Amikor a látszat csal

caféblog/menthai | 2015. Október 28.
Ma délelőtt betértem egy budai bevásárlóközpont élelmiszer-áruházába vásárolni. Egyszerre értünk az egyik kasszához egy kétajtós szekrény fiatalemberrel. Kedvesen előre engedett. Eddig semmi extra…

Mikor fizettem, figyelmes lettem a mellettünk lévő pénztárnál egy roma, 16 éves forma lány pénztárossal folytatott párbeszédére. A leányzó csak alapélelmiszereket akart venni, semmi luxus. De mikor belenézett a tenyerében lévő fémpénzekre, mondta, hogy nincs annyi pénze, elszámolta pár forinttal. Csinos, helyes lány volt, aki igencsak pironkodott a történés miatt.

Épp valamit vissza akart adni, közben a pénztáros tárcsázta gondolom a főnököt, hogy sztornózni tudjon. Addigra én végeztem, és odamentem, hogy mennyi hiányzik? Kiderült a pénz átszámolása után, hogy 25 forint… Mondtam, hogy kipótolom. Közben a pénztárosnő a telefonba mondta: “Várj, történik itt valami…” Odaadtam a pénzt, a lány pironkodva megköszönte.

És ebben a szent pillanatban a kigyúrt srác, aki mögöttem áll – már ő is fizetésben volt –, megszólalt…

A folytatásért kattints a Menthai caféblogra!

Exit mobile version