Szeretnél segíteni másokon, de néha úgy érzed, neked lenne szükséged segítségre? Hatalmas segítségeket lehet nyújtani anélkül, hogy nekünk akár egy forintunkba, esetleg túl sok plusz időnkbe kerülne!
Ajándék
Biztosan vannak olyan tárgyaid, díszeid, ruháid, ékszereid, eszközeid, melyeket alig vagy egyáltalán nem hordasz/használsz. Ott porosodik fent a szekrény tetején, vagy a gardrób legmélyén foglalja a helyet, esetleg a garázsba, pincébe van száműzve. Nézz picit körül a lakásban. Légy könyörtelen magaddal, gondold át, ha tényleg nem volt szükség rá az elmúlt pár évben, akkor szedd össze egy kupacba. Tudom, nehéz, hisz egy-egy tárgyat régi szerelmünktől kaptunk, anyukánk vette vagy a legjobb barátunktól van, bár ki nem állhatod, mert csúnya, kicsi, túl szürke, túl színes…mind tudjuk, miről beszélek.
Csupán az emlékek kötnek hozzájuk. Tudnunk kell, hogy az emlékek a fejünkben vannak, nem pedig a tárgyakban. Mások pedig lehet, hogy éppen azt a ruhát, régi biciklit keresik. Ajándékozd el ezeket a tárgyakat. Neked ezzel helyed szabadulhat fel, másoknak, akár a barátaidnak, családtagjaidnak, a szomszéd kislánynak örömet okozol vele, ha nekiadod! Az örömük pedig újabb élményekkel gazdagít téged, és a megunt, kinőtt, nem használatos dolgaidat, amik addig csak a port fogták, máris átváltoztattad örömmé. Persze el is adhatod ezeket, még jobb, mert akkor pénzt is keresel vele, ha sikerül. Ha mégsem, akkor még mindig ott vannak a szülinapok, névnapok, karácsony, amikre így neked nem kell költened, ha okosan odaajándékozod.
Felolvasás
Az olvasás csodás dolog. Másik világban érzi magát az ember, igazi pihentető, varázslatos kikapcsolódás. Az egyik hazai bank meseolvasást szervez kórházban lévő gyermekek számára. Nem kell hozzá sok, csak keresni egy közeli kórházat, és amikor úgy gondolod, bemész és felolvasol a beteg gyerekeknek. Csodálatos látni, ahogyan örülnek az embernek. A szeretetnek gyógyító hatása van, ezt ugye már tudjuk. A meseolvasás pedig tele van szeretettel. Nem kerül semmibe, és a gyerekek nagyon hálásak érte! Jómagam is jelentkeztem, de a mi városunk kórházában nincs gyerekosztály…
Ez sem probléma! Vannak olyan intézmények, intézetek, ahol még megpróbálhatom. Akár a sérült gyerekeknek is fel lehet olvasni mesét vagy idősek otthonában esténként egy egy könnyű olvasmányt. Egyik ismerősöm egy idősek otthonában tanítja a kisöregeket a számítógép és az internet használatra. Amikor arra jár, beugrik és egy félórát rászán. Ennyi mindenkinek jut egy héten legalább egyszer arra, hogy másoknak segítsen.
Nem csak embereken lehet segíteni
Az állatmenhelyek tele vannak. Az utcák koszosak és szemetesek. Ezen is lehet segíteni. Fogadjunk örökbe állatot. Irtó aranyos tud lenni még egy keverék felnőtt blöki is, arról nem beszélve, hogy az állatmenhelyről kikerült kutyák sokszor hálásabbak és ragaszkodóbbak új gazdijukhoz, mint egy alomból vett fajtiszta kölyökkutya. Egy ismerősöm a párjával hobbiból foglalkozik azzal, hogy kivesz a menhelyről egy-egy kutyát, kicsit rendbe szedik, megfürdetik, megetetik, tanítják, egy-két hónapig, vagy pár hétig van náluk, majd eladják, elajándékozzák őket. Szerintem csodás dolog, amit tesznek. Nincs szinte semmi tiszta bevételük ebből, csupán szeretetből teszik. Bárcsak többen foglalkoznánk így állattársainkkal.
A természet szépségével senki nem vitatkozik, de nehéz észrevenni a csodát, ha egy betondzsungel közepén térdig járunk a szemétben. Ez is csupán akarat kérdése. Minden második este kesztyűben összeszedem a panel körül a szemetet. (Mára már csak max. 2 db csokipapír van.) Ha ezt látja a környezetem, idővel ők is jobban odafigyelnek az utcára, parkokra. Néha elseprem a járdát. Épp a minap láttam, hogy egyik szomszédom feltöltötte az egyik lyukat a kocsilejáróban. Picit morgott, mivel sokan járnak ott a kocsijukkal, és csak ő képes megcsinálni, de megcsinálta. Nem nagy dolog heti 10 percet arra áldozni, hogy ha kilépek az ajtón, akkor valami szép fogadjon.
További ötletekért kattints ide!