Részlet a szerkesztőségünkbe eljuttatott levélből, amit egy kétségbeesett gimnazista írt:
“Úgy érzem, most már muszáj leírnom ezt a pár sort, mert már nem bírom tétlenül nézni azt, ami a magyar köznevelési rendszerben megy. Egy végzős gimnazista lány vagyok, a továbbtanulás küszöbén. Tanár szeretnék lenni, mindig is ez volt az álmom, de most, hogy a felvételihez motivációs levelet kéne írnom, megtorpantam. A levél még menne is, de a jelenlegi oktatási rendszer mellett a motiváció már nem annyira magától értetődő. Elég körbenézni a mai iskolákban, kétféle embert találunk ott: kimerült diákokat és fáradt tanárokat. Mert a pedagógusok és a tanulók az a két csoport, akik megisszák az aktuális oktatáspolitika levét.
Az előírt tananyag teljesíthetetlen, hiába töltünk napi 7 órákat az iskola falai közt, csak még fáradtabbak leszünk, és összességében annyit sem bírunk megjegyezni, mint amennyit akkor tanulnánk, ha csak napi 4-5 óránk lenne. De a mostani tananyag mennyiségéhez a 7 óra sem elég, a legtöbb tantárgyból csak “átrohanunk” az anyagon, nincs arra sem idő, sem lehetőség, hogy egy-egy arra érdemesebb témában elmélyedjünk. Ráadásul a legtöbb tananyag teljesen hasznosíthatatlan az életben. Rengeteg felesleges dolgot kötelezően bemagolunk (majd a témazáró utáni nap el is felejtjük), de arra senki nem tanít meg minket, hogy például a diákmunka után hogy kell kitölteni az adóbevallásunkat.
Valahol – fenn a hivatalban – eldöntik helyettünk, hogy mit és mennyit tanuljunk, de a visszajelzéseinkre már nem kíváncsiak, a véleményünket nem veszik figyelembe. Pedig mi, akik az iskola falain belül töltjük a napjainkat, mi vagyunk azok, akik belülről látjuk a rendszer működését, és a saját bőrünkön tapasztaljuk meg, hogy ez így teljesen működésképtelen. (…) Egy rosszul megrendezett cirkuszhoz hasonlít, csak nem tudjuk eldönteni, hogy sírni vagy nevetni kéne az egészen.”
És biztosan sokkal több diák érzi ugyanezt, csak nem ír mindenki nyílt levelet. A levél duplán megrázó, mert ez a lány eddig tanári pályára készült, de már elbizonytalanodott, hiszen látja a rendszert belülről. Országszerte eddig is hiány volt pedagógusokban, többször megírtuk már, hogy testnevelés szakos tanárokat és matematika-fizika-kémia szakos pedagógusokat nagyon sok iskolában keresnek. Ha a tiltakozáshullám valódi eredményeket nem kap a szaktárcától, akkor olyan helyzet alakulhat ki a magyar iskolákban, mint a kórházakban: diákok lesznek, de tanárok nem nagyon. Márpedig az oktatás nem vicc, ahogyan minden nyílt levél végén áll: gyerekeink jövője a tét.
Fortélyos félelem igazgat?
A pedagógusok és a közoktatás tarthatatlan állapotára a miskolci Herman Ottó Gimnázium tanárai hívták fel az ország figyelmét, amikor január elején nyílt levelet tettek közzé. A levélből azóta mozgalom lett, folyamatosan nő az intézmények és magánszemélyek száma, akik a hermanosok mellé álltak, ezt a tanitanek.com oldalán tudják nyomon követni. Néhány vélemény innen:
“Könnyű azt mondani, hogy ne féljen a pedagógus és csatlakozzon. Már ennél kisebb “bűnért” is megszüntetett a Klik állást. Miből tartsa el az így járt pedagógus a családját? Máshoz nem ért, a Klik pedig nem felejt (amíg meg nem szűnik). Állandó fenyegetettségben élünk, az igazgatókról nem is beszélve.”
“Azért csatlakozom név nélkül, mert édesanyám tanár, és már megfenyegették, hogy ne csatlakozzon a kezdeményezéshez.”
“Ne a fortélyos félelem igazgasson az iskolákban! Ne túlterhelt és frusztrált pedagógusok tanítsanak túlterhelt és frusztrált gyerekeket! Nem ez a jövő, nem így lesz sikeres Magyarország, és nem így fognak hazajönni a már elvándorolt emberek. A jövő alapja egy sikeres oktatási rendszer, amibe érdemes fektetni, mert hosszútávon megtérül. Teremtsék meg azokat a feltételeket, amelyekre a gyerekeknek a mindennapi iskolai léthez szükségük van, legyen szó akár egészséges, teljes értékű étkezésről, akár a mindennapi testnevelésről. Ne felülről irányítsanak ész nélkül, hanem vegyék figyelembe az érintettek véleményét is.”
A pedagógusok készek bármeddig elmenni
Február 3-án egyébként tüntetés lesz Miskolcon: Fogadóóra címmel demonstrációt szervez a Pedagógusok Szakszervezete. Mivel a diákoknak és a tanároknak kötelező délután négy óráig az iskolában maradniuk, ezért fél ötre hirdették meg a fáklyás felvonulás kezdetét. A menet az iskola tornaterme elől indul és a városháza elé vonulnak, majd a Hősök terére, ahol felolvassák követeléseiket.
“Látnunk kell, hogy a humán tárcánál az oktatás, az egészségügy, a szociális szféra és a kultúra egyaránt mostohagyerek. Az egyedüli “kiskedvenc” a sport. Erre az egyre jut forrás. Amit a hermanosok az iskolákról leírtak a levelükben, az csak a jéghegy csúcsa, ennél sokkal nagyobb a baj” – mondta el Csabalik Zsuzsanna, a PSZ miskolci titkárhelyettese az NLCafénak. Nagyon sok pedagógust megfélemlítettek, de még így is rengetegen csatlakoztak a hermanosok nyílt leveléhez. Csabalik Zsuzsanna szerint annak az országnak nincs jövője, ahol az oktatás mostohagyerek, és Klebelsberg Kúnó forogna a sírjában, ha látná, hogy mi történik ma az iskolákban. Egyre erősebben érezni lehet a sztrájkhangulatot, de Magyarországon a sztrájktörvény nagyon szigorú, mert oktatáspolitikai alapelvek ellen nem lehet sztrájkot szervezni, csak a szakszervezetek szervezhetnek abban az esetben, ha a munkavállaló érdekeit érte sérelem. Egyelőre a jogászok dolgoznak ezen a helyzeten, mert a pedagógusok készek bármeddig elmenni. A kistelepüléseken sokkal nehezebb helyzetben vannak a kollégák, ezért inkább a városokban dolgozó pedagógusokra támaszkodnak.
Alapvető rendszerhibákat kell kijavítani, mert a Nemzeti Alaptanterv taníthatatlan, a tankönyvek pedig tele vannak hibákkal.
Ha a szaktárca csak az adminisztrációs terhek csökkentését próbálja orvosolni, az még kevés. A gyerekeknek olyan irgalmatlan mennyiségű tananyag van előírva, ami teljesíthetetlen. Az általános iskolás anyag felsős szintű, a felsős tananyag középiskolai szintű, a középiskolákban pedig egyetemi szintű a tananyag. Mindent a gyerekek életkori sajátosságainak megfelelően kell előírni és úgy is kell oktatni. “Ami nem így történik, az eleve kudarcra van ítélve” – hangsúlyozta Csabalik Zsuzsanna.
A tüntetéshez több más szakszervezet, az Autonómok, a Zeneművészek és a PDSZ is csatlakozott, de tárgyalnak a vasutas- és közlekedési szakszervezetekkel is. A fáklyás felvonulásra tanárokat, diákokat, szülőket és nagyszülőket is várnak.
“Egy biztos: elégedett pedagógus nincs Magyarországon”
“Természetesen a PDSZ is ott lesz február 3-án a demonstráción – közölte Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének az elnöke. – Kedden átadok egy levelet a miniszter úrnak, amelyben felkérem, hogy kezelje a kialakult helyzetet. Mi a megoldást a Köznevelési Kerekasztal összehívásában látjuk, van javaslatunk a grémium összetételére és a napirendjére is. Persze, a szaktárca megteheti, hogy figyelmen kívül hagyja a pedagógusok követeléseit, de ez óriási politikai hiba lenne. Az egyharmaddal csökkenő adminisztrációs teher nem elegendő válasz az oktatás problémáira.”
Mendrey László szerint rendszerszintű megoldásban kell gondolkodni. Ha az eddigi levelek és a békés demonstrációk nem érnek célt, akkor drasztikusabb lépéseket is fontolgatnak. Egy biztos, mondta az elnök, elégedett pedagógus nincs Magyarországon.
Továbbra is napirenden van az egészségügyi dolgozókkal való összefogás, mert az egészségügyben is akkora a baj, mint az oktatásban. “Minél többen vagyunk, annál jobb, minden támogatónak örülünk” – mondta a PDSZ elnöke az NLCafénak.
További cikkek a közoktatásról:
- “Ha kell, kimegyünk az utcára, ha kell, sztrájkolunk és nem tanítunk“
- Összekutyult perzsa hadjáratok – megnéztük a kilencedikesek kísérleti törikönyvét
- Közoktatás: szív és ész viadala