“Korántsem tart ott a magyar társadalom, hogy a másságból ne fakadnának feszültségek”

Szeptember végén nagy port kavart, hogy a Kispesti Waldorf Iskolába nem vettek fel egy diákot, arra hivatkozva, hogy édesanyja mássága miatt “túl sok atrocitás érné”. Nyilatkozott lapunknak az érintett szülő, majd kiadott egy rövid közleményt a Magyar Waldorf Szövetség is. Ismerve a Waldorf-pedagógia befogadó és nyitott szemléletét, az ügy kapcsán részletesebben is érdekelt minket a szövetség véleménye. Mennyire tartják vállalhatónak a kispesti iskola döntését? Egyáltalán, hogyan viszonyuljon egy Waldorf intézmény ahhoz, ha egy gyerek szülei homoszexuálisok? Szabad ezt “problémának” aposztrofálni? A Magyar Waldorf Szövetség ügyvezetőjét, Szabó Zoltánt és elnökét, Marosváry Pétert kérdeztük. 

Mi a véleményük a Kispesti Waldorf Iskolában történtekről?

Szabó Zoltán: A konkrét üggyel kapcsolatban kiadtunk egy nyilatkozatot, ez minden, amit mondani tudunk. Nem Waldorf-botrányról van szó, ez egyetlen iskola egyszeri esete volt.

Igen, de fontos, hogy mit szól ehhez a központ. Bizonyosan vannak konklúziók.

Sz.Z.: Nem vagyunk hatóság. A szövetségen belül szabad iskolák vannak, szabad döntési joggal. Mi alulról építkezünk. Ezzel együtt megvan a formája annak, ahogy a szülői panaszokkal foglalkozni szoktunk, de erről az esetről sajnos mi is csak a sajtóból értesültünk. Ez után rögtön elindult egy belső munka, közösségi szinten foglalkozunk a kérdéssel. Azt a konklúziót már most levonhatjuk, hogy a szövetségnek még nagyobb segítséget kell nyújtania az iskoláknak, hogy a Waldorf-pedagógia alapelvei, így többek között az egyenlő bánásmód elve se intézményi, se egyéni pedagógusi szinten a legcsekélyebb mértékben se sérülhessenek. Azt is tudomásul kell vennünk, hogy a Waldorf intézmények számának folyamatos növekedésével nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a minőségbiztosításra is.

Több dokumentumban hangsúlyozzák, hogy a Waldorf iskolákban nagyon fontos a diákközösségek sokszínűsége.

Marosváry Péter: Ez így van. Épp ezért egy osztály összeállítása nagyon összetett kérdés.

Véletlen, hogy alig vannak roma gyerekek?

Sz.Z.: Nem tudok róla, hogy ez így lenne. A diszkriminációmentesség alapérték a Waldorf-pedagógiában, ezért nem különböztetünk meg roma és nem roma gyerekeket, így értelemszerűen arról sincs nyilvántartásunk, hogy milyen arányban vannak jelen az osztályokban.

M.P.: Mi kitárjuk a kapukat, bárki bejöhet rajtuk. Árva gyerekek, speciális nevelési igényű gyerekek, tanulási nehézségekkel küzdők. Arra törekszünk, hogy az osztályok összetétele leginkább leképezze a társadalom sokszínűségét.

Sz.Z.: Ezt azzal is igyekszünk elősegíteni, hogy minden iskola a saját lehetőségeihez képest támogatja azt is, hogy a családok anyagi helyzettől függetlenül járathassák gyermeküket Waldorf iskolába.

A Waldorf-pedagógiában kiemelt szerepe van a toleranciának. Az értékek között hangsúlyos a befogadás, a másság elfogadása. Utóbbira önök is utalnak a nyilatkozatukban. El tud képzelni olyan helyzetet, amelyben egy diák szüleinek a mássága kizáró ok lehet a felvételénél?

M. P.: Nem, ez nem lehet kizáró ok. Az viszont egyértelműen látszik, hogy korántsem tart ott a magyar társadalom, hogy a másságból ne fakadnának feszültségek, de ezekkel a Waldorf pedagógusoknak meg kell tudniuk birkózni, ez nem zárhatja ki a felvételt. Azt azért elmondhatjuk, hogy nincs könnyű helyzete a tanítónak, amikor összeállítja az osztályát. Hiszen egy új gyerek érkezése előtt is nyilván akadnak kihívások, amikkel az adott közösség, beleértve a tanítót és a szülőket is, nap mint nap megküzd. Tanított kamaszokat?

Kamaszokat épp nem. De ha már szóba hozta a korosztályi kérdéseket. Amennyiben a közösség tagjai idősebbek, az azt is jelenti, hogy már hosszú éveket töltöttek együtt az osztálytanítójukkal. Vagyis, ha minden jól megy, sikerülhet egy valóban elfogadó, nyitott gondolkodású közösséggé kovácsolni őket. Nem beszélve arról, hogy nagyon sok család nyilván maga is hasonló értékeket képvisel.

M.P.: Nyilván, ha “minden jól megy”. De a 13-15 évesek éppen azt a korosztályt jelentik, amelyik sokkal kevésbé toleráns akár a társai, akár a felnőttek irányába, mint az előző vagy a következő életkori szakaszban lévők korosztálya. Mindehhez tudni kell, hogy a mi iskoláinkban az osztályok szabadabban alakíthatják a saját, belső életüket, és ebben nagyobb szerepet kap a közösség önformáló ereje. Az osztálytanító irányítása nem direkt irányítás, csak a legvégső esetben avatkozik be a gyerekek konfliktusaiba.

Nehezebb lenne egy “waldorfos” diákra hatni?

M.P.: Igen, ebből a szempontból, úgy gondolom, nehezebb dolga van egy Waldorf-tanárnak, mint egy hagyományos iskolában tanító kollégának. A Waldorf-pedagógia törekszik arra, hogy a nevelésben ne használja a büntetés eszközeit. Így nincs fekete pont, intő vagy igazgatóhoz küldés. A tanár csak a saját személyiségét, a gyerekekkel való emberi kapcsolatát és a közösség önformáló erejét használhatja ahhoz, hogy az osztályában rendben menjenek a dolgok. Mondhatjuk, hogy ez a befolyás erőteljes, de nem könnyű ilyen módon megoldani minden helyzetet.

Egy gyerek szüleinek a mássága megoldani való helyzet lenne? A fő kérdés szerintem ez: problémának kezeljük-e, ha valakinek az anyja vagy az apja homoszexuális. Ha igen, akkor valóban jöhet a ’hogyan oldjuk meg’ kérdés. Ha nem, akkor viszont ez nem téma.

M.P.: Waldorf-tanárként éppen egy olyan pedagógia művelésére szerződtünk, ami elutasít mindenféle diszkriminációt. De talán abban egyetértünk, hogy ezzel valóban nem minden felnőtt és gyerek van így ma Magyarországon. Egy iskolai helyzetben megoldandó probléma ebből keletkezhet és nem a homoszexualitásból. Az ebből adódó feszültségekkel kell megbirkóznia a pedagógusnak. 

Amennyiben feszültségforrás lesz egy diák szüleinek homoszexuális orientációja egy osztályban, ezt milyen pedagógiai eszközökkel tudják kezelni?

M.P.: Kisebb osztályokban, a nap erre a célra szolgáló időszakában, a tanító olyan mesét, történetet mondhat az osztályának, melyben a valóságoshoz hasonló konfliktushelyzet és annak feloldása jelenik meg. Ezt a “pozitív mintát” a gyerekek – többnyire tudat alatt – akkor is megértik, és alkalmazni kezdik a közösségben, ha – mondjuk a jelenlegi témánál maradva – nem konkrétan a homoszexualitás jelenik meg benne. Hasonló lehetőséget nyújt egy bábjáték vagy egy drámajáték is. Idősebb osztályokkal már nagyon konkrét beszélgetéseket lehet folytatni minden ilyen témáról. A szülőkkel pedig a havi rendszerességű szülői esteken beszélgetünk, melyeknek az adminisztratív feladatokon kívül mindig van pedagógiai része is.

Milyen tényezőket kell pontosan mérlegelni, mielőtt a diákot felveszik, ha egy meleg szülő szeretné Waldorf iskolába adni a gyerekét?

Ha az osztálytanító úgy érzi, hogy ez bármilyen feszültséget kelthet az osztályában, akkor nagyon tudatosan fel kell készülnie ezekre a helyzetekre. Ehhez használhatja az előbb említett pedagógiai eszközöket, de sok mást is. Az viszont megengedhetetlen, hogy emiatt ne vegyen fel egy jelentkezőt.