Vannak kivételes gyerekek, akik egész pici koruktól kezdve tisztában vannak azzal, hogy mi a dolguk a világon. Július 4-16 között rendezik meg Thaiföldön az 56. Nemzetközi Matematikai Diákolimpiát, ennek kapcsán öt fiatallal beszélgettem, akik alig várják, hogy megmérettethessenek.
Hétköznap délután van, a Fazekas Gimnázium folyosói konganak az ürességtől, a diákok hazamentek.
Egy terem ajtaja mögött azonban ilyenkor is nagyon komoly munka folyik. Öt tizenéves diák készül lázasan a nyári matematikai olimpiára. Róluk sajnos nem sokat hallani, eredményeiket csöndben hazaviszik, majd tanulnak tovább, tovább, egy életen át.
Zsombor 9 éves korában már a dobogó harmadik fokán állt egy országos matematikai versenyen, sorsa hamar eldőlt, kutató matematikus szeretne lenni. A geometria számára olyan, mint más korabeli gyereknek a focilabda. Imádja, és csak ez érdekli. A táblán látható Monge-tétel a kedvence, azonban amikor kedvenc zenekaráról kérdezem, zavarba jön, nem tud válaszolni.
Titu lemma. Félreértés ne essék, ez nem a képen látható fiatalember neve, hanem egy matematikai egyenlőtlenség. Ez Barnabás kedvenc feladata, elmondása szerint amit a táblára írt, az gyönyörű és hasznos. Átszellemült fiú, aki a matematikában mindig is meg fogja találni a művészetet, arcán szelíd, de állandó mosoly, hangja bársonyos és halk, szinte csak olvasni lehet a szájáról szavait. Múzsája az algebra.
Ő Kada. Már a neve is különleges, képességeiről nem is beszélve. Vonzódása a számok világához már óvodás korában elkezdődött, imádta nézegetni a római számokat. Kisiskolás korában matematikai versenyeken indult, és sikerei megalapozták későbbi döntését, elméleti matematikus szeretne lenni. Amikor arról kérdezem, hogy a matekon kívül mi érdekli még, elpirul: “a fizika és a kémia” – feleli félszegen. Kada szabadidejében amúgy Prokofjevet hallgat.
Barnabás a képen a prímszámok reciprok összegének becslésével pózol, jól áll neki. Hatévesen ő már abbahagyta a sakkozást, mert megunta, azóta a matematika sűrű erdejében keresi önmagát, nagy sikerrel. Hamar megérti, és megfejti a feladatait, így marad ideje a barátaival időnként házibulikban lazítani, ahol egy szörp mellett átbeszélhetik a számelmélet aktuális kérdéseit. Érdekes fiú, nagy tervekkel.
Végül, de nem utolsósorban Zsuzsival beszélgethettem, ő az egyetlen lány az olimpiára készülő magyar fiatalok között. Négyéves korában már pontosan számolt. Összeadás, kivonás – ők voltak a barátai. Az ebédlőasztalnál pedig a szalvétával kokettált, azt latolgatta, vajon hányféleképpen lehet félbehajtani. Most leginkább a kombinatorika világában érzi otthon magát, de a számok világán belül nyitott minden kihívásra. Mikor akad egy kis szabadideje, fejest ugrik a sci-fi világába, jelenleg Asimovot olvas.
Dobos Sándor 1997 óta foglalkozik olyan “csodabogarakkal”, akik matematikai olimpiára készülnek. A matematika rejtelmeinek átadásán kívül a diákok lelkivilágával is sokat törődik. Elmondása szerint a kis olimpikonok szinte mind nagyon zárkózott gyerekek, nem sokat beszélgetnek egymással, ám amikor felkerül a táblára egy képlet, megnyílik számukra a világ, és hangot adnak tehetségüknek.
Az idei olimpia előtt még sokszor fog égni a Fazekas Gimnázium 415-ös termének lámpája, melynek fényénél az imént bemutatott diákok csiszolják tudásukat.
A fiatalokat a Matematika Birodalma Alapítvány támogatja.