A feljelentők országa vagyunk – tudjuk ezt rég. A Világgazdaság cikkéből most az is kiderül, mennyire.
Az úgynevezett közérdekű bejelentések száma 2011-ben még a harmincezret sem érte el, tavaly pedig már meghaladta a 37 és fél ezret. Ez azt jelenti, hogy több mint százan “fújják be” a rokont, a szomszédot, a munkaadót naponta.
Az érdekes az, hogy a jelentések csaknem feléhez a nevüket is adják az emberek: valószínűleg ilyenkor már a mérhetetlen düh munkál bennük, vagy akár kimondottan szeretnék, ha a bepanaszolt tudná, kinek köszönheti a NAV-ellenőrzést.
Feljelentés és feljelentés között is van különbség persze, hiszen valóban történnek vérlázító dolgok, az áldozat pedig sokszor tehetetlen. Ilyen eset például az, amikor saját sorsa függ a munkaadójától, ugyanakkor főnökei megalázó és jogtalan helyzetbe hozzák, amikor nem jelentik be, nem adják ki a szabadságát, elhazudják a ruhapénzt. Ilyenkor jól jöhet, ha tudunk az illetők ilyen-olyan stiklijeiről.
Vagy ott van az az elkeserítő példa, amikor a tisztes munkást, alvállalkozót egyszerűen nem fizeti ki a megrendelő, mert a “kisember” úgysem tehet semmit – és sokszor sajnos ebben igaza is van. Mert ha tehet is bármit, az több pénzébe, idejébe, lelki energiájába kerül, mint ha veszni hagyja a veszendőt.
De van itt egy másik kategória, a “jóakaróké”, akik csupán bosszúként használják ezt az eszközt, esetleg azért, mert “nehogy már a másik kicsit is jól járjon”. Ilyen lehet, amikor a volt férj, feleség tesz bejelentést exe viselt dolgairól, vagy a szomszédnak nem tetszik, hogy valaki szobakiadásból tartja el a családját, esetleg túl sok bort készít a hátsókertben.
A napilap szerint nemcsak a volt férjek és feleségek, a korábbi üzlettársak, az egykori munkavállalók, az átvert ügyfelek vagy vásárlók, és a kigolyózott versenytársak, hanem az erősebb igazságérzettel rendelkező állampolgárok közül is egyre többen emelik fel a telefont. A Világgazdaság közlése alapján sok bejelentést kap például az adóhatóság azoktól, akik nem kaptak számlát.
Valóban idegesítő esetenként, hogy míg például egy szellemi szabadfoglalkozásút ki sem fizetnek, ha nem ad számlát (vagyis nem adózza le a bevételét), addig adott esetben a szobafestő minket néz hülyének, ha a számla után érdeklődünk.
Úgy tűnik, az ilyesfajta állampolgári aktivitás nem is hiábavaló; az ellenőrzések száma is folyamatosan nő. Míg 2011-ben 6460 ellenőrzést zártak le az adószakterületen, addig 2013-ban már 7749-et. Noha az a gyanúnk, ennél kicsivel több jogsértés történik a feljelentők és adócsalók országában…