Nem, ez nem egy újabb film ebben a kategóriában, hanem maga a valóság, és mint olyan, jó példa arra, hogy ártatlanul bebörtönzött emberekről szóló történetek nem csak a forgatókönyvírók fejében születnek meg (még ha ezeknek az eseteknek a száma az életben nem is olyan gyakori, mint a filmvásznon).
Jabbar története
Jabbar Collinst, a háromgyermekes brooklyni családapát 1994-ben ítélték el Abraham Pollack rabbi megöléséért. Akkor volt huszonkét éves. Négy évvel ezelőtt, harmincnyolc éves korában szabadult. A történet érdekessége, hogy Collins maga bizonyította be ártatlanságát. A börtönben jogot tanult, ennek segítségével jött rá, hogy az ügy koronatanúi hamisan tanúskodtak ellene. Felfedezte azt is, hogy a tanúk kedvező ítéletet kaptak saját tárgyalásaik végén, cserébe azért, mert ellene vallottak. (Ketten azt állították eskü alatt, hogy a rabbi lelövése után látták Collinst elmenekülni a helyszínről. Egy harmadik férfi pedig azt nyilatkozta, hogy Collins saját maga számolt be neki a tervéről, mely szerint a lakbér átadásának napján ki fogja rabolni Abraham Pollackot.) És valóban, 2010-ben több tanú visszavonta a vallomását. Egyikük beismerte, hogy az ügyész börtönnel és veréssel fenyegette, ha nem tanúskodik Collins ellen. A férfi mindenkit beperelt, összesen kilenc nyomozót, az ügyészt és New York városát is.
Collins és ügyvédje, Joel Rudin, a New York-i bíróság épülete előtt (forrás: http://online.wsj.com)
Rekordösszegek
Ez év júliusában New York állam Collinsnak hárommillió dolláros kártérítést ajánlott fel, jelenleg a város szeretne peren kívüli alkut, további tízmillió dollárért cserébe. Mindez (több mint hárommilliárd forintnak megfelelő összeg) az egyik legnagyobb kártérítés New York történelmében. Pedig “Collins ártatlan bebörtönzése csak egy a sok Brooklynban történt hasonló eset közül” – olvasható a New York-i Daily News oldalán.
Jelen és jövő
Collins szabadulása óta ügyvédje irodájában dolgozik. Személyes terveiről a lapoknak azt nyilatkozta, hogy egy időre szeretne kiszakadni a munkából, és elmenni nyaralni, ahová magával vinné három (ma már felnőttkorú) gyermekét is. “Egyik részem mindent kiteregetne, teljes nyilvánosság mellett – nyilatkozta Collins. – A fiatalságomat elvesztettem, a gyerekeim nélkülem nőttek fel. Most pedig középkorú férfiként mindent újra kell kezdenem. Tele vagyok érzelmekkel. Húsz éve folyamatosan a perrel foglalkozom, és most először nem azzal kelek reggelente, hogy meg kell vívnom ezt a harcot.” A kártérítés összegére csak annyit mondott, hogy “keserédes” történet. “Ha az egészet egyetlen szóval kellene jellemeznem, a »szürreális« jelzőt választanám.”
Collins a kártérítés egy részét jótékony ügyekre fogja fordítani azok érdekében, akiket – hozzá hasonlóan – ártatlanul ítéltek el.
|
Hasonló esetek itthon: 2002-ben gyilkosságért elítélték a román származású Gán fivéreket, akik tizenöt hónapot töltöttek fegyházban. Ekkor kiderült, hogy ártatlanok. Ügyvédjük 2-2 millió forintos kártérítést kért számukra. A kirendelt pszichiáter így jellemezte a testvéreket: “A felperesek az átlagosnál primitívebb személyiségükből kifolyólag az elzárást nem élték meg olyan fokú pszichés károsodással, ami a kereset szerinti kétmillió forintos kártalanítási összeg megítélését indokolná.” A bíró végül (erre a szakvéleményre hivatkozva) 1,2–1,2 millió forintot, valamint 220 ezer forint vagyoni kártérítést ítélt meg nekik. A drogkereskedelemmel megvádolt H. Rita 2006 előtt három évet töltött előzetes letartóztatásban és hármat börtönben, mire szembesítették a tanúval, aki nem ismerte őt fel. A börtönben az asszony maradandó egészségkárosodást szenvedett (többek között meddő lett és károsodott a hallása), gyermekeit – tudta nélkül – örökbe adták. Kártérítési pere szabadulása után három évig húzódott, végül közel húszmillió forintot ítélt neki a bíróság. A 2002-es (nyolc halálos áldozattal járó) móri bankrablás során elítélt Kaiser Ede két és fél évet töltött börtönben, amikor a perújítás során kiderült, hogy ártatlan. 25 millió forintos kártérítési igényét a Szegedi Ítélőtábla idén tavasszal másodfokon is elutasította. Egyetlen fillért sem kapott. |