Misi egyik nap rettentő büszke arckifejezéssel szaladt oda hozzám:
– Papa! Írtam egy verset! – újságolta izgatottan. – Misi, pisi!
Soha nem gondoltam volna, hogy ennek a rímnek a felfedezése Misit ilyen örömmel tölti majd el. Amikor még a feleségem hasában volt, és a névválasztáson tanakodtunk, a Misi névvel szemben komoly ellenérvként merült fel, hogy a pisi-Misi rímpár kiaknázása könnyű lehetőséget nyújt a csúfolásra.
– Nagyon jó rímeket farigcsálsz – dicsértem meg.
– Aha. Ez a fontos-szükségem – mondta Misi, amit nem pontosan tudom, hogyan értett, de annyit leszűrtem belőle, hogy komolyan veszi a költészetet.
Nála komolyabban már csak az ötéves unokatestvére, Lencsi veszi a költészetet, aki nemrég bejelentette, hogy költő lesz. Azt is elárulta, mi lesz az első verseskötetének a címe: Na, én berágtam. Az én következő kötetemnek a címe az lesz, hogy Akinek a kedve dacos, és ebben Jancsinak és Misinek szóló mondókák vannak, amiket természetesen, ahogy elkészültek, büszkén Misi elé tártam. Volt, amelyik tetszett Misinek, de a legtöbbel szemben, meg kell hogy mondjam, elég kritikus volt.
– Ennyi? – kérdezte például egy kicsit hosszabbacska mondóka után, amit elolvastam neki.
– Aha – mondtam. – Nem tetszett?
– De, nagyon tetszett – mondta Misi –, csak egy kicsit unatkozok.
Legközelebbre egy összvissz tízsoros mondókát költöttem, amiben egy megcibált macskafarkincáról is szó esett. Reméltem, hogy ez már Misinek is tetszeni fog majd. Misi meghallgatta a verset, és elmosolyodott:
– Ez… – (izgatottan vártam, mi lesz a verdikt) – kicsit hosszú volt – mondta.
Szóval Misi elég zord kritikus. De bár az én verseim nem mindig hozzák lázba, ő maga szívesen farigcsál rímeket, és egyéb költői eszközöket is ösztönösen alkalmaz. Hogy ne mondjam, a vérében van a költészet. Gyakran nyúl például a költői túlzás eszközéhez.
– Köszönöm, hogy fogsz – mondta egyszer, amikor fölemeltem –, mert tele van vonattal a kezem!
Egyetlen kisvonat volt csak Misi kezében, de mivel nincs túl nagy keze még, végül is azzal tényleg tele volt. Vagy költői sűrítést is gyakran alkalmaz Misi.
– Vacsorás kenyért kérek! – jelentette ki például egyik este.
Az esték különösen megihletik. Egyik este kinézett az ablakon, és arra lett figyelmes, hogy sötétedik.
– Alaposan lemegy a nap – jegyezte meg, új értelemmel töltve meg a lapos “alaposan” szót.
Egy másik naplemente során pedig így szólt:
– Ha besötétedik az éjszaka, akkor a felhők is átváltoznak feketének.
Szép költői szóalkotásai is sűrűn vannak, például amikor valami nagy attrakciót mutat be a mászókán, azt így harangozza be:
– Ez nagyszerű bemutatvány lesz!
De Misi összes nyelvi leleménye közül a kedvencem (nem csak azért, mert én voltam a kedvezményezettje) az alábbi volt. Misi valamiért megorrolt a feleségemre, talán nem kapott tőle csokit, vagy valami hasonló sérelem érte.
– Jól van, anyu – mondta Misi –, akkor mi nem leszünk családok! Csak a papával leszünk családok!
|
Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |