Ha esetleg tényleg nálunk lesz a 2024-es olimpia, vajon hogyan fogjuk kivédeni az LMBTQ sportolókkal szembeni diszkriminációt? Van-e erre vonatkozóan bármilyen terv vagy intézkedés? A kérdést a Magyar Olimpiai Bizottság tudta volna leghitelesebben megválaszolni. Sajnos őket nem tudtuk megkérdezni, nem reagáltak sem e-mailre, sem telefonra ebben az ügyben.
Miért kell egyáltalán indítványozni azt, hogy egyenlő esélyekkel induljon minden sportoló?
Pont a sport világában, ami egy teljes mértékben teljesítményorientált világ, hogy lehet, hogy bekúszik az LMBTQ közösség diszkriminációja? Annyira egyértelműnek tűnik pedig, hogy a profi sport az, ahol nincs helye szinte még a nemi különbségeknek sem, hiszen csak az emberi erő határainak feszegetéséről szól. Kiderült, hogy naivan álltam a kérdéskörhöz, miután megkérdeztem Milanovich Dominika sportpszichológus, LMBTQ aktivista véleményét arról, hogy mit keres a sportban a diszkrimináció.
“Fontos lenne, hogy a sport olyan területként működjön, ahol senkit nem bántanak vagy rekesztenek ki szexuális orientációja, neme, nemi identitása vagy más kisebbségi csoporthoz való tartozása miatt. Sajnos leszbikus, meleg vagy biszexuális sportolóként előbújni a mai napig komoly érzelmi, fizikai és anyagi kockázatvállalást is jelent a sport világában.
Nem véletlen, hogy Magyarországon nem tudunk olyan aktív sportolót mondani, aki a nyilvánosság előtt kiállt volna melegként, leszbikusként, biszexuálisként vagy queerként.
A sportban jellemzően patriarchális viszonyok uralkodnak, azaz egy erősen férfias értékekre alapuló rendszer. Ez maga után vonja a hagyományos nemi szerepekhez való ragaszkodást a sportpályán is. A szexizmus, a rasszizmus, a homofóbia és a transzfóbia pedig egymással összefüggő jelenségek. Vannak olyan elméletek is, amelyek a sport homoszociális helyzeteiből kiindulva magyarázzák azt, hogy miért lehet jellemző a homofóbia a sport intézményrendszerére.
Ez annyit jelent, hogy a sportban sok olyan helyzet van, ahol azonos nemű emberek egymást megérintik, illetve testi közelségbe kerülnek. Így még erősebben akarják mind a sportolók, mind pedig a szurkolók biztosítani egymást arról, hogy ezek az érintések nélkülöznek minden erotikát. Tehát lényegében a homofób nézetek hangoztatásával egyfajta határképzés jön létre.
Sporttal kapcsolatban LMBTQ témákról beszélni mind a mai napig itthon tabunak számít.
A sportolók félnek attól, hogy a szurkolók, az edzők, a szponzorok negatívan reagálnának előbújásukra: támogatásoktól, játéklehetőségektől esnének el. A 2012-es Londoni Olimpiai Játékokon induló több ezer sportoló közül 21 volt a nyíltan LMBTQ sportolók száma, Szocsiban 7. Persze vannak pozitív példák is, ha említjük az NBA kosaras Jason Collins, a világhírű úszó Michael Phelps vagy akár a sztárkézilabdázó Gro Hammerseng előbújását. Fontos lenne, hogy a Magyarországon élő LMBTQ sportolók számára is olyan közeget tudjunk teremteni, melyben önazonosan és félelem nélkül lehetnek jelen a sport világában.”
Ha egy profi, híres sportoló a nyilvánosság elé lép, annak hatalmas ereje van. Nem csupán az LMBTQ emberek számára jelentenek pozitív példát, hanem a többségi társadalomnak is megmutatják azt, hogy egyedül az számít, mit tesznek le az asztalra, milyen teljesítményt nyújtanak. Ezek az emberek példaképek, hősök a társadalom szemében, így az ő hatásuk sokkal hangsúlyosabb, mint egy átlagos személyé.
Én egy olyan világban szeretnék élni, ahol a sportolók és nem sportolók, nők és férfiak, úgy nagy totálban az emberek, nem kell hogy rejtőzködjenek mások előtt, hanem nyugodt szívvel élhetnek, és tehetik azt, amihez értenek. Remélem, még megérem.