Jó ez, ha van gép, és működik
Én tényleg örülök, hogy modern automatákból lehet BKV-jegyet vásárolni. Örülök, pedig nálunk egy sincs a környéken. A Béke téren is csak az újságos árul még jegyet – amikor éppen nyitva van –, így szombaton délután kénytelen vagyok a 105-ös busz sofőrjétől beszerezni a vonaljegyet, ha úgy adódik. És ugye senkinek nem kell bemutatni azt az arcot, ami akkor tekint vissza rám, ha az első ajtón felszállva a jegyigényemet jelzem a sofőrnek? De a modernizáció elkezdődött, a narancssárga “bedobálós” gépek helyett szuper érintőképernyős masinák vannak. Persze még jobb lenne, ha mindig működnének, és mindig vissza tudnának adni nagy címletből.
Hétfőn egy anya a Facebookon adott hangot felháborodásának. Elmondása szerint négy automatából kettő nem üzemelt a Keletinél a napokban, ami meg ment, az nem tudott visszaadni. Aztán mehetett az egyetlen kasszához, sorszámot húzott, kisgyerekkel és negyven emberrel állt a sorban. (A történethez az is hozzátartozik, hogy az adott Facebook-poszt azóta eltűnt, a sztorit a 444-en megtaláljátok.)
Szóval van még hová fejlődni. De jó lehet ez, fiúk! A fejlődés útjába nem szabad állni, mi pedig a reggeli értekezleten összeszedtünk nektek néhány ötletet arra vonatkozóan, hogyan érkezhetne meg a BKV első szerelvénye 2014-be.
Amikor gyerek voltam, egy kis faluban laktam, naponta gyalogoltunk 2 kilométert a suliba. A Lenin út járdáján bandukolva mindig arról ábrándoztam, hogy 2014-ben már tuti mozgó járdák lesznek az út mellett, úgy, mint a Jetsons családban. Na erről már lemondtam, de az alábbiakról nem akarok!
Mobil app és “oyster” kártya. Messze a jövő?
1. A mobilomon vehetek lottót, de még állatkerti belépőt is. Parkolhatok SMS-sel, és az ötpercenként puttóhúzásra is leadhatom a számaimat üzenetben. Mégis miért nem lehet SMS-ben jegyet venni? Fogom, beütöm a számot, és 30 percig használhatom a tömegközlekedést. Hát nem mindegy, hogy egy papírdarabot szorongatok, vagy egy üzenetet mutatok fel az ellenőrnek? Tényleg érdekelne, hogy mi az, ami miatt a parkolás megoldható így, de egy vonaljegy nem.
2. Imádom Londonban, hogy veszek egy plasztikkártyát (Oyster card), bedugom az automatába, ráteszek 10-20-30 fontot, és már utazhatok is. A kapuhoz érintem a kártyámat, levonják az utazás árát, és kész. Az már maga lenne a földi paradicsom, ha egy itthoni verziónál a bankszámlámról is feltölthetném a kártya egyenlegét. Szerintem ez sem NASA-tudomány…
3. Azt sem értem, hogy miért jobb az egyenruhás, “most majd én elkaplak” tekintetű ellenőr-hadsereg egy jól működő beléptetőrendszernél a metrón. De lehet, hogy bennem van a hiba – mint olykor a jegyautomatákban.