Ez az igazi valóságshow: ajánld “kedvenc” hajléktalan ismerősödet!

A lakás nélkül élők és a társadalom konfliktusát általában kétféleképpen akarják rosszul megoldani: a tünetet próbálják “kezelni” a legzavaróbb jelenségek minél gyorsabb, látványosabb eltüntetésével, illetve társadalomelméleti eszközökkel kutatják a megoldást, úgymond hosszú távra. Az egyik nem orvosol semmit, csak elfed, a másik vagy elméleti marad, vagy a gyakorlati hatásai távoli messzeségbe vesznek.

Ezért tetszett meg nekünk a Menhely Alapítvány Sarokház programja. Ahogy az egy rendes civil szervezetnek dolga, nem a felelősöket keresi, nem kizárólag a többségi vagy kizárólag a kisebbségi szempontokkal foglalkozik, és nem a fióknak gyárt elméleteket: valóban meg akarja oldani a problémát. Mármint nem A Problémát, merthogy ezt is jól ismeri fel: elég, ha egyelőre tizenkét hajléktalan él majd az utca helyett lakásban.

Hogy milyen tévhitek élnek sokak fejében a hajléktalanokról, arról ez a galéria mesél:

Lehetséges megoldani a hajléktalanság problémáját? Sajnos nem biztos. Van megoldás egy hajléktalan problémájára? Biztos, hogy igen.

Az ötlet tulajdonképp kézenfekvő: meg kell keresni az amúgy is üresen álló önkormányzati lakásokat, egyezkedni egy sort a tulajdonossal, felújítani az otthonokat, majd találni tizenkét olyan hajléktalan embert, akiben megvan a lehetőség az újrakezdésre.
A Menhely Alapítvány egyelőre két lakást szerzett meg Kőbányán, már tart a felújítás. Nagyon fontos, hogy a lakásteremtéssel nem zárják le a dolgot: a végső cél a visszaillesztés, vagyis az, hogy aki beköltözik, önállóan tartsa el magát, és tíz hónap múlva elhagyhassa a házat valamilyen saját megoldással, átadva a helyét a következő embernek. A folyamatban szociális munkások és pszichológusok segítik a résztvevőket.

Ami viszont igazán érdekes, az az, hogy a civilek  ezúttal nem (csak) saját szakértőikre, illetve utcai szociális munkásokra támaszkodva választanák ki az új lakókat, hanem minden budapesti segítségét kérik az “alkalmas” személyek megtalálásához.
Vagyis ha van olyan hajléktalan, akit kicsit jobban ismersz, szoktál vele beszélgetni, esetleg rendszeresen segíted, most máshogyan is segíthetsz neki: beajánlhatod a “kezdőcsapatba”.
Hát nem jobb ez, mint VV Izékére szavazni?

“Egyelőre kevés jelölés jött be, úgyhogy szeretettel várjuk a további ajánlásokat – mondja Matlári Ferenc, az alapítvány munkatársa. – Nem akartunk mi magunk dönteni, ezzel is szeretnénk kifejezni, hogy lehet ebben összefogni. Ezenkívül tudjuk, hogy sokszor épp ezek a rendszeres segítségek »tartják az utcán« ezeket az embereket, hiszen csak ott találják meg őket a jóakarók. Így viszont nem szakadnának meg ezek a kapcsolatok: a patronálók az új lakásban is felkereshetnék pártfogoltjukat. Ez nagy erőt adhat nekik a visszailleszkedéshez.”

A szakember elmondta, fontos, hogy olyan költözzön be, aki motivált vagy jól motiválható a változásra. Ezt valamilyen kisebb feladattal tesztelik majd: fontos, hogy lássák, az illető képes tenni a saját sorsáért, később pedig számít az is, hogy van-e terve a saját jövőjére. Különösebb feltétel nincs, nyilván fontos egy viszonylag jó egészségi állapot, az önellátás képessége és az, hogy az érkezők tudjanak együtt élni másokkal. Jöhetnek férfiak és nők is, mindannyian külön szobát kapnak, ahogyan a párok is. Ez egyfajta albérletszerű, támogatott lakhatás lesz, ami nem azt jelenti, hogy a beköltözők ölébe hullik a segítség: hiszen hónapról hónapra maguknak kell kigazdálkodni a költségeiket, megtervezni a spórolást (ebben szintén lesz segítőjük).

Ha tehát legközelebb megálltok a pirosnál, jön a “Fedél Nélkül-is” ember, és úgy gondoljátok, ne csak apróval segítsetek.