“Csináltunk már ennél romosabbakat is” – mutatott körbe az építésvezető a szerszámokkal és sittel beterített udvaron, amelynek közepén egy lepukkant kis ház áll. Körülötte sisakos önkéntesek bíbelődtek a szigeteléssel, hátul fát hasogattak, vagy éppen meszeltek. Az udvarszomszédban lakó néni meg is jegyezte, hogy szokatlanul nagy a felfordulás, de az építők szerint ez érthető: három ablak kivételével szinte mindent ki kell cserélniük.
A ház leendő lakója szintén az udvaron sürgött-forgott. “Itt lesz a mosogató, edények még jönnek hozzá, kukta is van. Klassz az egész” – magyarázta. Gábornak, aki 15 éve él hajléktalanként Budapesten, most lehetősége nyílik beköltözni egy szociális bérlakásba, ugyanis részt vesz a Habitat for Humanity magyarországi szervezetének Elsőként Lakhatást! programjában. Gábor eddigi életéről és városszéli kunyhójáról az Abcúg előző cikkében olvashat bővebben.
A Habitat programja már 2014 óta fut, tavaly Újpesten például öt bérlakásba költöztek be olyan hajléktalanok, akik azelőtt Gáborhoz hasonlóan az utcán éltek. A program lényege, hogy az önkormányzatok által felajánlott bérlakások felújításában a Habitat önkéntesei mellett a jövendő lakók is részt vesznek. Így került az építkezésre Gábor is, aki június vége óta szépítgeti a Habitat szakemberei segítségével a lakást.
“Megcsinálom, és patent minden”
A kis lakást még a 30-as években építették és sokáig műhelyként használták. Később önkormányzati tulajdonba került, és végül az önkormányzat ajánlotta fel a Habitat programjának. Az előző bérlők viszont teljesen lelakták, még a hátsó sufnit is átalakították illegálisan felhúzott fürdőszobává.
“Rossz állapotban van a homlokzati vakolat, a külső vakolat” – sorolta Molnár Levente, a Habitat építésvezetője. Volt, ahol szét kellett szedniük az aljzatbetont, mert alig volt valami a padló és a föld között. “Jó érzés újra ácsként dolgozni, belelendül az ember” – mondta Gábor, aki már évek óta nem dolgozott az eredeti szakmájában, csak lomizásból él.
Most viszont hasznát veszik a tudásának. “Én szeretem, szakmám is, el is foglalom magam vele. Meg hát a minőség… amikor megcsinálom, és patent minden” – mondta. Ottjártunkkor a tornác tetőszerkezete is szóba került, a kérdés pedig az volt, mennyire legyen magas, hogy árnyék is legyen, de fény is jusson a lakásba.
Hawaiiról is eljöttek segíteni
“Amikor az egészet megtervezzük, akkor meg szoktuk saccolni, hány munkanap lesz” – mondta Molnár Levente. Ez négy és hatszáz között szokott ingadozni, amennyiben egy munkanap alatt egy ember nyolcórányi munkáját értjük. Ez azért ilyen sok, mert a házak felújításán a Habitat szakemberei mellett önkéntesek dolgoznak, akik nem olyan gyorsak, mint a profi építők.
Ők a legkülönbözőbb helyekről érkeznek. A Habitatnak vannak nyílt önkéntes napjai, amikor lényegében bárki beállhat segíteni, aki jelentkezik. Cégeket is várnak, akik eltöltenének pár napot az egyik építkezésükön. De az is gyakran megesik, hogy külföldről jönnek önkéntes csoportok, a Habitat nemzetközi szervezetén keresztül.
Így került a romos kis önkormányzati bérlakás udvarába nyolc hawaii fiatal, akik négy napon keresztül dolgoztak Gábor lakásán. “Azért vagyunk itt, hogy ismerkedjünk a közösséggel, és hogy kicsit bepiszkoljuk a kezünket” – mondta nevetve az egyikük, Cody. Nincs nagy tapasztalata a házfelújításban, korábban csak a saját háza renoválásába segített be, de nagyon lelkesen vett részt a munkában.
Szerinte például remek dolog, hogy az építkezésben részt vesz az is, akinek a ház készül. Az Egyesült Államokban szerinte ez nem feltétlenül van így, ráadásul ott a hajléktalanellátó rendszerből kerülnek ki a lakások lakói, abba viszont a hajléktalanok egy része nem szívesen kerül be, így többen elesnek attól a lehetőségtől, hogy lakáshoz jussanak. A magyar módszernek viszont pont az a lényege, hogy a résztvevők nem az ellátórendszerből kerülnek ki.
Feltöltős villanyóra, fatüzelésű kályha
“Az a fontos, hogy olyan otthon legyen, amit Gábor szeretni fog” – mondta Szabó Andrea, az Elsőként Lakhatást! program menedzsere. Emellett pedig figyelnek arra is, hogy energiatakarékos legyen a ház. Például kályhát szerelnek be Gábornak, amit fával fog tudni felfűteni. “Ez azért jó, mert nem tud eladósodni a közszolgáltatóknak” – mondta Molnár Levente. A faanyagot pedig össze tudja gyűjteni nyáron a lomizással.
Lesz víz és előrefizetős villanyórája is, a falon pedig jófajta szigetelés. “Az precíz lett” – mondta Gábor. Megcsinálták már a szennyvízelvezetést is, és az elektromos rendszer is jó állapotban van. Utóbbihoz Gábornak még hozzá kell szoknia, az elmúlt pár évet ugyanis feltöltős akkumulátorral húzta ki. “Itt 220 V lesz, nem 12 V, ez már más tészta” – mondta nevetve. Az edényeit és az akkumulátortöltőjét már át is hozta a kunyhójából.
Én tudom, mi illik és mi nem
Bár a házban egyedül fog élni, az udvart Gábornak meg kell osztania a szomszédaival. Nekik pedig rossz tapasztalataik vannak a szociális bérlakás előző lakóival. “Idegenek jártak ide, mindenféle emberek, ezt nem engedhetjük meg újra” – mondta Marika, Gábor közvetlen szomszédja. Hozzátette, hogy Gábort nem ismerik, az pedig, hogy hogyan fogadják, attól függ, hogyan fog viselkedni.
Szabó Andrea erre azt mondta, hogy az önkormányzat előbb-utóbb mindenképpen kiadta volna a bérlakást, így legalább a szomszédok tudják, hogy ki fog ideköltözni, ráadásul Gábort még a költözés után is legalább egy évig szociális munkás fogja segíteni, így nem kerül ki a szervezet látómezőjéből.
“Én tudom, mi illik és mi nem” – mondta Gábor a jószomszédi viszonyról. Hozzátette, hogy oda kell figyelni a másikra, és neki nyilvánvalóan semmi olyat nem szabad tenni, ami zavarja a környéken élőket. “Legyenek rólam jó véleménnyel az emberek, én is így érzem magam jól” – mondta.
A cikk az Abcúg oldalán jelent meg! – Kövesd az oldalt a Facebookon!
További cikkek a hajléktalanságról az NLCafén:
- Belvárosi utcák és sorsok egy hajléktalan kalauzolásával
- Egy hajléktalan apának vagy egy drogfüggőnek adakoznál inkább? – videó
- Nem ismerték fel az utcán dekázó “hajléktalan” Ronaldót – videó