Valószínűleg mindig is gondok voltak Magyarországon az oktatással, hiszen például az én gyermek- és kamaszkoromban történelemórákon jobb volt tartózkodni bizonyos kérdések feltevésétől, ha nem akartunk magunknak minimum egy intőt. Talán a jóval nagyobb nyilvánosság az, ami akkor hiányzott: most az interneten (különösen a Facebookon) olvashatjuk a méltatlankodó vagy dühös bejegyzéseket a tankönyvekben közölt ostobaságokról vagy a kötelező menzai étkezés ehetetlen fogásairól.
Legyünk őszinték, ahogyan Mátyás király annak idején erősen központosította az uralmát, egy ideje az iskolákat is központosítják. Volt egy időszak, amikor a szülő megválogathatta, melyik iskolába íratja a gyermekét (akkor még léteztek tehetséggondozó iskolák, ahová felvételi beszélgetéssel lehetett bejutni). Ma már ezt akkor teheti meg, ha az oktatási intézmény körzetéből beiratkozók mellett még van férőhely. Most már nincs mindenféle választható tankönyv a pedagógus kénye-kedve szerint: ezt is komolyan szabályozták.
Részlet az Emberi Erőforrások Minisztériuma Köznevelésért Felelős Államtitkárságának tájékoztatójából az iskolai tankönyvellátás 2013. évi változásairól:
“A korábbi évek helytelen gyakorlatával szemben az oktatási tárca fontos célkitűzése, hogy az iskolák helyi tanterveiket az állam által központilag szabályozott tantervek alapján alakítsák ki, saját igényeik érvényesítésével, majd ehhez válasszanak a tankönyvkiadók által kínált és a hivatalos tankönyvjegyzéken található kiadványokból tankönyvet.”
A szülők nagy része komoly változásként érzékeli, hogy gyermeke óvodásból kisiskolássá vált…
Olvass tovább a Nemzet napszámosa blogon!