Élet Izraelben: Nóra mindenórásan éli át a bombázást

Dreissiger Ágnes | 2014. Július 21.
Amíg egészség és béke van, nagy baj nem lehet. De mi van akkor, ha olyan országban élünk, ahol a bombázások mindennaposak? Ahol nem az a kérdés, hogy esik-e az eső, vagy tömeg van-e a buszon, hanem hogy egyáltalán ki merünk-e menni az utcára? Három izraeli és egy palesztin tizenéves elrablása és brutális meggyilkolása után ismét kiújult a feszültség a két ország között. Izraeli magyarokkal beszélgettünk.

Nóra, kismama, Tel-Aviv: “Mindenórás terhesen ez nagyon megterhelő”

Nóráék több mint két éve élnek kint, és mivel mindkettőjüknek jó munkája van, nem szeretnének hazatérni. Azért persze ők sem nyugodtak, pláne, hogy kisbabájuk bármikor megszülethet: “Most minden a konfliktus körül forog, mindenki azt találgatja, mi lesz. Van ez a Vaskupola nevű szerkezet, ebből többet telepítettek Izrael-szerte. Ez arra jó, hogy azokat a rakétákat, amiket a Gázai övezetből lőnek ki, valahogyan leszedi. Minden alkalommal, amikor kilőnek egyet, megszólal a sziréna, és óvóhelyre kell menni, mert a lehulló repeszdarabok is borzasztó veszélyesek. Volt olyan, hogy napi két-három sziréna is volt. Azt hiszem, ezt pszichésen a legnehezebb elviselni, főleg így, hogy mindenórás terhes vagyok. De egy idő után főleg fárasztó, és elege van az embernek belőle. Én két éve is átéltem ezt, akkor nagyon bepánikoltam. Most nem, de terhesen így is sokkal nehezebb. Annyi változott, hogy egyedül nem mozdulok ki a lakásból, csak a párommal. Az utcán természetesen nincsenek sokan, nem igazán ülnek a kávézókban sem. A barátaimmal és a szüleimmel folyamatosan tartom a kapcsolatot, a legfontosabb, hogy mindig tudjunk egymásról, mert akkor kevésbé izgulunk. Ami nagyon feltűnő, hogy a turisták eltűntek, tudunk olyanról, aki az első sziréna után csomagolt, és hazament. Sokakat kezelnek sokkhatással kórházban is. Ehhez nem lehet, és nem is nagyon szeretnék hozzászokni.”

Asher, zeneszerző, Jeruzsálem: “Ijesztő, hogy az ember ehhez is idomulni tud”

Asher összesen tíz évet élt Jeruzsálemben, utána hármat Tel-Avivban, jól ismeri a kinti helyzetet. Most szerencséje volt: éppen hazaért Budapestre, amikor elkezdődött a bombázás, azóta gyakran beszél kint maradt barátaival: “Egy részük azt mondja, hogy nem érzékelnek különösebb változást, a mindennapjaik nem változtak drasztikusan. Számomra ijesztő, hogy az ember ilyen extrém szituációhoz is úgy idomul, hogy ez lesz neki a természetes, pedig a helyzet nagyon nem normális. Én kint voltam az előző gázai konfliktus alatt. Akkor az mindenre hatással volt. Azokra a barátaimra, akik családosok, pici gyerekük van, még erőteljesebben hat ez a helyzet: lehet, hogy az ember egyedül nem fél, de amikor a gyereke igen, és sír, meg nem tud aludni, akkor ő maga is elkezdi átvenni ezt az érzést. Az iskolák, mivel nyári szünet van, zárva vannak, de Jeruzsálemben működnek a nyári táborok. Beer Shevanban a szimfonikusokkal dolgozom, ők azt írták, hogy nem járnak dolgozni a háború miatt. A jeruzsálemi filmfesztivál nyitó ünnepségét is elnapolták.”

Kata, sales-es, Modiin: “Inkább dühít, hogy futni kell az életünkért”

Kata több mint három éve él Izraelben, második alkalommal tapasztalja, milyen rakéták árnyékában élni. Modiinban lakik, Tel Avivban dolgozik, mindkét városban másfél perce van biztonságos helyre futni. “A sziréna hangja az első másodpercekben megijeszt, aztán irány a biztonsági szoba vagy a lépcsőház, majd az üzenet az aggódó családnak, hogy minden rendben. Folyamatosan követjük az eseményeket, rengeteget beszélgetünk a családdal, a barátokkal a helyzetről. Nem mondhatnám, hogy félek. Inkább dühít, hogy tíz napja gyerekeknek, felnőtteknek, időseknek percenként, óránként kell futniuk az életükért. De mi még szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert jóval kevesebb rakéta jön felénk, mint akik Gáza szomszédságában laknak. Sokkal figyelmesebb is vagyok, amióta a rakétatámadások elkezdődtek, mert sosem tudhatja az ember, hogy mikor és hol éri a sziréna. Remélem, hogy a helyzetünk javulni fog, és a jövőben nem kell majd a rakéták és egyéb támadások elől menekülni…”

A legutóbbi hírek a térségből

Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök csütörtökön parancsot adott a hadseregnek, hogy szárazföldi hadműveletet kezdjen a Gázai övezetben. Az “Erős Szikla” fedőnevű offenzívának kettős célja van: csapást mérni a Hamász radikális palesztin szervezetre és csökkenteni az Izraelre irányuló rakétatámadások számát.
Előzőleg vádat emeltek az ellen a három izraeli szélsőséges ellen, akik néhány héttel ezelőtt elraboltak és halálra égettek egy palesztin tizenévest. A gyilkosság vélhetően bosszú volt három ciszjordániai zsidó fiatal korábbi elrablásáért és meggyilkolásáért.
A Hamász izraeli települések elleni rakétatámadásainak megállítására indított Erős Szikla hadművelet tizenkét napja alatt a gázai egészségügyi minisztérium adatai szerint eddig a legkevesebb háromszázhetven palesztin vesztette életét, többségük civil volt.
Nőtt az izraeli hadsereg sebesültjeinek száma is. A rádió jelentése szerint több mint ötven sebesült katonát ápolnak különböző izraeli kórházakban, akik közül hétnek súlyos az állapota. Ezrek menekülnek a veszélyeztetett térségből.

Steiner Kristóf Izraelből: mi itt nem gyűlöljük egymást

Exit mobile version