Az biztos, hogy az én táskám olyan, mint Mary Poppins vagy Hermione Granger elvarázsolt szatyorkája: szó szerint mindenre van benne megoldás. Kis takaró, csipesz, ragtapasz, rágcsa, játékok, gyurma, váltóruha, lázcsillapító… úgy érzem, mindenre fel vagyok készülve, amit csak elém dob az élet. Múltkor a barátnőm nevetve jegyezte meg: talán még atomvillanás esetén is elő tudnék valamit húzni. Na jó, ez a kihívás talán zavarba hozna – de ha hirtelen összedőlne felettünk a ház, akkor azért némi hideg élelem, víz és egy fél óvodáscsoport elszórakoztatására való játék biztos akadna a táskám mélyén. És ez csak az én részem a csomag súlyához.
Ne feledkezzünk meg azonban azokról a kincsekről sem, amiket a gyerekeim adnak a kezembe a sétáink során, hogy őrizzem meg nekik egy esetleges későbbi felhasználásra. Ilyen a kis kavics (fél kilónyi mindig akad a táskámban), a madártoll, az érdekes virág, termés, falevél, botocska és mindenféle vegyes felismerhetetlen műanyag vacak, amiket a földről szednek fel. Vitázhatnék is velük persze, de minek – a táskámba dobom, amit csak adnak, és csak akkor lepődöm meg azon, hogy milyen irgalmatlan sok szemét van nálam, amikor néhány havonta kiürítem. Persze általában hivatalos helyen, amikor éppen olyasmi kell, ami a halom alján van. Kicsit sem égek.
Persze mondhatom úgy is, hogy jó példával járok elő, mert hát az ugye alap, hogy a használt zsebkendőt nem dobjuk el az utcán, sem a cukorkáspapírt, és persze a félig elnyalt nyalókák is nálam kötnek ki, hiszen az mindig jó lesz majd később a gyerek szerint. Ehhez jön még a matrica a doktor nénitől, és prospektus a világ összes boltjából.
Akarhatok én tiszta, rendezett táskát magamnak – erre semmi esélyem sincsen, mert a gyerekem rosszabb, mint egy hajléktalan: mindent begyűjt, amit lát, és semmitől sem hajlandó megválni. Na nem mintha számon tartaná a nálam letétbe helyezett kincseit – azok csak akkor válnak legközelebb értékessé, amikor a kuka fölött üríteném a zsebem, és szeretnék megszabadulni az üres csigahéjtól vagy az összegyűrt fényes csokipapírtól. Akkor hirtelen mind olyan értékessé válik, amit a játékbolt legcsillogóbb sztárja sem tud felülmúlni.
Csak az nyugtat meg, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek a táskájából időnként furcsa dolgok esnek ki. A legtöbb édesanya táskája ilyen. A Gyereketető csoport tagjait kérdeztem, mi az, ami soha nem hiányzik a táskájukból, bárhová is indulnak a gyerekkel. Kiderült: én még nem is tartozom az extrém kategóriába.
1. Én most a héten nyitottam ki az egyik táskámat, amit előtte pár napig nem használtam. Egy kis csiga mászott ki belőle. Gyorsan megkínáltam a szendvicsemből egy kis salátával. Ki tudja, mikor került oda.
2. Az én túlélőszettem egy bankkártya nagyságú kütyü, rajta vonalzó, benne éles kiskés, olló, gombostű, golyóstoll és szemöldökcsipesz. Szedtem már ki vele szálkát, és vágtam le kötélhintába ragadt gyereket. Enélkül egy tapodtat sem! De mindig van nálam buláta is, és aromazáró csipeszek, mert az nálunk a kedvenc fogzásra való rágóka.
3. Egy kis fém kerti ásó. (Tényleg nagyon kicsi.)
4. 13-as csavarkulcs. Ez kell a futóbicikli ülésének az állításához. (Ezt többen is írták!)
5. Komplett bili, mikor a leszoktató időszakban voltunk. Utólag már vicces visszaemlékezni rá, bár akkoriban nagy hasznát láttuk néha.
6. Legutóbb egy csírázó borsószemet kellett magammal vinni, mert a fiam szerint abból lesz a tengeralattjáró, a csírából meg a periszkóp.
7. Mindig van nálam kavics, kukoricaszem, üres gyufásdoboz megőrzésre. De találtam már nyálas bulátát és egy nagyobb ágat is. De még csak 18 hónapos a fiam, most kezdi a gyűjtögetést.
8. A kavics mindennapos dolog. És a cserebogár is. De találtam már egy csapat (hét darab) bodobácsot is.
9. Mindig van nálam kaja. Ha a városban járunk, egy heti hidegélelemmel indulok el, mert a világ étele nem elég a 2 és 4 éves fiaimnak, és akkor én még nem is ettem.
10. Most vettem elő az átmeneti dzsekimet, a zsebében egy diót és két gesztenyét találtam. Egy-két kisautóval és dinóval is mindig tudok szolgálni.
11. Pumpás orrszívó az őszi–téli időszakban mindig nálam van.
12. Mindig van nálam királylányszett: korona, fülbevaló, gyöngysor, gyűrűk… emellett maroknyi fűcsomó, gaz, virág.
13. Amióta gyerekeim vannak, azóta mindig van nálam egy mérőszalag – ha ruhát néznék neki, akkor le tudjam mérni.
14. Szójaszósz műanyag formában.
15. Fényképezőgép mindig van nálam, hogy elkapjam a pillanatokat.
16. Kukac – a gyűjtött makkból bújt ki.
17. Svájci bicska.
18. A kulcstartómon van bilincskulcs, és a táskámban mindig van kisbicska, fertőtlenítő, ragtapasz és csavarhúzó.
19. Olló, tű, cérna, kockacukor, dobókocka, ceruza.
20. Pingponglabda.
21. Síp.
22. Pár darab cumi.
23. Csavarhúzókészlet. Gyerekzokni.
24. Jelen pillanatban egy legó társasjáték báránya van a táskámban. De a kabátom zsebében van még csigaház, makk és kavicsok. Mindezek megőrzésre.
25. Zacskónak mindig kell lennie a kavicsoknak, ami akármekkora, mindig teli van, mire hazaérünk.