“Mielőtt jelentkeztünk volna a kispesti Waldorf-iskolába, már két éve folyamatosan megoldást kerestem a fiamnak – beszél az előzményekről az édesanya. – Az iskolájával ugyan nagyjából elégedettek voltunk, de akadtak bizonyos nehézségei a tanulásban, amire a Waldorftól reméltem segítséget. Számítottam például a sokat hirdetett elfogadó légkörre.”
A kispesti iskolában azonban sokáig nem volt hely. Az anya félévente megkereste az osztálytanítót, hogy változott-e a helyzet, mire végül 2013 nyarán úgy tűnt, fel tudják venni a kisfiút.
Nem várt fordulat
“A tanévkezdés előtt két nappal találkoztunk személyesen a tanítónővel. Leültünk hárman, a fiam, a tanító és én, és megbeszéltünk minden fontos tudnivalót. Itt elmondtam, hogy a gyerekeimet a fiam hároméves kora óta a párommal nevelem, aki egy másik nő. Hozzátettem azt is, hogy az édesapjukkal rendszeres és jó a kapcsolatuk. A tanító kedvesnek és megértőnek tűnt. Ehhez képest másnap jött egy e-mail tőle, melyben leírta, hogy átgondolta a családi állapotunkkal kapcsolatos aggodalmakat és azt, hogyan érintené ez a serdülőkorú osztályközösséget. Majd közölte, hogy mégsem tudja felvenni a fiamat.
Nagyon nehéz erre bármit is mondani. Ott álltam egy hellyel, amiért két évet küzdöttem, és egy olyan elutasítással, ami mögött vállalhatatlan indok állt. Persze nem álltam neki győzködni senkit, de hogyan is vihettem volna ezek után oda a gyereket… Én még valahogy csak megbirkóztam a helyzettel, de a fiamnak szörnyű volt elmondani. Számára mi négyen vagyunk a család: a testvére és mi ketten, képtelen volt elfogadni, hogy ez mások szerint ártalmas modell.” Orsolyáéknak tehát iskolakezdés előtt két nappal új iskolát kellett keresniük.
“A fiam miatt”
A történtek után Orsolya megkereste az iskola vezetőségét, de ők kiálltak a tanító döntése mellett. Ezt követően megkérte a Háttér Társaságot, hogy vállalják el a jogi képviseletét. “Erre a lépésre elsősorban a fiam miatt szántam el magam. Nem szerettem volna szó nélkül hagyni, hogy ilyen igazságtalanság érte. Ezen túl, az ügynek a többi érintett szempontjából is van jelentősége, ezért is vállalom a nevem. Nem hiszem, hogy az ilyen egyértelmű diszkriminációt szó nélkül kellene eltűrni bárkinek.”
Az eljárás során az iskola azzal érvelt, félreértés történt, “nem az osztályban tanuló többi gyermek, hanem a panaszos érdekében” volt szükség az elutasításra, mivel “az osztályban számos atrocitás érte volna”.
Súlyos jogsértés
Egyenlő Bánásmód Hatóság megállapította, hogy az iskola a gyerekkel szemben megsértette az egyenlő bánásmód követelményét. Eltiltotta az intézményt a hasonló cselekményektől, elrendelte, hogy az iskola honlapján is tegyék közzé a határozatot, valamint 50 ezer forint bírságot is kiszabott. Mindezzel a jogsértés súlyosságára szeretnék felhívni a figyelmet – írják az indoklásban.
| “Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt szexuális irányultsága miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban.” – Egyenlő bánásmódról szóló 2003. évi CXXV. törvény 8. |
Az édesanya azt mondja, örül a döntésnek, aminek szerinte elvi szempontból van jelentősége. “Az iskola vezetése felajánlotta, hogy jövőre felveszik a fiamat egy másik osztályba. Én viszont nem szeretném, ha olyan mentalitás venné körül, amiben a másságot közösségre ártalmas családi állapotnak tartják.”
A Háttér Társaság szintén elégedett, bár hozzáteszik, “még mindig vannak súlyosan diszkriminatív törvények”.
“Azonos nemű párok nem fogadhatnak örökbe közösen gyereket, nem fogadhatják örökbe egymás gyerekeit sem, és nem élhetnek a mesterséges megtermékenyítés lehetőségével – sorolja Dombos Tamás, a szervezet munkatársa. – Ezért a társadalom egy részében az a kép él, hogy ők nem alkothatnak egy családot, vagyis nyugodtan lehet őket diszkriminálni. A Kispesti Waldorf Iskola döntése ezeket a társadalmi előítéleteket tükrözi. Mi pusztán olyan jogokért harcolunk, amelyek a különnemű párokat már régóta megilletik.”
Az iskola nem boldog: “Intézményünk az Egyenlő Bánásmód Hatóság döntését elfogadja, még ha annak minden pontjával nem is tud egyetérteni” – nyilatkozta az igazgatási konferencia az Indexnek. Vajon melyek lehetnek azok a pontok… várjuk a szakmai szövetség válaszát.
UPDATE: Megjött a válasz, íme: “A Magyar Waldorf Szövetség az ügy részleteinek megismerése előtt nem tud választ adni a kérdéseikre.”
Lehetne beszélni itt arról, hogy vajon egy közösség miért nem örül annak, ha a “sokfélék vagyunk” előnyeit ily módon is megmutathatja a diákjainak? Vagy arról, hogy mit értünk ma “átlagos család” alatt – van, aki szerint még létezik ilyen?! Hogy ez mennyiben jelent önálló értéket – szemben mondjuk a szeretetben való felnevelkedéssel. Szót ejthetnénk arról is, hogy ahelyett, hogy egy tanító elfogadja, hogy a gyerekek igazságtalanok egymással, miért nem lát pedagógiai kihívást a helyzetben, miért nem érzi úgy, hogy az ő dolga (is) változtatni egy elterjedt negatív szemléleten a belenyugvás és megfutamodás helyett. Megkérdezhetnénk, hogy ha már ő hibázik, a vezetői miért nem korrigálják ezt a hibát ahelyett, hogy védik a döntést. Az már, hogy a nyílt diszkriminációt valaki levélben rögzíti, külön tájékozatlanságra vall, de legalább őszinte lépés, és így mi is a valóságot látjuk a díszletek helyett – ez is valami.
A gyerek minden hatást “beépít”
A kispesti suli honlapján mindenesetre nem láthatunk egyelőre semmiféle bejegyzést a döntésről, de másról sem, mivel “az oldal felújítás alatt áll”. Talán nem is baj: épp itt az ideje, hogy a Waldorf-szellemiségtől eltávolodni látszó intézmény kicsit átgondolja az identitását, az ott dolgozó pedagógus a kompetenciáját, felettesei pedig saját felelősségi körüket. Bár a honlap “építkezik”, azért néhány szép gondolatot megoszt velünk. Például ezt: “Az egész gyermek olyan, mint egy érzékszerv, minden hatásra reagál, amit az emberek váltanak ki belőle. Hogy egész élete egészséges lesz-e, attól függ, hogyan viselkednek a közelében.” Milyen igaz.