Ilyen volt Nándi, a Down-szindrómás kisfiú első éve az iskolában

Bakóczy Szilvia | Fotózta: Révai Sára | 2016. Június 17.
Tavaly szeptemberben megjelent cikkünkben bemutattuk a Down-szindrómás kisfiú, Nándi legelső napját az iskolában. Története azért is volt annyira inspiráló, mert integráltan kezdhette el a tanulást. Kíváncsiak voltunk, hogy érezte magát, hogy sikerült neki a beilleszkedés, és milyen élményeket gyűjtött az első osztályban.
Nándi Nyíregyházán él, szüleivel és testvérével, Dorkával. Az első osztályt a Móricz Zsigmond Általános Iskola Vécsey Károly Tagintézetében végezte el. Az osztályban nem ő volt az egyetlen SNI-s diák. Ide járt például Pepe, egy másik Down-szindrómás kisfiú is, aki Nándi egyik legjobb barátja.

 

Az osztálynak két tanítója volt, az ő munkájukat segítette egy pedagógiai asszisztens.

 

“A gyerekek kifejezetten megszerették Nándit, a lányok közül többen anyáskodtak fölötte, amikor segítségre volt szüksége – meséli dr. Szécsi Attila, Nándi édesapja. – A szülők is nyitni kezdtek felénk a tanév során. Igaziból soha senki nem kérdőjelezte meg Nándi jelenlétét az osztályban.”

 

Nándi az első osztályban különösebb gond nélkül megtanult írni. Rövidebb szavakat és mondatokat tökéletesen le tud másolni. Sőt, a rövidebb mondatokat önállóan is be tudja fejezni. Mivel fontos volt, hogy az egyes sortávolságok a lehető legnagyobbak legyenek, eleinte Márti, az anyukája készítette Nándi füzeteit. Később a gyengén látó diákoknak gyártott füzetek is tökéletesek voltak.

 

Az olvasás is megy, bár a tempón azért még lehet javítani. “Nemrég fedezte fel Nándi, hogy nemcsak az olvasókönyvében leírt mondatokat tudja elolvasni, hanem a többi mesekönyvet is – mondja nevetve az édesanyja, dr. Kupay Márti. – Látnotok kellett volna azt a csodálkozást és örömöt, büszkeséget, amit érzett, amikor egy törpékről szóló mesekönyvbe bele tudott olvasni!”

 

A szülők szerint ugyanakkor Nándi nem mindig bízik a saját képességeiben. “Amikor egy-egy hiányos mondat befejezéséhez önállóan kitalálja és leírja a szavakat, még néha keresi, hogy honnan másolta ezeket” – mondja Márti. “Pedig Nándi tényleg, de tényleg nagyon ügyes” – teszi hozzá Dorka, Nándi testvére.

 

“Gyakran soknak tűnt a 45 perc az órákon. Nem egyszerű ennyi ideig Nándi figyelmét lekötni – mondja Nándi apukája a nehézségekről az első évben. – A szabálykövetése is akadozott, különösen, ha feszültség volt körülötte. A nyomdáknak és a dicséretnek ugyanakkor mindig nagyon megörült. Úgyhogy mint minden gyerekhez, úgy hozzá is lehet utat találni.”

 

Nándi leckefüzetébe a tanítónők minden óra után leírták, hogy mi volt az óra anyaga, a feladatok közül melyeket csinálta meg, és melyeket kell még otthon befejezni, gyakorolni. Mindkét szülő azt mondja: Nándi nagyon sokat fejlődött az első évben, amiért ők nagyon hálásak a vele eddig foglalkozó pedagógusoknak.

 

A baj az, hogy Nándi lelkesedése a második félévre lecsökkent. Egyre nehezebben lehetett rávenni a munkára, a szabályok betartására. A végén már arra is, hogy iskolába menjen.

 

“A tanulási képességeket vizsgáló bizottság véleménye alapján Nándi ugyan enyhe értelmi fogyatékos, ennek ellenére folytathatta volna akár a második osztályt is, pláne az integrált oktatást. Azonban mi úgy döntöttünk, szeretnénk, ha megismételné az első osztályt” – mondja Attila.

 

“Fontos, hogy stabilizálja a tudását. Szerencsére a leendő elsős tanítónéni, ugyanabban az iskolában tárt karokkal várja Nándit” – teszi hozzá Márti.

 

Ajánlott levelet hoz a postás. A KLIK nyíregyházi tankerületi igazgatósága értesíti a szülőket arról, hogy biztosítják a feltételeket Nándi integrált oktatásához.

 

Az iskolában hétfőn volt az utolsó tanítási nap. A tanulást ugyanakkor nem lehet őszig szüneteltetni. Márti szerint naponta legalább egy óra gyakorlásra van szükség ahhoz, hogy szeptemberben gördülékeny legyen a folytatás. Persze bőven jut majd idő a pihenésre, nyaralásra, focira is.

 

A perspektívákról a szülők azt mondják, annak ellenére, hogy bizonyosan lesznek nehézségek, minimum az alsó tagozatot nagyon jó lenne integráltan elvégezni. Ez egyébként egyáltalán nem lehetetlen a Down-szindrómás gyerekek esetében. Márti szerint egyetlen titok van: rengeteget kell velük otthon foglalkozni.

 (A cikk első része Nándi első napjáról az iskolában itt olvasható.) 

További szívmelengető cikkek Down-szindrómás gyerekekről az NLCafén:

Exit mobile version