Azokban a születési horoszkópokban, ahol a 8-as házban több bolygó tartózkodik, a szülött élete során többször kerül közel a halálhoz.
Azt is mondhatnám, hogy jóban vagyok a halállal, ami nem csak azt jelenti, hogy sokszor volt halálközeli élményem. Azt is, hogy több formában találkozhattam az elmúlással és a születéssel is.
Halálközeli élményed is volt?
Igen, ezeknek a nagyobb része a vízhez köthető.
A horoszkópod szerint öngyilkosságra való hajlamaid is vannak.
Erről csak múlt időben beszélhetünk. Elhúzódó kamaszkoromnak volt egy olyan szakasza, amikor kacérkodtam a halállal. Ekkor rohantam bele az áradó Tiszába. Majd később tanúja voltam egy idegen ember öngyilkosságának, pontosabban a kezeim között tartottam, amikor levetette magát a mélybe.
Ez hogy történt?
A Lánchídon igyekeztem haza, amikor megpillantottam egy síró lányt, aki már átlépett a híd korlátján. Amíg próbáltam a lelkére beszélni, addig többen körénk gyűltek, akik hívták a mentőket és a rendőröket. Végül nem tudtuk megakadályozni abban, hogy véget vessen az életének. Végül a harmadik vízzel kapcsolatos halálélményem Mexikóhoz köthető. Tíz éve minden telet ebben a közép-amerikai országban, egy kicsi falucskában töltök. Itt sziklás a partszakasz, nagy az örvény. Egyik nap teljesen sima volt a víz, és én egy sziklával lejjebb merészkedtem. Nyugodtan sétálgattam, amikor egyik pillanatról a másikra jött három hatalmas hullám, amely kiöntött a sziklára, és a vízbe sodort. Külön érdekessége ennek a helynek, hogy ezt a partszakaszt – ami a kedvencem –, halálpartnak hívják, mert nagyon sok ember lelte itt a halálát.
A csillagok állása szerint ezekből a misztikus élményekből profitálsz is.
Ezt így még nem fogalmaztam meg, de tény és való, hogy az élettel és halállal kapcsolatos tapasztalat dallá válik bennem. A születésnél pedig nemcsak a gyermekem szülésére gondolok, hanem például arra, hogy dúlaként segédkezhettem egy ismerősöm szülésénél.
Az asztrológia alapján részed lehetett olyan kapcsolatban, amelyre szélsőségesség a jellemző.
Belementem egy lélekölő viszonyba. A férfi török és marokkói zsidók gyermeke volt, aki franciának vallotta magát, és Párizsban élt. Amikor megismertem, tele voltam bizonytalansággal, vergődő, önkereső időszakot éltem, nagy szükségem volt arra, hogy valaki higgyen bennem. Lelkemet táplálták a dicséretei, arról szóltak, hogy micsoda egyedülálló énekes vagyok, milyen művelt vagyok, néhány testrészem mennyire gyönyörű. Aztán hatalmasat koppantam, amikor hirtelen megvetéssel beszélt rólam, keményen morgott rám, mint idomár az engedetlen állatra. Például olyan apróságok miatt is, mint az, hogy a vajas kenyeret, amelybe beleharaptam, miért teszem vissza a tányérra. A végén már a lakást sem hagyhattam el, csak nyomós indokkal.
Fizikai bántalmazást is el kellett szenvedned?
Azt nem. Viszont a szóbeli maga volt a pokol. Ahogy telt az idő, egyre többször érzékeltem ennek a kapcsolatnak a sötét oldalát. Mintha azt a részemet kezdte volna ki a mondataival, ahonnan az életerő árad. A legközépsőbb pontomból kezdtem el magam fáradtnak, szomorúnak, erőtlennek érezni. A testi elváltozásaim ebben az időszakban: hízás, riadt arckifejezés, falfehér bőr, állandó kialvatlanság. Tompa, megtépett lettem, idegfáradtságban zakatoltam a napok nagyobb részében.
Nem volt senki a környezetedben, aki segíteni tudott volna, hogy ki tudj lépni ebből a viszonyból?
A barátaim sorra küldték az e-maileket, hogy mennyire féltenek. Egyébként ebben az időszakban valóban el kellett szenvednem fizikai erőszakot. Úgy hiszem, hogy az emberek megérzik azt, ha valaki kiszolgáltatott. Például amikor ebben az iszonyatos kapcsolatban éltem, akkor a metrón az arcomba ütött egy ismeretlen ember, aki lökdösődött a tömegben, majd egyszer csak szembe találtam magam az öklével. Hiszem, hogy az embert ilyen lelkiállapotban nem véletlenül találják meg az ilyen helyzetek. A sebzett vad energiáját áraszthattam magamból, és ezzel az utcai esettel csak azt ismételtem, amiben léteztem akkor nap mint nap. Csak a párkapcsolatomban a szó volt az agresszió eszköze.
Hogyan tudtál elszakadni tőle?
Nem volt könnyű összeszedni magam, illetve az utolsó energiatartalékokat használtam föl arra, hogy el tudjak jönni tőle. Amikor megszületett bennem a döntés, hajnalban felkeltem, és megírtam előre kettőnk szakító párbeszédét. Ami nem volt nehéz, hiszen ismertem már kívülről a trükkjeit, mikor mit mond. Tudtam azt is, hogy amikor élőben mondja, az annyira erős, annyira letaglózó, hogy szükségem volt arra, hogy leírjam a saját mondataimat, mert különben nem tudtam volna végigvinni mindazt, amit elterveztem. Előre betápláltam magamba a válaszokat, csak így sikerült kimondani: vége. Emlékszem, hogy ezután kiléptem a szakadó esőbe, ő utánam hajította a bőröndjeimet, és a Budapest utca prostituáltjai – Párizs egyik piros lámpás negyede, ahol laktunk – szánalommal teli együttérzéssel néztek rám.
Megpróbált visszacsábítani?
Igen, egy hónapnyi csend után elkezdtünk chatelni az interneten, és meggyőzött arról, hogy kezdjük újra. Végül is karácsonyi magányomban nem tartottam ezt rossz ötletnek, és belementem. Persze semmi sem változott, illetve csak annyi, hogy kiderült, várandós vagyok. Mindennek a tetejében még meg is gyanúsított azzal, hogy nem az ő gyerekével vagyok állapotos. Mert ő a neten utánanézett, és azt állította, hogy az embrió nagyobb, mint amennyinek lennie kellene. Éppen ekkor került a kezembe egy francia pszichológiai újság, amiben az olyan nem kívánt terhességekről volt szó, mint amilyen nekem is volt. Végül ez ébresztett rá arra, hogy változtatnom kell: el kell vetetnem a magzatot, és kezembe kell vennem a sorsom. Ez volt életem legnehezebb időszaka.
Most párkapcsolatban élsz?
Igen, méghozzá kiegyensúlyozott viszonyban egy olyan férfival, aki mellett igazán nő lehetek. Ehhez persze kellett egy olyan társ, aki ki tudta venni az irányítást a kezemből. Érdekes felfedezésre tettem szert a kislányom születése után: az anyává válás hatására tudtam ellágyulni, megértőbbé és odaadóbbá válni. Jó értelemben anyásabb lenni. És ez nemcsak a családi életemre jellemző, hanem arra a csapatra is, akikkel együtt dolgozom: sokkal gondoskodóbb, figyelmesebb lettem. Élvezem ezt az új helyzetet.
Szeretnél még szülni?
Biztos vagyok abban, hogy lesz még gyermekem. A megérzéseim alapján úgy hiszem, hogy fiúnak adnék életet. Gyermeket nemzeni, világra hozni a legfantasztikusabb dolog.
Van a világnak olyan helye, ahol otthon érzed magad?
Két hely van. Az egyik Magyarország, a másik Mexikó. Az a kis település a Csendes-óceán partján, amelyet már a beszélgetésünk elején említettem. Olyan kis közösség kovácsolódott ott össze, amelynek örülök, hogy a tagja lehetek. Nagyon vad energiák tombolnak arrafelé: a sötét erők mellett erőteljesen jelen vannak a pozitív energiák. Olyasmit találtam a világnak ebben a szegletében, ami semmi máshoz nem hasonlítható, és amely lelkileg gazdaggá tesz.
|
Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |