A hajtépés okai

“Aggódom a húgaimért. Az egyik tizenhárom éves, és körülbelül egy éve vettük észre, hogy elkezdte tépni a haját, egészen a hajtövektől, főleg a feje tetején. Rövid időn belül az addig sűrű haja elkezdett ritkulni, olyannyira, hogy kopasz foltokat fedeztünk fel a kobakján. A helyzet még borzasztóbb lett, amikor ezeken a kopasz foltokon sebek alakultak ki, mert elkezdte őket kaparni. Azt hiszem, hogy a tettével nem volt tisztában, valamiféle kábult állapotban volt ilyenkor, mint amikor az ember »elbambul«. Ez az időszak nem tartott sokáig, őt is elkezdte zavarni, és nem ment könnyen, de egymaga leszokott róla. Akkor azt gondoltam, hogy ennyivel vége is van a történetnek, de sajnos a minap azt vettem észre, hogy az összes szempilláját kitépte. Nem tudom, hogy tudatosan tette ezt, valamiféle próbálkozása volt ez a divattal, vagy szintén ebbe a kábult állapotba került. Régen nagyon sokat olvasott, önszántából, rögtön 7-8 éves korában Andersen-köteteket bújt, de mostanság már csak a számítógép előtt ül, az iskolában a jegyei viszont nem rosszak. Nem tudom, mi lehet a probléma. Lehet, hogy a szüleim közötti kimondatlan feszültség csapódik le rajta?

A másik húgom 21 éves, ő is csinált hasonló dolgot, régen sokkal intenzívebben, ma már nem olyan durva, ő a felkarján keletkezett pattanásokat, szúnyogcsípéseket kaparta véresre, annyira, hogy már nem vehetett fel rövid ujjú pólót, mert az egész karját sebek lepték el. Talán nálam is van ilyen tünet, de közel sem annyira súlyos, mint a két testvéremnél. Én folyamatosan birizgálom a szempilláimat, többnyire csak hozzáérek a gyűrűsujjammal, vagy lecsipkedem róla a szempillaspirált. Ezt a cselekvésemet a körömrágással azonosítottam, és úgy vélem, hogy ha nagyon megerőltetném magam, akkor le tudnék szokni róla. Emiatt nem is aggódom, csak azért említettem meg, hátha fontos a húgaim problémájával kapcsolatban. A kérdésem pedig az, hogy más is tapasztalt már ilyen tüneteket, és hogy ezek mitől lehetnek? És hogyan tudnék rajta segíteni?”

Hajtépés

A tünetek ismertek. Manapság trichotillomániának nevezik, ha valaki a haját, szempilláját, szemöldökét tépkedi, vagy éppenséggel más testtájak szőrzetét. Trix, triklosz, hajszál, szőr görögül. Régebben az alopecia szót is használták rá, amely valójában foltos hajhullást jelent. (A görög pékszosz szó gyapjút és bőrt jelent, a pék szó pedig megnyírást, tépést, szaggatást. Az alo a fehér foltot jelzi a bőrön. Alopéx: hajhullás.) Igen, sokszor nehéz elkülöníteni a kettőt, hiszen az alopeciánál is gyakran viszkető érzés jelentkezik, ami kiválthatja a haj huzigálását, “tépkedését”. A foltos hajhullás mégis általában magától következik be, autoimmun betegségekhez hasonlítják, mivel a hajtüszők sejtjeit az immunrendszer testidegen anyagként kezdi felfogni, és  pusztítja őket. Időnként hegek is keletkeznek a szőrtüsző helyén és enyhe gyulladás, ami további “birizgálásra” ad alkalmat. De ma elég egyértelműen elkülönítik a kétféle jelenséget, bár a kopasz folt mindkettőt jellemzi. A trichotillomániát ma elsősorban kényszeres zavarnak tekintik. Hozzátéve, hogy sokszor stressz vagy stressz kiváltotta depresszív vagy izgalmi állapotok hozzájárulhatnak a kialakulásához. A gyermekkori kényszerek kialakulása mögött nagyon gyakran megtalálható a megzavart szülői háttér. Ilyenkor a szülők általában szigorúak, követelőek, a gyerek minden tettét minősítik, megítélik, viszont a gyereknek nem szabad feléjük indulatot, dühöt, haragot mutatniuk. Ezek az indulatok elterelődnek, és kényszercselekvésekben vezetődnek le.

“Szeressem, ragaszkodjak hozzá (mindennek ellenére), vagy próbáljak tőle elszakadni.” Sokan ilyenfajta tudattalan gondolatmeneteket is feltételeznek a tépkedések hátterében, ami persze lehet körömágytépkedés is, vagy éppenséggel a körömrágás felé is elterelődhet az indulat. Jól sejti tehát, hogy a szülei közötti kimondatlan feszültség is megjelenhet ezekben a tünetekben. Mindenképpen szakember segítségét kellene igénybe venni, kezdetben feltehetőleg gyógyszerrel is megtámogatott terápiával. Az ellazítás mindenképpen jót tenne ezekben a feszült helyzetekben, de a feszült emberek éppen ellazulni nem tudnak. Ezért kell a támogatás és a gyógyszeres oldás. Arról már nem is beszélve, hogy sokszor szenvednek a saját tünetüktől és annak következményeitől a trichotillomániások, és ettől is jó lenne őket megszabadítani. Ha a hajtépkedés – amely sokszor csak hajcsavargatásban jelenik meg, aminek a végén mégis “kijönnek” a hajszálak – abbamarad, akkor a kopasz folton hamarosan elindulhat a haj növekedése.