Huaoranik (Ecuador)
Az Ecuador keleti részén élő huaoranik vadász- és gyűjtögető életmódot folytatnak. A vadászok 13 különböző állatfaj hangját tudják utánozni, amit az elejteni kívánt majmok és madarak becserkészésénél alkalmaznak. Több mint mint százféle növényt használnak fel különböző célokra a gyógyítástól kezdve a fegyverkészítésig. A gyerekek ötéves korukra megtanulják a fúvócsövek használatát, és tízévesen már a vadászatok hasznos résztvevőivé válnak.
Szanok (Namíbia)
A forró és száraz Kalahári-sivatagban élő szan busmanok Afrika egyik legősibb népcsoportja. Vadászataik során hatalmas területeket járnak be zsákmány után kutatva, lövedékeiket pedig levélbogárfélék lárváiból nyert méreganyaggal teszik halálossá. A szanok kultúrája orális kultúra, ami azt jelenti, hogy semmit se írnak le, az öregek tudása szájhagyomány által öröklődik tovább.
A Salamon-szigetek őslakói
A Salamon-szigetekhez tartozó egyik kis sziget lakói a Föld legsikeresebb tengeri túlélőivé képezték ki magukat. Nemcsak cápavadász expedíciókat szerveznek, hanem a pálmatolvaj nevű rákot is szívesen fogyasztják, mely félméteres hosszával és négykilogrammos tömegével a legnagyobb szárazföldi ízeltlábú a Földön.
Szamburuk (Kenya)
A félnomád, nyílt szavannán élő, maszájokkal rokon törzs lélekszámát mintegy 200 ezerre becsülik. A szamburuk folyamatosan a szavannát járják teheneikkel és kecskéikkel, friss legelők után kutatva. Életük folytonos küzdelem, mert Afrika legveszélyesebb állataival – elefántokkal, oroszlánokkal és leopárdokkal – osztoznak a szavannán.
Kazahok (Mongólia)
A kazahok az Altáj-hegység lejtőin legeltetik nyájaikat, mintegy 45%-uk ma is nomád pásztorkodásból tartja fent magát. Jellemzően tradicionális hordozható hajlékban, úgynevezett gerben laknak, és szirti sasok segítségével farkasokra és rókákra is vadásznak. Élőhelyükön dermesztő hideg uralkodik, így az ivóvizet jégtömbök formájában gyűjtik a folyókból, tüzüket pedig állati trágyával táplálják.
Inuitok (Kanada)
Körülbelül 45 ezer inuit él Kanadában az Északi-sarkkör mentén, ahol nem ritka a mínusz 40 fok. A kangiqsujuaqi inuitok a tenger rendszeres visszahúzódását kihasználva kagylót gyűjtenek a tengerjég alatt. A kagylógyűjtésre azonban csak az újhold és a telihold napjai alkalmasak, mert ilyenkor tart elegendő ideig az apály. Húst és a halat is fogyasztanak, de leginkább csak nyersen.
Az expedíciót a National Geographic Channel is végigkövette. A Törzsutas a vadonban című sorozatot hétfő esténként vetíti a csatorna.