A múlt heti tragédia után sok minden kiderült A. Áronról, arról a férfiról, aki a villamos alá lökött egy idős hölgyet Budapesten. Megtudtunk részleteket a férfi bizarr és támadó viselkedéséről, múltjáról. Ismerősei nyilatkozták egybehangzóan: a férfi menthetetlenül csúszott lefelé, az utcán élt, rendszeresen balhézott, közben megőrült, a végén már nem lehetett szót érteni vele. A rendőrség most bejelentette, hogy vizsgálják az őt kezelő Szent János Kórház felelősségét is, hiszen orvosai engedték ki a férfit előző nap, mondván: nem ön- és közveszélyes.
Önmagában az agresszív magatartás miatt még nem lehet valakit bent tartani
“A személyiségjogok tiszteletben tartása miatt mára jelentősen leszűkült azoknak a betegeknek a köre, akiket akaratuk ellenére kényszeríteni lehet a kezelésre – magyarázza dr. Eszik János pszichiáter, aki az OPNI (Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet 2007-ben szűnt meg) bezárásáig ott dolgozott. – Az ilyen esetekről minden alkalommal bíróság dönt, így az orvosok mozgástere nagyon szűk. Gyakorlatilag csak a közvetlenül veszélyeztető magatartást tanúsító embereknél lehet kényszergyógykezelést alkalmazni, és kizárólag annyi ideig, amíg a közvetlen veszélyeztető állapotuk fennáll. Például ha valaki késsel támad másra, vagy saját magát életveszélyesen megsebesíti vele, akkor akarata ellenére mintegy 48 óráig lehet gyógykezelni, utána ki kell engedni. Az agresszív viselkedés lehetősége önmagában nem minősül veszélyeztető állapotnak.”
A legtöbb pszichiátriai beteg ártalmatlan
A pszichiátriai betegeket többségünk legfeljebb csak a filmekből ismeri. Épp ezért az első reakciónk velük kapcsolatban általában a félelem, hiszen nem tudjuk, kik is ők, mennyire kiszámíthatók vagy veszélyesek. Az orvos leszögezi: a közhiedelemmel ellentétben a pszichiátriai betegek nem követnek el több agresszív cselekedetet a nem betegekhez képest. Az agresszív viselkedés mögött alkohol, droghasználat, illetve nagyon gyakran személyiségzavar áll, ami egy tartós állapot, de nem minősül elmebetegségnek. Az elmebetegek által elkövetett agresszív cselekedetek jellemzően közeli ismerőseik, családtagjaik ellen irányulnak, és nem idegenek ellen.
“Gondoljuk csak végig, mi magunk is »bekattanhatunk«: nagy érzelmi megpróbáltatás, az önkontroll pillanatnyi elvesztése, magas vérnyomás vagy a vércukrunk emelkedése is okozhatja ezt, de például egy részeg embertől is több okunk van félni, mint egy pszichiátriáról távozott betegtől, aki szintén inkább az alkohol és drog hatására válhat veszélyessé” – teszi hozzá dr. Harangozó Judit, az érintettekkel ambuláns módon foglalkozó Ébredések Alapítvány vezető pszichiátere.
“A konkrét esetet csak a sajtóból ismerem – mondja dr. Eszik János. – A hírek szerint ez a férfi valamilyen elmebetegségben szenved, de a tartósan agresszív viselkedése valószínűleg nem ebből következik, hanem a személyiségzavarából. Erre utal a viselkedése az eset után, amikor megpróbálta letolni a szerelvényt az asszonyról, vagyis tökéletesen érzékelte a történtek súlyosságát.”
A rendszer hibája?
Az eset kapcsán az elmúlt napokban felerősödtek azok a hangok, amik a gyilkosságot az OPNI bezárására vezetik vissza. Lehoczky Pál pszichiáter a hvg.hu-nak adott interjújában elmondta, hogy az intézet megszűnése után 86 skizofrén beteg került ki a rendszerből, de azt semmi nem támasztja alá, hogy ezek az emberek “az utcán bolyonganának”. “Az ilyen eseteket sajnos nem lehet teljesen kiszűrni, még ha egy jobban működő pszichiátriai ellátás tudna is javítani az arányokon – véli Eszik János. – Jelenleg kevés a pszichiátriai férőhely, a közösségi ellátás hálózata nincs még kialakítva, elmeszociális otthoni elhelyezésre éveket kell várni, és a nagyon súlyos szakemberhiány is rontja az ellátást. Az OPNI bezárása után a frissen ott szakvizsgázott pszichiáterek mindegyike külföldre ment dolgozni, tíz-tizenöt ember. A bezárás igen súlyos csapást mért az ellátásra, de a problémákat nem lehet csak erre visszavezetni.”
“A pszichiátria nem rendészet, nem börtön, éppen ezért akárkit nem lehet akarata ellenére bent tartani – mondja dr. Harangozó Judit. – A pszichiátrián gyógyítanak. És ez jól is van így, hiszen rengetegen visszaélhetnének a fogva tartás lehetőségével, akár egy családon belül is, pusztán anyagi érdekek miatt. Mindez természetesen nem egyenlő azzal, hogy akár a betegeket, akár a társadalmat magára kellene hagyni a problémákkal. Erre találták ki a közösségi pszichiátriát. Ez azt jelenti, hogy az egészségügyi és szociális szakemberek a beteg életterében dolgoznak, együttműködve a családtagokkal, barátokkal, szomszédokkal, az orvosi ellátás mellett komplex módon segítik az illető mindennapi boldogulását. De minden budapesti kerületben van pszichiátriai gondozó és közösségi pszichiátriai szociális ellátás, ahol szintén sokat segítenek. Ideális esetben ezt az utcán élő, hajléktalan férfit is egy ilyen szakmai csapatnak kellett volna körbevennie.”
Természetesen, ha valaki közveszélyes, őt fontos tartós kezelésre kötelezni. “Így vagy úgy, majdnem mindenkit meg lehetne menteni attól, hogy magában vagy másokban kárt tegyen” – állítja Harangozó Judit. A veszély tehát minimális, de azért teljesen nem megszüntethető.
A pszichiátriák vezetői hallgatnak
Az eset tanulságaival kapcsolatban felkerestük három kórház pszichiátriai osztályának vezetőjét. Mindhárom helyen ugyanazt a választ kaptuk: “a professzor úr szabadságon van, és helyette senki nem nyilatkozhat”. Reméljük, a szabadságok után részletesen elmagyarázzák nekünk, különösen az érintett Szent János Kórház, hogy mit is kell tudnunk egy ilyen tragédia kapcsán. A pszichiátriák elzárkózó magatartásáról dr. Gerevich József Facebook-oldalán ez olvasható:
| “A hazai pszichiátria képviselői minden ilyen és hasonló esetben, amikor a közvélemény számára nyilvánvalóan manifeszt pszichiátriai beteg követ el bűncselekményt, amely bárkivel megtörténhetett volna, nagy lehetőség előtt áll, hogy korrekten és meggyőzően képviselje a szakmát. Én a konkrét esetről csak annyit tudok, amennyi az újságokban megjelent. Az biztosnak látszik, hogy az, aki az idős hölgyet a villamos elé lökte, nemcsak bűncselekményt követett el. A gyilkos mozdulat egyben pszichopatológiai tünet is volt: agresszió. Feltehetően ez a pszichopatológiai tünet más pszichopatológiai tünet(csoport) hatására alakult ki (valamilyen kényszergondolatra gondolok). Az is nyilvánvaló a hírekből, hogy ezt az embert aktuálisan pszichiátriai osztályon kezelték. Ezért a közvéleménynek joga van megtudni, mindez hogyan történhetett. Erről korrekt tájékoztatást vár. Segítene a pszichiátria ügyének, ha a pszichiátria jeles képviselői nem rendelnének el hírzárlatot, és érdemi nyilatkozat hangozna el arról, mi lehet az oka annak, hogy agresszív pszichotikus ember ilyen bűncselekményt követhet el. Meg kellene ragadni az alkalmat, és felhívni a figyelmet arra, milyen nehéz körülmények állnak a szakma rendelkezésére. Arra is, hogy mindmáig nincs ún. biztonsági pszichiátriai osztály, és számokkal kellene igazolni, hogy a pszichiátria idehaza az egészségügy mostohagyermeke, emiatt nagyfokú fejlesztésekre van szükség.” |