Az UNESCO Statisztikai Intézetének 2014-es adatai szerint a Földön mintegy 900 millió írástudatlan ember él, 62 százalékuk nő. A probléma a legszámottevőbb Kelet- és Közép-Afrikában, Mozambikban, valamint Pakisztánban és Afganisztánban. 30 százalék körüli az arány Indiában is. A nemi eltérés oka, hogy a harmadik világ országaiban a szegény családok gyakran csak fiaikat taníttatják, lányaikat inkább idő előtt férjhez adják.
Laura Boushnak kuwaiti születésű arab fényképész olyan nőkről készített sorozatot, akik számos akadályt leküzdve a tanulás révén változtatták meg az életüket. Arra kérte fotóalanyait, hogy a portréikra írjanak személyes üzenetet, amivel inspirálhatják a többi nőt, és mások életére is hatással lehetnek.
Azért akartam képezni magam, hogy független lehessek” – áll például a jemeni tanárnő, Aisha képén.
Az egyiptomi Um el-Saad a nevét sem tudta leírni, amikor beiratkozott egy civil szervezet kilenc hónapos tanfolyamára. Egy idő után a férje azzal viccelődött, hogy többet nem engedi el őt az iskolába, mert az asszony most már bele tud nézni az sms-eibe. Um el-Saad célja természetesen nem ez volt, hanem az, hogy irányítást szerezzen az élete, a mindennapjai felett. Magabiztosan mozog a városban, és a gyerekeinek is tud segíteni a házi feladatukban.
Az illiteráció ellen küzdő tunéziai aktivista, az ateista Asma biomérnöki szakra jár. Korábban az volt az álma, hogy egy új baktériumot fedezzen fel, de az, mondja ironikusan, a 2011-es felkelések óta elharapózott vallási fundamentalizmus formájában már felütötte a fejét. Társa, Yasmeen ezt írta a fotójára:
Ne hagyd, hogy mások határozzák meg, ki vagy, mert az anyád szabadnak szült.
Boushnak számára a legmegrázóbb a jemeni Fayza sorsa volt. A most huszonhat éves fiatal nőt már nyolcévesen férjhez adták, és kivették az iskolából. Első házassága egy évig tartott, és tizennégy évesen egy hatvanéves férfi harmadik felesége lett. Tizennyolc évesen háromgyerekes elvált asszony volt. Szülei ellenkezése dacára visszaült az iskolapadba, és jelenleg egy civil szervezet támogatásával üzleti tanulmányokat folytat. Célja, hogy képesítését hasznosítva munkába álljon, saját lakást béreljen, és újra magához vegye gyermekeit.
Az analfabetizmus problémája Európában sem teljesen ismeretlen: Magyarországon például a 80-as évek óta folyamatosan 1-2 százalék között van az írni-olvasni nem tudók aránya, és ez is mintegy százezer főt jelent. A jelenség a szegénységben élő, perifériára szorult rétegekben fordul elő. Ide számítanak a mindössze egy általános iskolai osztályt végzettek is. Elsősorban a gyermekvédelem feladata lenne ügyelni arra, hogy senki se hulljon ki az oktatási rendszerből.