“Katica az az ember, akit bárki bármikor felhívhat, egészen biztos, hogy segíteni fog akkor is, ha közben három másik dolgot csinál egyszerre” – meséli Marinka Bogi, aki a Hangákban, a Zöldre Érett Nők Közösségében ismerte meg a háromgyerekes anyukát, Székely-Sándor Katalint. Katica emellett önkéntesként Budapest egyik legnagyobb babahordozó klubját vezeti: programokat, tréningeket szervez, tanácsokat és élményeket ad kezdő édesanyáknak. Amikor elindult az anyukák álomnapját szervező kezdeményezés, Bogi számára nem volt kérdés: Katica megérdemel egy álomnapot, hiszen számára nincs megállás, három átlagos gyermekkel sem könnyű az élet, de a legnagyobb lányával, a 12 éves Borival egészen különleges, szoros kapcsolat fűzi össze a korábban tanítónőként dolgozó anyukát.
“A kislányom a 35. héten 1100 grammal, oxigén- és tápanyaghiányosan jött a világra, tudtuk, hogy nem ússzuk meg sérülés nélkül. Úgy kétéves korára sejtettük már az autizmust, de születésétől kezdve hároméves koráig, a biztos diagnózisig az összes elérhető módszert bevetve fejlesztettem otthon is. Hatalmas fejlődést értünk el, habár nagyon nehéz évek voltak azok. Szerencsére most az iskolában is nagyon jó kezekben van, speciális, autista csoportba jár. Egy biztos: nagyon jó, hogy Bori az első gyermekem, így nekem ez volt a természetes, ebben lettem anyuka” – teszi hozzá tűnődve az édesanya.
12 év, fél randi, 2×5 óra alvás
Bogi és Katica rögtön megtalálták a közös hangot. “A közösen átbeszélt órák alatt egy elképesztően erős, életvidám és csodálatra méltó nőt ismerhettem meg Katicában” – emeli ki Bogi. A 20. kerületi kis panel takaros bútorokkal van berendezve, ezek Katica férjének a keze munkáját dicsérik. Az odaadó édesapa sofőrként egész héten az utakat járja, és csak vasárnap tud időt szakítani a családra. Bogi elképedve hallgatta a történetet, hogy a pár az elmúlt 12 év alatt egyetlenegyszer próbált kettesben elmenni egy hokimeccsre, de innen is pánikban futottak haza. “Az édesanyám és az anyósom is több száz kilométerre lakik tőlünk, így nincs segítségem a gyerekekkel. A 80 éves Piri nénit, egy kedves, volt szomszédasszonyunkat tudom egyedül megkérni, hogy segítsen, ha gyorsan le kell szaladnom valamiért.
Emőke, a középső lányom 6 éves, de valójában olyan, mintha ő lenne a legidősebb. Mikor hármójukkal együtt sétálunk, evidens, hogy a 12 éves Borikát és a 3 és fél éves Sanyikát fogom, így Emőke az, akinek nem jut szabad kéz. Ő az én legnagyobb segítségem, és ő az, aki néha azt is lefordítja nekünk, hogy Bori mit mond” – magyarázza Katica.
De az édesanya nem csüggedő típus, annak dacára, hogy fizikailag is megviselte őt az elmúlt nehéz időszak: rendkívül súlyos vérszegénységgel küzd, és 12 év alatt csupán kétszer aludt egyhuzamban 5 órát, a gyerekek és a nyugtalanláb-szindrómája miatt. Mindennek ellenére a hosszú évek kihagyása után negyedszerre tér vissza imádott kórusába énekelni. “Hetente néhány óra szabadidőm van, ha nem jön közbe semmi, hiszen Bori nem bír egy rövid délelőttnél többet nélkülem. Így nincs esélyem visszamenni tanítani, de rengeteg erőt adnak a hordozóklubban kialakult kapcsolatok és a barátaim, valamint az, ha valóban segíteni tudok másoknak” – meséli a soha meg nem álló Katica.
“Merj nagylelkű lenni önmagaddal!”
Katica és Bogi egy közeli kertészetben indították az álomnapot, azaz csupán fél napot, hisz az édesanya ezúttal sem feledkezhetett meg Boriról. “Évek óta vágyom rá, hogy színes virágok díszítsék az üresen tátongó balkonládáimat, de Bori mellett ez lehetetlenség volt, mert kicsiként folyamatosan tépkedte őket. Most jött el ennek is az ideje, nagyon szeretném, hogy a kicsik is lássák, hogyan fejlődik egy növény.”
A lányok önfeledten válogattak másfél órán keresztül: az illatos levendula és rozmaring mellé eperpalánták is kerültek a kosárba.
“Másoknak talán semmiségnek tűnhet a kívánság, amit Katica kért, de ő még ezt is határtalan örömmel fogadta. Eleinte óvatosan, szerényen nézegette a virágokat, én igyekeztem meggyőzni, hogy ezúttal merjen nagylelkű lenni önmagával és nyugodtan válasszon kedvére a szebbnél szebb virágok közül, hisz megérdemli!” – meséli mosolyogva Bogi. A virágfölddel és színpompás növényekkel el is kezdődött maga az ültetés, ám Bogi további meglepetést is tartogatott Katica számára, így a kertészkedést egy gyors szépülés, fodrászlátogatás szakította meg.
Megmondani sem tudom, mikor jutottam el utoljára fodrászhoz, fantasztikus érzés volt, hogy gondoskodó kezek között egy kicsit magamra figyelhettem és mások törődtek velem” – lelkesedik Katica.
“Csodálom őt, hogy mindenben megtalálja a szépséget!”
A néhány varázslatos óra gyorsan elrepült, de nemcsak Katica, Bogi is úgy érzi, hogy rengeteget kapott a közös délelőttől.
Sokat hallottam már az autizmusról, de rengeteg új dolgot tudtam meg Katicától. Csodálom őt, hisz egészen más szituációban él, mint én, és ha lehet, még inkább értékeli a dolgok pozitív oldalát! Örülnék, ha még több szabadidőt adhatnék neki, annak ellenére, hogy számára ez az életforma a természetes
– hangsúlyozza Bogi, pedig ő sem a láblógatós mindennapjairól híres. Amellett, hogy gondoskodik a 12 éves nagyfiáról és a kutyusáról, sokat dolgozik: négy cég pénzügyi-irodai adminisztrációját látja el, szabadidejében pedig termelői piacot szervez. Így Katica különösen nagyra értékelte a segítségét.
“Végtelenül hálás vagyok Boginak, hogy rám szánt egy szabadnapot. Ez az együtt töltött néhány óra, de maga a Hangák női összefogást és szolidaritást hirdető és anyák számára álomnapokat varázsló kezdeményezése is ráébresztett arra, hogy ha valaki felajánlja a segítségét, nyugodtan fogadjam el azt!” – fogalmazza meg az ültetős, csajos nap üzenetét Katica.
Azt már csak titokban árulják el mindketten, hogy a közeljövőben szívmelengető meglepetéssel készülnek egymás számára, így egészen biztos, hogy nem utoljára találkoztak.
A Hagyd a dagadt ruhát rám történeteit itt olvashatjátok:
- Hagyd a dagadt ruhát rám! – 12 anya katartikus története
- “Olyan volt, mintha egy önbizalombomba talált volna el“