Egy ilyen döntés nem feltétlenül racionális, alapvetően érzelmi: jön egy erős zsigeri tiltakozás, talán magunk sem tudjuk, miért: én ezt nem nézem meg. (Vele rögtön egy erős vágy: mennyivel szebb lenne a világ, ha sokan gondolnák ugyanígy: nem nézik meg.)
Nem, nem azért, mert “nem bírom a vért”, “felfordul a gyomrom”, “érzékeny a lelkem” – bár ezek mind igazak lehetnek.
Ennél fontosabb dologra gondolok.
Az alapállításom az, hogy mindenki, aki megnéz vagy közzétesz egy ilyen videót, az bűnrészes. Miért is?
|
A tieid hol húzódnak?
Félrenézel, ha halottakat mutatnak a hírekben, arra gondolva: az én hozzátartozóm is fekhetne ott, vagy kíváncsi vagy, és szeretnéd, ha rájuk közelítenének? Örülsz, hogy a hazai adók önmérsékletet tanúsítanak, és legfeljebb letakarva/kitakarva mutatják balesetek, bűnesetek áldozatait, vagy kíváncsi lennél azért rájuk? Bosszankodsz, hogy távoli földrészek halottait már bátrabban teszik közszemlére egyes híradások, vagy azt gondolod, ők ott úgyis messze vannak és sokan? Ha gyilkosok kivégzését mutatják, káröröm van benned, vagy azt gondolod: az élet maga az, ami szent, és ebből a szempontból mindegy, hogy kié? Hogy csak úgy maradhatunk emberek és emelkedhetünk a gyilkosok fölé, ha nem engedünk a parttalan bosszúvágynak?
Vannak, akik képesek szándékosan rákeresni olyan szavakra a neten, mint “gyilkosság”, “baleset”, “halál” és hasonlók, majd el nem fogyó étvággyal fogyasztják az ilyen témájú, részvétlen felvételeket. Vannak, akiknek kedvenc sorozataik a nyomozós / bűnügyi laboros / gyilkosos darabok, vannak, akiknek kedvenc filmjeik a sorozatgyilkosos / robbantós / kibelezős akciófilmek.
Néha arra gondolok, vajon másképp nézi a tévét az, akinek idős nagyszüleire rátörtek éjjel egy eldugott kis magyarországi faluban, megkötözték, agyonverték, betömték a száját és hagyták a vérébe fulladni? Az, akinek lánya nem ért haza egyik este, és lemeztelenítve találták meg egy szemétdombon? Akinek fiát összeszurkálták a diszkó előtt? (Mert a valós halál ilyen, bármily csúnyán hangzik is. Ott az erőszak nincs szépen kidekázva, stilizálva és bevilágítva.)
Vagy nézi tovább a fiktív gyilkolást, hiszen az csak film?
Igen, én is kíváncsi vagyok. Igen, érdekel a lélek sötét oldala. Igen, gondolok olyasmit, hogy ez mind a valóság része, ezért tudnunk kell róla: szükséges a tájékozottsághoz. Tudom, hogy a halál érdekes, és hogy az embernek ősi indíttatása, hogy kiismerje annak természetét, amióta csak tudja, hogy a sajátja is eljön egyszer. Tudom, hogy belénk kódolt ösztön a védekezés, ezért ismernünk kell a világ veszélyeit. Tisztában vagyok vele, hogy a szenzáció azért szenzáció, mert megérint engem, téged, mindenkit, mert ritka és érdekes történést takar. Igen, tudom, hogy bennfentesebb lennék, ha látnám, nézném, olvasnám, amit a többség lát, néz, olvas. Megalapozottabb véleménnyel mondhatnék nagy okosságokat fórumhozzászólóként: frappáns lehetnék vagy épp szellemes, legyen szó külpolitikáról, biztonságvédelemről, haditechnikáról, a közel-keleti helyzetről vagy iszlamisták bevett szokásairól. Tudnám a tutit.
De tudnám azt is, hogy érdeklődésemtől hajtva tanúja voltam a pillanatnak, amikor egy végletekig magára hagyott emberi testből kiszáll a lélek, és a test, amely érzett, élt, szeretett, ugyanúgy, mint az enyém, bestiális erők játékszereként, tehetetlen, kiszolgáltatott bábként dőlt a porba. És ez nem ér ennyit.
