“Sok asszony még egynapos fizetett szabadságra sem tud elmenni, ha szül, nos ez nagyon alacsony mérce” – hangoztatta a közelmúltban Barack Obama elnök a Fehér Házban a Dolgozó családok csúcstalálkozóján. Elsőre nem egyértelmű, de ez pontosan azt jelenti, amit nehéz elhinni: a fejlett Egyesült Államokban egyetlen napot sem fizetnek a kismamáknak a szülés után: egyszerűen nincs gyermekágyi ellátás. Ha gyereket akarsz, fogj gazdag férjet vagy spórolj rá magad. Aztán amilyen gyorsan lehet, passzold le a picit, és menj vissza dolgozni…
Hogy ez ma mennyire nem “szalonképes”, mutatja, hogy Európában több országban is komolyan támogatják a családi életet, így az otthon maradást is szülés után. Ausztriában kilenc hónap a gyes, ami további kilenc hónappal meghosszabbítható, ha az apa marad otthon. Svédországban hasonló a helyzet, de a legnagyvonalúbbak a norvégok: náluk egy évig minden anyának a teljes fizetése jár.
| Még a “legelvetemültebb” országok is biztosítanak a nőknek néhány hónap fizetett szabadságot. Mi sokszor szidjuk a magyar államot, amiért nincs elég bölcsőde, amiért az étkeztetés alacsony színvonalú és amiért alacsony összegű a gyermekek utáni juttatás, de egy tény: a szülési szabadság nálunk a leghosszabb. Főleg annak fényében, hogy vannak országok, ahol a gyerekszülés után egyetlen napra sem jár támogatás (bár mondjuk ezt inkább jogos jussnak, hiszen munkával töltött éveinkben magunk dolgozunk meg érte). Az USA például ilyen. Az Egyesült Államokban (Kaliforniát, Rhode Islandet és New Jersey-t leszámítva) egész egyszerűen semmilyen juttatás nem jár. |
Az anyák többsége a családanyaságot választja
“A legtöbb államban a munkahelyek három hónapra engedik el a nőket szülés után, de erre az időre egyetlen cent sem jár – meséli Horváth Ildikó, aki négy gyermekével tavaly költözött haza egy észak-karolinai kisvárosból. – Azok, akiknek a férjük jól keres, már nem mennek vissza dolgozni, helyette a gyerekek kamaszkoráig otthon maradnak, és aktívan szervezik a családi, óvodai, iskolai életet. Utóbbit pontosan úgy kell elképzelni, mint a filmeken, az anyukák nagyon lelkesek, valaki felolvasni jár be az óvodába, mások a fénymásolásban segítenek, mellette részt vállalnak gyakorlatilag az összes óvodai, iskolai program megszervezésében. A jövőtől vagy a kiszolgáltatottságtól nem félnek, részben azért, mert Amerikában az állam elismeri az otthoni munkát is. A nők másik fele viszont a szülés után néhány héttel visszamegy dolgozni. Az óvodára, bébiszitterre ugyan legkevesebb 1200-1400 dollárt költenek, de vagy megéri anyagilag még így is, vagy a karrier miatt fontos számukra a dolog.”
Ildi szerint a kisvárosokban a hagyományos családmodell a jellemző, ezért az anyukák többsége a családot választja, a nagyvárosokban a helyzet ennek a fordítottja lehet. Ott a kisbabák legtöbbször hathetesen már óvodába “járnak”. “Egyre több cég támogatja a nők otthon maradását, persze csak néhány hónapra. Ami a további támogatást illeti, ismerek olyan nőket, akiknek a munkahelye egyszerűen alapított a cégen belül egy óvodát, amiért nem kellett fizetni. Ide bármikor leszaladhattak a nők, például a szoptatás miatt. Jellemző az is, hogy ha a nő mint munkaerő fontos egy cégnek, akkor fél évre is otthon maradhat, nem veszti el az állását, igaz, pénzt ekkor sem kap érte. Ami viszont biztos: kint senki nem néz ferdén a másikra, akár a karriert, akár az aktív családi és közösségi életet választja. Sosem fogom elfelejteni, amikor elmeséltük, hogy itthon évekre otthon maradnak az anyukák, ráadásul az állam fizet nekik ezért. Szóhoz sem jutottak a csodálkozástól.”
Bébiszitter, bölcsőde, céges szoptatós szoba
Szeverényi Ivonn második kislánya Indianapolisban született. Ivonn eleinte a férje munkavállalási engedélyével, a feleség jogán tartózkodott az Egyesült Államokban, később önálló munkavállalóként. A helyi törvények szerint mindössze hat hét szülési szabadságra volt jogosult, amit munkáltatója meghosszabbított további hat hét fizetés nélküli szabadsággal, így három hónap után ment vissza dolgozni. “Indiana államban minden állami intézményben és a legalább 25 főt foglalkoztató vállalatoknál kötelező jelleggel szoptatószobákat és tejhűtőket tartanak fenn – meséli. – A nagyobb cégek bölcsődéket működtetnek, amelyek magas színvonalúak, de a költségek legtöbbször a szülőket terhelik. Az anyukák munkaidőben itt is megszoptathatják a gyermekeiket, illetve gond esetén azonnal a kicsihez mehetnek. A munkáltatók saját hatáskörükben munkaidő-kedvezményt biztosíthatnak, de ez szintén nem általánosan elterjedt gyakorlat, ezt is inkább csak a nagyobb cégek engedhetik meg maguknak. Mindez nagymértékben függ a közvetlen felettes döntésétől is. Sokszor a nők nem választhatnak.”
| Szeverényi Ivonn és a gyerekek |
Még ha sikerül is Obamának megszereznie az új családtámogatási modellhez a kellő támogatást, akkor is vélhetően legfeljebb három hónap fizetett “gyesről” lehet szó. Ehhez képest mi itthon tényleg sokkal jobban járunk még akkor is, ha az a bizonyos három év inkább kettő (az utolsó ellátása segélyszintű), és ha az arra a kettőre juttatott pénz is épphogy elég az önfenntartásra – főként ha nincs olyan szerencsénk, hogy párunk van, aki még jól (nagyon jól) is keres.