Nem fáradtság, nem hiszti: a női depresszió más

Feminfo | 2014. November 21.
A depresszió népbetegség. Férfiak és nők egyaránt megtapasztalhatják, de mások a tüneteik, és másképp próbálnak úrrá lenni rajta.

Egyre több betegségről derül ki, hogy nemcsak gyakoribbak az egyik nemnél, de mások a tüneteik, és más kezelési módokat igényelhet ugyanaz a betegség nők és férfiak esetében. Jill Goldstein, a Connors Center igazgatója ezt a területet kutatja. Munkájának fókuszában a nők egészsége és a nemek közötti különbségek szerepelnek.

Talán kevésbé ismert, de a nők hajlamosabbak a depresszióra. Ennek oka szerinte részben biológiai okokra, mint például a hormonok és a gének, másrészt az agyi idegpályák eltérő felépítésének hatásaira vezethető vissza. Ezen kívül a nők általában jobban felismerik és képesek leírni érzelmeiket, amikor depresszióssá válnak – mondja Goldstein. A férfiak lehet, hogy nem is ismerik fel a tüneteket, vagy tagadják, illetve könnyebben elrejtik a boldogtalanságukat, így a betegség náluk, lehet, hogy figyelmen kívül marad.

Paula Johnson a TED előadásában mesélt sajét élményeiről és a depresszióval való első találkozásáról. “Gyerekkorom legszebb emlékei közé tartozik a nagymamámmal, Mamarral töltött idő, New Yorkban, a brooklyni négycsaládos otthonunkban. A lakása egy oázis volt. Olyan hely, ahol titokban ihattam kávét, ami igazából meleg tej volt egy csöppnyi koffeinnel. Mamar szerette az életet. És habár egy gyárban dolgozott, spórolt minden pennyvel, hogy Európába utazhasson. És emlékszem, mikor az ott készült fényképeket nézegettük, aztán meg táncoltam vele kedvenc zenéjére.

Utána meg, mikor én 8 éves voltam ő meg 60, valami megváltozott. Többé már nem dolgozott, és nem utazgatott. Már nem is táncolt. Nem voltak kávézgatások. Édesanyám kimaradt a munkából és orvosokhoz vitte őt, akik nem tudták a diagnózist. És édesapám, aki éjszaka dolgozott, minden délutánt vele töltött, hogy biztos legyen abban, hogy eszik is valamit.

A gondozása a családunk minden energiáját felélte. És mikorra felállították a diagnózist, akkorra már nagyon mélyre zuhant. A nagymamám depressziós volt. Egy mély, mindent felemésztő depresszió, amelyből sosem tudott kigyógyulni. És abban az időben még nagyon keveset tudtak erről a betegségről.”

Nők tömegét diagnosztizálják félre ma is

Johnson azt mondja, még ma is sok tanulmányozni való van a betegség kapcsán. Napjainkban, már tudjuk, hogy a nők 70 százalékkal esélyesebbek a depresszióra életük során, mint a férfiak. És még ezen feltűnő gyakoriság ellenére is döbbenetesen sokszor, 30-50 százalékban félrediagnosztizálják a nőket. A nők gyakrabban panaszkodnak kimerültségre, alvászavarokra, a fájdalomra és szorongásra, mint a férfiak. Sokak szerint ez csak nyafogás, legyintenek. Pedig ezek a tünetek a depresszió jelei is lehetnek.

A depresszió esetében a nemek közötti különbségeket többen is vizsgálják. Dr. Goldstein szerint hét dolog van, amiben a depresszió más a férfiak és a nők esetében:

Rágódni a negatív érzelmeken, ezt teszik a nők, ha depressziósak. Ez a viselkedés nem pozitív kibeszélése, átgondolása ezeknek az érzéseknek, sokkal inkább önhibáztatásban merül ki, és nem viszi előre az érintettet. Sőt, a rágódó ettől a viselkedéstől úgy érzi, helyzete még rosszabb.  A férfiak ezzel szemben jellemzően nem vívódnak, nem küzdenek az érzéseikkel, sokkal inkább hajlamosak elterelni figyelmüket a problémáról.

Ez egyfajta öngyógyítási kísérlet részükről. A férfiak eleve többet isznak, vagy más szerekkel próbálják “kezelni” magukat, ha depressziós tüneteik vannak. Ez különösen igaz a tizenéves fiúkra. A nőknél a pótszerek általában akkor kapnak ilyen szerepet, ha a depressziójuk vagy a szorongásuk erősödik.

A depressziós férfiak megpróbálják elfedni érzéseiket, és sokszor beletemetkeznek bizonyos tevékenységekbe, mint a tévé, a sport vagy a munka, illetve olyan kockázatos dolgokba vágnak, mint a szerencsejáték, a nem biztonságos szex, vagy a meggondolatlan és őrült autóvezetés. Ezen kívül a depressziós férfiak esetében nagyobb valószínűséggel jelenik meg tünetként a harag és az ingerlékenység.

A nők nagyobb valószínűséggel válnak depresszióssá valamely stresszes esemény hatására. Egyes bizonyítékok arra utalnak, hogy amikor a nők stresszhelyzetbe kerülnek, például a haláleset történik a családjukban, kapcsolati problémákkal küzdenek, vagy elveszítik a munkájukat, hajlamosabban depressziós tüneteket produkálni, mint a férfiak.

Ennek oka a stresszhormonok és a női nemi hormonok kölcsönhatásainak sajátosságaiban és a hangulat-szabályozó neurotranszmitterek működésében lehetnek, véli Goldstein.

Sokszor maguk az egészségügyi szakemberek vagy a családtagok sem veszik észre a férfiak depressziós tüneteit. Emiatt náluk, mire kiderül a baj, sokszor súlyos depressziót diagnosztizálnak.

Mivel a depressziós tünetek a férfiak esetében gyakran úgy alakulnak ki, hogy azt nem diagnosztizálják és kezelik, sűrűbben alakulhat ki náluk önpusztító mentális egészségügyi probléma. 

A depresszió és az evészavarok, mint az anorexia és a bulimia gyakran kéz a kézben járnak. A depresszió mellett a nők esetében ezek nagyobb valószínűséggel járnak együtt a depresszióval, akárcsak a szorongásos és pánik rendellenességek, vagy rögeszmés-kényszeres viselkedés.

Ez egy új kutatási terület, de a gyógyszerkutatók úgy vélik, hogy lehetnek különbségek a férfiak és a nők között a szerekre való reagálásban. A szervezetük ugyanis máshogy bontja le az antidepresszánsokat, és szerek felszívódási üteme is eltérhet a két nem esetében.

Mindebből látszik, az orvostudománynak egyre nagyobb figyelmet kell fordítania a nemek közötti különbségek kutatására, nemcsak a tünetek rendszerezése, de a testi-lelki betegségek kezelése, sőt a gyógyszerek fejlesztése és alkalmazása területén is. A férfiak és nők közötti biológiai különbségek úgy tűnik, sokkal nagyobbak, mint eddig bárki is gondolta. 
Exit mobile version