Az úgy kezdődött, hogy augusztusban kinyomtattuk az iskola honlapjáról a tanszerlistát. Viki most ment ötödikbe, a füzetek az alábbi menetben sorakoztak.
- 12 darab A4-es vonalas füzet
- 6 darab A4-es kockás füzet
- 4 darab A4-es sima füzet
Zsírkirály! Megvettük mind a 22 darab füzetet, a két gyerek teljes tanszerlistája úgy 35-40 ezer forintra jött ki a végelszámolásban.
Első tanítási napon jön haza a lányom a toszott sok füzettel, miszerint mind rossz, mert nagyok. De mondom: ez az A4-es méret! Nem baj, kisebbet kell venni, A5-öst vagy mit, ezeket meg tegyem el valahová. Mégis hová a búbánatba tegyek el fél boltnyi füzetet?
Hát, majd jó lesz a gimiben.
Ahogy az oroszok mondják, isso ráz, vettünk 22 darab kisebb füzetet szeptember elején.
Zsírkréta, gyurma, filctoll, színes ceruza, ilyen papír, olyan papír, szines lap, dekorgumi meg a bánatom tudja mi minden, ezek már a rajzóra kellékei, amiket be is kellett cuccolni még augusztusban a rajz tanterembe. Tanerő ránéz a három mázsa cuccra, majd megkérdi: miért nincs a gyereknek körzője?
Azért nincs, mert körzőt a matekórákhoz vettünk, meg amúgy is, a körző a tolltartóban van.
Az úgy kérem szépen nem jó, kell KÜLÖN körző a rajzórára, mert “évente egy-két órán fogunk körzőt is használni”.
Jó, akkor kedves tanárnő, az évente egy-két tanóra előtti órán lesz olyan drága és szól a gyerekeknek, hogy a következő órán kell körző, és majd kihozzák a rajzterembe a tolltartóból.
Az úgy nem jó, a rajzórára külön körző kell.
Kedves tanárnő, már megbocsásson, de nem veszek még egy körzőt a gyereknek, beírhat nekem egy fekete pontot, vállalom.
És még nem is beszéltünk a konkrét pénzbeli kiadásokról! A teljes cikket Petra blogján találod!