A méltán világhírű posztmodern magyar író maga helyett levelet küldött a könyvfesztiválra, amit svéd kiadója olvasott fel. A levél elkerülte a fesztiválról tudósító hazai újságírók figyelmét, pedig van benne egy igen szomorú, az Esterházy Péterre (EP) jellemző fanyar humorral, közbevetésként elhelyezett bekezdés, ami a következőképpen hangzik:
“Erről sokat tudnék beszélni, a varázsról, a titokról. És milyen lelkesen, ihletetten. Hiszen ez tölti be az életem. (Zárójel. Ez kicsit megváltozott, ezért is nem vagyok személyesen jelen, most igyekszik más betölteni az életem, de így meg a hasnyálmirigyrákról tudnék lelkesen és ihletetten beszélni, amitől ugyan most megkímélem a tisztelt publikumot, de ne reménykedjen, előbb-utóbb hosszabban is szólok róla, I am afraid.) Folytatom zárójelen kívül, mintha mi sem történt volna.”
Esterházy Péter dedikál a Vörösmarty téren, a 2010-es könyvnapon
Sajnos azonban a hír nem így jutott el az EP-t pártállástól függetlenül tisztelő hazai olvasóközönséghez, hanem egy kellemetlen sajtócikk és az arra írt reakció eredményeképpen. A levélről mit sem tudó Dippold Pál újságíró a Magyar Hírlapban hánytorgatta fel EP-nek, hogy miért nem tisztelte meg jelenlétével a jelentős kulturális eseményt, mire az Élet és Irodalom szerzője, Grecsó Krisztián válaszcikkében idézi a sok nappal azelőtt elhangzott, szomorú helyzetértékelést.
Lapunk ez úton kíván jobbulást a világhírű magyar írónak, egyben szerényen az irodalmi Nobel-díjat odaítélő – szintén svéd – bizottság tagjainak figyelmébe ajánlva örökifjú, focibolond személyét.