“Az emberek végre felfedezték a belvárosi létezés örömeit” – mondja Baldaszti Péter, aki 29 éves létére ritkán bulizik, de másoknak szívesen teremti meg a minőségi lazítás kereteit. Az Andrássy úton nyílt első URIMURI kisebb projekt volt a csapata életében. Azóta benézett hozzájuk Jude Law, és Jeremy Irons is náluk ünnepelte a szülinapját. A hely sikere alapján úgy tűnik, kifizetődő egy bátor, karakteres elképzelést felvállalni. “A védjegyünk az egyedi zenei stílus lett, elköteleztük magunkat olyan elektronikus műfajok mellett, mint a deep house vagy a nu disco” – mondja. Fontosnak tartja, hogy a nemzetközi sajtó ne a romkocsmák és a legénybúcsúk városaként emlegesse Budapestet.
“A bulinegyedek rengeteg külföldit vonzanak, és ez óriási felelősség.
Budapest jelenleg nem a minőség mentén van pozícionálva, az ár–érték arány a fő vonzerő. Hosszú távon attól fejlődhetne a város, ha ide tudnánk csábítani a magasabb jövedelműeket is. Ha ők itt költenék a pénzüket, az kihatna több területre, azaz a kultúrára, a dizájnra, a gasztronómiára. És itt nem csak üzletről van szó. A lüktetés, amit itt most érezni lehet, tényleg elképesztő. Ezt az energiát nemcsak üzletileg kell kihasználni, hanem értékké kell alakítani.” Baldaszti Péter csapatával éppen most hozza tető alá eddigi legnagyobb projektjüket. Az HÔTEL NOMURI-ban kávézni és bulizni már lehet, és nemsokára nyílik ugyanitt japánéttermük, az OMU is. Mindezt a város szívében, a bazilika szomszédságában építik.
“Az urbánus életforma része lett, hogy sokat időzünk kávézókban, bárokban, közösségi helyeken.” Szerinte ennek az az egyik fő oka, hogy a válság idején így tudtunk javítani az életminőségünkön. “Itthon a jövedelem ahhoz kevés, hogy érdemben megtakarítsunk, ezért a hétköznapokat szépítjük meg. Ráadásul sokan nem akkora lakásban élnek, ahol kényelmesen vendégül láthatják az összes barátjukat. Egyébként is jellemző ránk egyfajta életigenlés, amit Bécsben például nem találtam meg. Az ott élő fiatalok este tízkor hazamennek – itt akkor kezdődik a pörgés.”
Hétköznapi underground
A budapesti Telep és az Einfach Berlin fesztivál egyik megálmodója, Trellay Levente Budapest és Berlin között von párhuzamot. Szerinte sok a hasonlóság a két város között. A barátaival egy művészeti galériát hoztak létre a pesti bulinegyed szívében, és egy családias, klubhangulatú sörözővel megtoldva tették az egyik leglazább találkozóhellyé. “Amikor megálmodtuk a Telepet, egy nagyon egyszerű kérdést tettünk fel: a nagyvárosban hogyan lehet élvezni a mindennapokat? – meséli Levi, aki egyébként motorozik és longboardozik, elmondása szerint ezek szabadítják fel, és mozgatják meg a lelkét. – Ugyanez az energia működteti a Telepet is.
Mindig az olyan helyeken éreztem jól magam, ahol nem lehetett érezni a pénz szagát.
Az undergroundban lélek, személyesség van, én éppen ezt szeretem benne.” Azt mondja, a laza nyitottság egyelőre hiányzó összetevő a budapesti éjszakában. “Lehetne a város jóval sokszínűbb. Nálunk ezt a galéria képviseli: egyik nap még egy klasszikus fekete-fehér képekből álló kiállítás lóg a falon, másnap jön egy brazil graffitis srác, és szétfújja az összes fehér felületet. Könnyebb az élete annak, aki képes lavírozni, mint annak, aki mereven csak egy stílust követ.” Talán éppen ez a zárkózottság tehet arról, hogy nem adjuk meg magunkat egykönnyen az éjszakai flow-élménynek?
Szabadon áramló biodíszlet
A felszabadult, önfeledt pillanatokra a budapesti éjszakában egyre tovább kell várni. Talabér Géza legalábbis ezt meséli – márpedig ha valaki, ő az objektívén keresztül élesen lát minket. Fényképezőgépével járja a belvárosi mulatóhelyeket, és fekete-fehér képeken örökíti meg azt az arcunkat, amelyet talán máshogy nem is ismernénk. “Azokat a pillanatokat szeretem lefotózni, amelyekről az illető maga sem tud, amelyekben benne van az öröm, az a pluszenergia, egy csipetnyi őrület. Egy jó buliban ezeket látni az emberek arcán.” Az ilyen képekért viszont egyre tovább ébren kell maradnia, mert több idő és több alkohol is szükségeltetik az ellazuláshoz, mint korábban. “Egy átlagos estén hajnali egy óra után hág tetőfokára a hangulat, ami aztán kitart több óráig is.” És hogy mi az igazán jó buli titka? “Ez egy sok összetevős egyenlet, nyilván függ a DJ-től, a hely hangulatától, a kiszolgálástól. De nincs ebben semmi trükk:
az ember találja meg azt a klubot, kávézót, sörözőt, amelyik neki szól, ahol a saját közegében lehet.”
Szerinte a bulinegyednek nem szabad “szórakoztatógyárrá” alakulnia, mert éppen azt vesztené el, ami most a báját adja: a még sok helyen fellelhető személyességet, családias légkört. “A NOMURI, a Kertem, a Pántlika vagy a Telep – csak néhány olyan hely, ahol könnyű otthon érezni magunkat. Az egyetlen, ami hiányzik, hogy nem használjuk úgy a Duna-partot, ahogy a pozsonyiak vagy a bécsiek – ezekben a városokban egymást érik a folyó menti bárok, kocsmák.” Amiben viszont szerinte jobbak vagyunk, az az, hogy “biodíszlete” lett a városnak. “Mivel Pesten szinte sehol nem kell belépőt fizetni, könnyű az átjárás a helyek között. Szabadon áramlik a tömeg a bulinegyedek ütőerein, a Király és a Zrínyi utcán.” És ezekről az éjszakai nyomvonalakról már az éhség sem terelhet le többé senkit.
A fánk az új burger
Egy-egy kiadós mulatozás után jólesnek a finom falatok, és ezen a téren is egyre jobb a kínálat. Ha az éjszaka közepén kedvünk szottyan egy szezámoscsirke-nyársat mogyorószószba mártogatni, akár ezt is megtehetjük. “Miért menne valaki gyorsétterembe, ha helyben sokkal jobb minőséget kap szinte ugyanazon az áron?” – teszi fel a lényegre törő kérdést a Zsidai-éttermek, így például a Spíler kreatív séfje, Litauszki Zsolt, aki nemcsak a Gozsdu-udvarban, hanem csúcsgasztronómiát képviselő budapesti éttermek konyháiban is brillírozik. Ő álmodja meg az ÉS Bisztró, a Pierrot vagy a Pest-Buda kínálatát, de ugyanekkora erőbedobással készíti el a bulizók street food étlapját is. “Itt nincs ízfokozó, nincs adalékanyag. A sült krumpli nem agyonhasznált olajban készül, hanem kacsazsírban” – sorolja a gyors, mégis minőségi étkezés főbb ismérveit.
“Csodákat művelhet a hazai gasztronómiával, ha a bulizó generáció szórakozás közben találkozik az igényes étkezéssel. Ha hamburgerre fáj a foguk, saját maguk tapasztalják a szaftos hús, a minőségi zsemle, a házilag elkészített ketchup zamatát.” Igaz, nem csak a bulizók körében lett sláger a street food. “A gazdasági válság megváltoztatta a világ nagy részének gasztronómiáját, sorra zárnak be a Michelin-csillagos éttermek.
Az emberek nem szeretnének több órát és több száz eurót áldozni egy vacsorára.”
Éjjel pedig pláne nem akarunk órákig ülni egy vacsora fölött, amikor tele a város vonzóbbnál vonzóbb programokkal. “Az étlapon mindig vannak középre tehető, megosztható ételek. De népszerűek a burgerek és a kenyérlángosok is” – meséli a legújabb helyről, a Spíler Shanghairól. És megsúgja azt is, hamarosan mindannyian fánkot fogunk enni. Ahogy most a pizza és a burger a divat, úgy nemsokára a fánk is felkerül az étlapokra minden mennyiségben és variációban.
A lokál kolor
Az pedig külön megfűszerez minden ételt, ha a környezet sem hétköznapi. Budapesti szórakozóhelyekre belépve gyakran már a puszta látványtól is leesik az állunk. A megfelelő hatás eléréséhez Szendrő Péter belsőépítésznek jól kell ismernie minket, vendégeket. A Kolor, a Doboz, a Platz, a Méter mind az ő tehetségét, ízlését dicsérik. “Ezek a helyek trendszetterek, az emberek saját otthonára is hatással vannak. Volt már olyan megrendelőm, aki a kedvenc bárja képére formálta az otthonát” – mondja Péter, aki egyfajta művészi keresztesháborúként is tekint a munkájára.
Bármilyen meglepő, Péter szerint még a franciákat is leköröztük – legalábbis ami a bárok, klubok kialakítását illeti. “Dizájn terén a budapesti éjszakai élet jóval Párizs vagy Lyon előtt jár. Ott nincsenek motiválva a vendéglátók, hiszen mindig tele van az összes szórakozóhely. Budapesten úgy versengenek egymással az igényesen összerakott, szépen kivitelezett helyek, mint kevés városban a világon.”
Szintén budapesti sajátosság, és nagyon is jó értelemben, hogy egyre másra nyílnak az új helyek a belvárosban, miközben számos európai városban már nem engedik bővülni a belvárosi helyek számát, inkább a külvárosba száműzik az újdonságokat. Ráadásul létezik nálunk egy érdekes és egyedi jelenség, amit lokál kolornak hívnak. “Budapest belvárosában főleg budapestiekkel találkozol, ez pedig nagyon tetszik a külföldieknek. A bárok, klubok is a magyar fiatalokra lettek szabva.
Pest nem egy kirakatváros, szemben olyan slágerhelyekkel, mint Prága vagy Barcelona,
ahol a könnyen megtalálható belvárosi sörözőkben leginkább csak a többi turistával koccinthatsz.” Azt is nagyra tartja a budapesti éjszakában, hogy “manírmentes és őszinte”. A jövő budapesti éjszakai élete szerinte egy színes élő szövetre fog hasonlítani, ahol a környező kerületek is bevonódnak, és egy hatalmas bulinegyed alakul ki. “Már mindenhol tudják külföldön, mit jelent ma a budapesti éjszakai élet. Országtól független, külön fogalommá vált. Budapest most egy gyöngyszem.”
További érdekes cikkek a Marie Claire augusztusi számában!