“Ha én felszállok melléd a buszra, meg nem mondod, hogy hajléktalan vagyok!”

Bakóczy Szilvia | 2014. December 05.
Nem mindig jelent hatalmas összeget egy hajléktalan ember talpra állása. Civil kezdeményezés indult tíz ember megsegítésére. Az első cél egy jogosítvány Lászlónak.

László volt már trolibuszsofőr, autófényező és sírköves, de dolgozott gumigyárban is. Aztán jó tíz évvel ezelőtt, agyvérzés miatt rokkantnyugdíjas lett. Azóta hajléktalanszállón él, pedig korábban volt családja is, felesége, gyerekei. “Ha én melléd felszállok a buszra, te meg nem mondod rólam, hogy én melyik kapun jöttem ki – mondja határozottan. – Ugyanolyan illatos vagyok, rendezett, borotvált. Csak az emberek nem tudják, hogy vannak fokozatok.” László megszállottan keres munkát, a gond az, hogy a legtöbb helyen jogosítványt kérnek. Ezért civil szervezetek támogatásával most vezetőtanfolyamra gyűjt az adjukossze.hu-n. A tanfolyam ára 112 000 forint. Már csak alig húsz ezer forint hiányzik.

 

A Zöld Pók Alapítvány kampányfilmje Lászlóról

A hajléktalan férfi támogatására indított kampány a “RESTART – közösségi hálózatfejlesztés a hajléktalan emberekért” elnevezésű projekt része, ami a Van Esély Alapítvány, a Zöld Pók Alapítvány, valamint a Város Mindenkié Csoport (AVM) kezdeményezése. A projekt 2014. szeptemberétől közel 20 hónapig tart. A szervezetek közösségi támogatásokat gyűjtenek tíz hajléktalan ember számára, hogy újra munkához és fedélhez jussanak.
Exit mobile version