Éjjel, utcán, sötét sikátorból előugró vadidegen elkövető és szolid külsejű, viselkedésű, visszafogott áldozat, akit a történtek aztán egy életre megtörnek és gátlásossá tesznek. Ez az a forgatókönyv, amelynek esetén van némi esély arra, hogy a környezet, a rendőrség és a bíróság higgyen az áldozatnak, és az elkövető a tettéért börtönbüntetéssel bűnhődő egy százalékhoz tartozzon.
Egészen más a helyzet, ha az áldozat miniszoknyában és kivágott spagettipántos topban jár, aktív szexuális életet merészel élni, akár tette korábban az elkövetővel is, a történtekről pedig – hiszen nem az ő szégyene! – tud sírás és remegés nélkül beszélni, sőt még van képe az esetet feltűnően, jelen esetben a matraca hordozásával “hirdetni”, és igazságot követelni, ahogy azt Emma Sulkowitz teszi. Nem néma, nem marad a traumájával a négy fal között, nem fordul saját maga ellen. Kiáll, felszólal, cselekszik; azaz, felrúgja a “tökéletes áldozat” mítoszát.
A valóság márpedig az, hogy az esetek több mint kétharmadában nem a veszélyesnek ítélt utcán, hanem az áldozat otthonában történik az erőszak, vagy más, biztonságosnak vélt helyen – például egy gólyatáborban –, és az elkövető az áldozat számára ismert személy. Volt partner is követhet el erőszakot: a szexbe való korábbi beleegyezés nem egyenlő a másik testével való örökös rendelkezési joggal. Még a házasság sem egyenlő az önrendelkezés feladásával: a házasságon belüli nemi erőszakot az USA összes államában törvény bünteti, és 1997 óta Magyarországon is. A beleegyezés sem korlátlan: bármely partnernek joga van meggondolnia magát, illetve visszautasítania a szex számára nem kívánatos formáit.
Arra sincs egyedüli hiteles forgatókönyv, hogy az áldozat miként reagál az őt ért traumára. Emma Sulkowitz szavahihetőségét még a sajtóban is azzal az indokkal próbálták megkérdőjelezni, hogy nem tett azonnal feljelentést, hanem a támadóját – akivel korábban szoros barátságban állt, és két alkalommal szexeltek is – kereste fel, és kérdezte meg, hogy miért ütötte, fojtogatta, és hatolt belé a tiltakozása ellenére.
Az elkövető, ahogy teszi sok bűntársa, egy bizalmas viszonnyal élt vissza, így nem csoda, hogy az áldozat összezavarodott, és nem az elvárt forgatókönyv szerint cselekedett.
“Ha az áldozat nem hívja azonnal a rendőrséget, az nem azt jelenti, hogy nem erőszakolták meg. Mindenki másként dolgozza fel az őt ért traumát, neveltetése, énképe és a krízissel való megküzdési stratégiái szerint” – hívta fel Sulkowitz a figyelmet.
A nemi erőszakkal kapcsolatos hamis bejelentések száma kb. 2 százalék, azaz nem több, mint más bűncselekménytípusok esetében. Az áldozatokon annyiban mindenki segíthet, hogy hisz nekik.
| Információ és segítség az áldozatoknak
Keret Koalíció – segélyvonal a szexuális erőszak áldozatai részére: 06-40-630-006 |