“Nekem semmi bajom a melegekkel, de…”

Natasa | 2015. Július 03.
Ez a hónap most erről szól, erről a mondatról: "Nekem semmi bajom a melegekkel, de…", és a "de" szócska után máris kezdődik a szokásos litánia. Azzal, hogy Amerikában legálissá vált az azonos neműek házassága, és még itt van a Pride is, most aztán vonul majd a sok vérengző heteroszexuális ellentüntetni.

Nekem semmi bajom a melegekkel, de…

Mindenkinek van legalább egy ismerőse, akinek a szájából már hallott ilyen vagy ehhez hasonló mondatokat.

Általában azok mondanak ilyeneket, akiknek még távoli ismerőseik között sincs homoszexuális ember (vagy nem tudnak róla), és maximum az inkognitóablakban elkövetett pornófilmnézéseik közben futottak bele melegekről szóló videókba. Amiket aztán illendő fintorral az arcukon, de azért csak megnéztek. Csak azért, hogy legyen min botránkozni, meg mégis, hogy tudják, miért is kell megdobálni a homókat az utcán, amikor gyalázatos módon felvonulnak, és még egyenlő bánásmódot is követelnek maguknak.

Egyébként azt sosem értettem, hogy “csinálják a négy fal között”, szerintem ember nincs, aki ténylegesen látott volna az utcán konkrétan két férfit, esetleg két nőt közösülni, vagy akár csak egymásra tekeredve üldögélni. A heteroszexuálisokat ellenben annál gyakrabban lehet látni buszmegállókban, kapualjakban, fűben, padon, metrón, akárhol, hogy közösülés közeli állapotban fonódnak egymásra. Akkor miről beszélünk, ki nem csinálja a négy fal között?

Meg úgy egyáltalán: miért akarnak ezek a szörnyen heteroszexuális, mellüket döngető alfahímek és alfanőstények beleszólni folyton, hogy ki kivel mit csinál, hol és mikor.

Miért fáj az, ha két férfi vagy két nő összeházasodik? Miért érzik ettől úgy, hogy az ő világuk összeomlik és az ő erkölcseik meg vannak gyalázva? Senki sem hívta el őket sem a Pride-ra, sem egy melegesküvőre, még csak nem is kötelezte őket senki, hogy ránézzenek a homoszexuálisokra, akkor mégis, mire fel ez a hatalmas indulat, amivel kivonulnak a kordonokhoz majd július 11-én, ahogy eddig minden évben lelkesen tették.

Mi motiválja őket arra, hogy a drága tojásokat (40 Ft egy darab!) eldobálják azokra a buzikra, ott, ahelyett, hogy rántottát sütnének belőle a szent heteró családjuknak reggelire. Miért érzik veszélyben magukat és a gyerekeiket a melegektől? A melegséget még egy gyerek sem kapta el cseppfertőzéssel, ahogy a felnőtt, heteró emberek sem válnak attól meleggé, ha megismernek egy homoszexuálist.

Remélem, az azért mindenkinek megvan, hogy a melegség, az csak úgy van.

Az nem eltanult viselkedésminta, hanem emberek így születnek. Ahogy születnek ilyen bőrrel, meg olyan bőrrel, meg alacsonynak, meg magasnak, nagy orral és kicsi szemekkel, dús hajjal és gyér szakállal. Így lesznek melegek is a melegek. Kit és miért veszélyeztetnének? Saját magukon kívül persze, mert ők maguk veszélyben vannak, ha vállalják homoszexualitásukat, épp azért, mert az már provokáció, az már gyalázat, azt már meg kell dobálni tojással, rugdosni kell az utca kövén.

Legyen titokban meleg, rejtőzködjön és féljen attól, hogy kiderül, kicsoda ő valójában. Éljen barlangban vagy a puszta közepén, de nehogy már jogokat akarjon. Mégiscsak kevesebb ő, mint a heteroszexuálisok, akiknek a magja termékeny talajra hull asszonyaikban. Ennyi a különbség ugyanis a heterók és homoszexuálisok között: az egyik tud szaporodni a párjával, a másik pedig nem. Más különbséget nem nagyon tud senki felhozni, mert amúgy nekik is két fülük van a fejük két oldalán.

Jön persze ilyenkor az az érv, hogy de hát női ruhákba bújnak a férfiak (itt sok felkiáltójel következik általában), és az mégiscsak tűrhetetlen.

Vagy hogy a Pride-on egy szál bikiniben illegetik magukat, ami végképp vérlázító, és minden rendes, becsületes heteró ember ettől ellentüntetést szervez és melegeket ver szabadidejében. Erre nekem megint csak az szokott eszembe jutni, hogy ha ilyen alapon dobálnánk egymást tojásokkal és rugdosnánk a másikat szöges bakancsokkal, akkor bőven lehetne heteroszexuálisokat találni a békávén, akik sokkal kihívóbban, vérlázítóbban, hivalkodóbban, polgárpukkasztóbban és szinte meztelenül közlekednek nyílt terepen. Még csak Pride sem kell hozzá nekik, csak egy sima munkanap. Nekik szabad, mert ők ellenkező neműekkel fekszenek egy ágyba esténként? Ez alapján döntik el az emberek egymásról, hogy kit kell megverni és kit nem?

Fotó: Leéb Ádám

Egyszerű vagyok én ehhez, mint a faék, úgyhogy tényleg nem értem a problémát. Épp ezért megyek el minden évben a Pride-ra. Nem azért, mert meleg vagyok, hanem mert nekem tényleg nincs semmi bajom a melegekkel, anélkül a “de” szócska nélkül. Úgy nagy összességében semmi közöm a melegekhez, ahogy nagy összességében semmi közöm a heteroszexuálisokhoz sem. Vannak barátaim, akikhez viszont nagyon is van közöm, és akik között van mindenféle és fajta ember. Van, aki nem akar gyereket, van, akinek már négy gyereke van, olyan is van, aki fiú és pasija van, olyan is, aki lány és nője van. Vannak még köztük házaspárok is, akik utálják egymást, van olyan, akit ver a férje. Van, akinek nagy a lába, és van, akinek ki kellett venni a méhét és nem lehet gyereke, van sovány, kövér, szőke, barna, pattanásos és szemüveges is.

A Pride-ra  azért járok, mert szeretem a barátaimat, akik között vannak homoszexuálisok is, és azért, mert a saját jogaimat is védem ilyenkor.

És eljut hozzám rajtuk keresztül, hogyan bánnak velük az emberek, amikor megtudják róluk ezt az amúgy teljesen lényegtelen tényt. Hogyan pártolnak el mellőlük olyanok, akik addig voltak barátok, amíg heteroszexuálisnak hitték őket. A barátaimat dobálják meg tojással és várják a bakancsos vadállatok a kordonok mögött, hogy amikor hazaindulnak a Pride-ról, akkor vadásszanak rájuk. A meleg barátaim jogaiért vonulok fel. És a saját jogaimért is, mert az, ha a homoszexuálisokkal így bánnak azok az emberek, akiknek épp nem tetszik, ahogy egy másik ember él, kinéz, létezik, az azt jelenti, hogy akkor bármikor kipécézhetnek maguknak bárkit, bármilyen apropóval.

Jövő héten már talán nem a melegeket tartják majd provokatívnak és vérlázítónak, akiknek nem jár egyenlő bánásmód, hanem a nagy seggűeket mondjuk. És akkor én máris életveszélyben leszek. Vagy azokat találják meg, akik elváltak, hiszen arra is rá lehet húzni a Bibliában írtakat. Akkor is végem lenne, mint a botnak. A váláskor ráadásul még tényleg sérülnek is a gyerekek lelkileg, nem úgy, mint amikor melegek fogadják őket örökbe és nevelik szeretetben. Tulajdonképpen azt hiszem, elváltként és nagy seggűként ki is állhatok az idei Pride-on a menet élére, széttárhatom a karomat és elkiálthatom magam, hogy “ide lőjetek!”.

Exit mobile version