Aki még a hadifogságban is rímekben beszélt – 33 éve halt meg Romhányi József

Kármán Nikola | 2016. Május 07.
Bár Romhányi Józsefet legtöbben a bolondos verseiről ismerik, sokkal több volt ő annál, minthogy egyszerűen "csak" költőnek nevezzük, ahogyan egyébként ő soha nem hívta magát. Ő maga volt a megtestesült "kultúr-show-biznisz".

Állatverstől az operalibrettóig semmi nem fogott ki rajta

Nehezen lehetne behatárolni, beletuszkolni egyetlen szóba, ki volt Romhányi. Az 1921-ben született Romhányi író, költő, műfordító, humorista, forgatókönyvíró volt, és még hosszan sorolhatnánk, mi minden feladatot és szerepet látott el a művészeti és kulturális életben. Eredetileg zenésznek készült, brácsán játszott. Az élet azonban másfelé vitte őt. Az 50-es években a Magyar Rádió dramaturgjaként és az Állami Hangverseny- és Műsor-igazgatóság művészeti vezetőjeként dolgozott, majd a 60-as évektől a Magyar Televízió szórakoztató osztályának művészeti vezetője lett.

A legtöbben különleges állatmeséiről ismerik őt, pedig ennél jóval komolyabb és sokrétűbb tevékenységet folytatott. Azt például csak kevesen tudják róla, hogy óriási irodalmi, nyelvi és művészeti tudással rendelkezett, már iskolás korában is ógörög és latin nyelvből nyert országos versenyeket. A bolondos versek írásán túl operákat és musicaleket fordított, illetve saját opera-szövegkönyveket is írt. Neki köszönhetjük például a nagy sikerű Macskák című musical szövegének magyarra fordítását, vagy Ránki György Muzsikus Péter című operájának librettóját, de ő írta a Lúdas Matyi forgatókönyvét is.

Még a hadifogságban is rímekben beszélt

Romhányi pályafutásának kezdete szinte regénybe illő, drámai regénybe, ő azonban ebből is humort kovácsolt. 1944-ben orosz hadifogságba esett a második világháború során, de humora ott sem hagyta el, sőt ez segített számára túlélni a borzalmakat. Több fogolytársával együtt zenekart is alapított, és mivel megnevettette, szórakoztatta az őröket, konyhai munkát adtak neki, és megúszta háromévi raboskodással és kényszermunkával. A fogságban töltött időről is rímekben emlékezett később:

Körülöttem füstös üstök: készül a früstük! Izmaim már merevek, úgy kavarok-keverek. És sűrű cseppet izzadok, hogy hízzatok!

A fogságból hazatérve szerényen éldegélt, abból próbált pénzt szerezni, hogy verseit különböző újságoknak adta el. Ekkor figyeltek fel rá, és került konferansziéként esztrádműsorokba, ahol saját maga szavalta el verseit a műsorszámok között, amelyeket a közönség rendszerint tapsorkánnal fogadott. Az az átélés és játékosság, amellyel ezeket előadta, a mai napig utánozhatatlan.

Burkoltan mondott jellemkritikát az emberekről

Szinte hihetetlen, amire Romhányi képes volt: állandóan rímekbe szedve beszélt és gondolkodott. Szellemes gondolatainak az adott alapot, hogy kiválóan ismerte a magyar nyelvet, és egyedülálló szófordulatokat, rímeket tudott kihozni belőle. Zenei érzéke is ebben megmutatkozott, hiszen felismerte a nyelvben rejlő játékos lehetőségeket, és bravúrosan csavarta a szavakat. Verseit intelligens humor jellemezte, mondanivalója azonban nemcsak mulattatott, hanem burkoltan ugyan, de kemény kritikákat is adott az emberi jellemről.

Kedvenc rajzfilmjeink és slágereink szövegeit is neki köszönhetjük

Romhányi József munkái a mai napig kedvencei gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt, generációk nőttek fel művein. Évtizedek óta rajongunk a frappáns mondókáiért, rajzfilmszövegeiért. Sziporkázó mondatai, parádés párbeszédei nélkül nem lett volna olyan sikeres a Mézga család, a Dr. Bubó, a Mekk mester, vagy a Frédi és Béni, amelyeknek a szövegeit ő írta.

Romhányi nevéhez dalszövegek is fűződnek, ő írta minden idők egyik legnépszerűbb magyar filmjének, a Keleti Márton rendezte Két vallomás felejthetetlen, a Párizsban szép a nyár című slágerének szövegét.

Saját gyermekét, Romhányi Ágnest is megihlette, aki követve édesapja példáját, szintén sikeres műfordító, szövegíró, dramaturg lett. Romhányit munkásságért érdemes művész címmel tüntették ki, de a díjnak nem sokáig örülhetett, pár hónappal később, 1983. május 7-én meghalt. 

 

Exit mobile version