérelmeit, az iskolatársak csúfolódásait, életének nehézségeit sorolta, mígnem egy alkalommal Pál Feri megkérte az asszonyt, hogy mesélje el azt is, mi mindent köszönhet a testének. Az idős hölgy először felháborodott, majd végiggondolta a kérdést, és rájött, hogy nagyon sok mindent ennek a testnek köszönhet: az áldott állapotot, a gyermeke születését, azt, hogy szoptathatta a gyermekét, most pedig azt, hogy az unokái az ölébe ülnek. Az asszony ekkor döbbent rá, hogy ő volt saját maga legnagyobb ellensége, mert míg a gyerekkori osztálytársai csak egyszer-egyszer tettek rá csúfos megjegyzéseket, addig ő 70 éven át szidta a testét. Azóta hozott egy döntést, már másként látja önmagát.
Mi döntjük el, hogy jót akarunk-e magunknak, és megbecsüljük-e magunkat. Az emberi méltóságot és szerethetőséget ugyanis semmilyen fogyaték, hiányosság vagy másság nem akadályozhatja. Mindenki szerethető, függetlenül attól, hogy mivel kell élnie. A nagy kérdés az, hogy ezt magunkról tudjuk-e – mutat rá Pál Ferenc.
Egy másik története saját dilemmájáról szólt: már felszentelt pap volt, amikor meglátott egy Snoopy-s posztert, amit meg szeretett volna venni magának. Racionális énjét azonban csak hosszas vívódás után sikerült legyőznie. Azóta is ott díszíti a szobáját egy Snoopy-s poszter, ami ráadásnak esténként még foszforeszkál is. Pál Feri atya ezzel a példával arra utalt, hogy mennyire fontos, hogy szeressük önmagunkat, és tegyünk jót magunkkal is.
Én sem vagyok rendben, te sem vagy rendben, és ez így van rendben
Feri atya szerint az egyik legnagyobb akadály a saját félelmünk: félünk attól, hogy különbözünk másoktól; bizonytalanok vagyunk, hogy lehet-e minket így szeretni. Ebből eredően a sérüléseink három tévútra visznek minket.
Az első esetben belső félelmeinkkel teli (csak ki ne derüljön, hogy nem vagyok olyan, mint mások) bemerészkedünk az emberi kapcsolatok világába, és elkezdjük azt figyelni, ki veszi észre, hogy különbözőek vagyunk. Egy idő után már csak arra figyelünk, hogy ki néz meg minket “úgy”.
A második csapda, ami szintén abból a félelemből táplálkozik, hogy nem vagyok olyan, mint a többiek, az pedig a visszahúzódás. Visszahúzódok az emberi kapcsolatoktól, mert nem akarok szembesülni a másságommal. Ezzel megfosztjuk magunkat az éltető emberi kapcsolatoktól.
A harmadik zsákutca pedig az, amikor pont olyan akarok lenni, mint a többiek. Ez egy állandó megfelelési kényszerhez vezet, amiben elvész a lényeg: önmagunk.
Ne járjuk ezeket a zsákutcákat, ne akarjunk olyanok lenni, mint mások – figyelmeztet Feri atya. Vegyünk bátorságot az élethez, és gondoljunk arra, hogy nem vagyunk egyedül. Vannak sorstársaink is. Keressük azokat az emberi kapcsolatokat, amelyek által megerősíthetjük egymást.
Nemcsak két ember közti akadály létezik, hanem sokszor magunkban hordozzuk az akadályokat. A hosszú távú, boldog emberi kapcsolatok létesítéséhez első lépésben az egészséges önértékelés kialakítása, önmagunk elfogadása és szeretete szükséges. Ezzel a gondolatsorral nyitotta az emberi kapcsolatok akadálymentesítéséről szóló előadását Pál Ferenc atya.
| Szeptembertől megnyílik a belvárosban a Never Give Up Cafe, amelyet sérült élethelyzetben élők fognak működtetni. Nappal kávézó, esténként pedig kulturális központként üzemel. |
Feri atya egy másik történetében annak a misének az eseményeit elevenítette fel, amelyet értelmi fogyatékosoknak tartott. A misék alatt a fogyatékkal élők mindig megfogták egymás kezét. Ám egyszer az egyik sérült ember megsajnálva a papot, aki olyan egyedül és magányosan állt a szószéknél, odament hozzá, és megfogta az ő kezét is. Ezt a szeretetteli mozdulatot más nem csinálta volna meg. Pál Ferenc ezzel rámutatott arra, hogy a különbözőségünk még pozitív forrás is lehet. Lássuk meg, és értékeljük magunkban a jót!
A párkapcsolatról szóló tanmeséjében a pap egy vasútállomásra repítette a közönségét, ahol egy idős bácsi és egy fiatal fiú is a párját várta. A bácsi a feleségét olyan nagy szeretettel köszöntötte, megölelte, megcsókolta, hogy a fiatal fiú kíváncsian megkérdezte, mióta vannak együtt. “Már több mint harminc éve, fiam” – hangzott a válasz! “Remélem, mi is így fogjuk majd szeretni egymást, ennyi idő múltán is” – válaszolt a fiú. “Ne reméljed, ezt döntsd el!” – jött a válasz.
| Elindul a www.kezdjetekszeretni.hu weboldal, amely a programokhoz való csatlakozáson kívül ismerkedésre, pártalálásra is lehetőséget teremt. Az akadálymentesített weboldalon mentor segítségét is igénybe lehet venni. |
Zárásként Nick Vujicic, a végtagok nélkül élő boldog családapa életét példaként említve Feri atya azt hangsúlyozta, hogy nincs olyan élethelyzet, hogy ne lehetne célunk, és nincs olyan sérültség, hogy ne tudnánk adni, és vigasztalva vigasztalódni.
A tanulságos előadást a Nemadomfel együttes és a Never give Up gospel kórus fantasztikus koncertje zárta.
Az énekesekről és a táncosokról pedig az jutott eszembe, hogy milyen tehetséges fiatalokat láthatok, hallhatok, hogy a vak lányok hangja gyönyörű, és sose tudtam olyan jól táncolni, mint a lány a színpadon.