Legyünk őszinték, a nyarat szeretni nem nagy kunszt. Szünet a suliban, napsütés, tengerillat, nagy nyaralások, kerti partik, óriási bulik szezonja. Én is szeretem nagyon, de az utóbbi pár évben az őszt is legalább ennyire értékelem, ha nem jobban. Valószínűleg azért, mert már nem rettegek annyira a változástól és főként az elmúlástól, mint korábban. Emlékszem, gyerekkoromban is vártam a szeptembert, elvarázsoltak az új tanszereim, a színes bekötő papírok és az új tankönyveim illata. És jó volt hónapokig tartó kihagyás után felvenni a fonalat az osztálytársaimmal, s ott folytatni a játékainkat, ahol júniusban abbahagytuk. De az első sulihét után persze már visszasírtam a vakációt.
Felnőtt fejjel és jócskán túl a harmadik ikszen már más dolgok miatt, de ugyanúgy örömmel várom az őszt. Elmondom, szerintem mi a jó benne: