Tökéletlen idők (1993)
A nyári szünet első napja, az utolsó kicsengetés az iskolából. Tűz a nap, mindenki kiárad a jó levegőre, és este természetesen egy őrülten izgalmas buli lesz, ahol meg kell ünnepelni a nagy alkalmat. Mindössze ennyiről szól a Tökéletlen idők, de ezt az érzést olyan pontosan kapja el, hogy ha bárki egy kicsit is újra gimisnek szeretné érezni magát, akkor a Tökéletlen időkkel könnyedén részt vehet egy időutazásban, és ez még úgy is igaz, hogy a film amerikai diákokat mutat be a hetvenes években. Mert egy tinédzsert ugyanaz érdekli Magyarországon is, mint Amerikában. Őrülten szellemes, csodálatosan szabad szellemű nosztalgiamozi, amiben láthatjuk feltűnni a fiatal Matthew McConaughey-t, Milla Jovovichot és Ben Afflecket is.
Everybody Wants Some! (2016)
A Tökéletlen idők szellemi testvére, azzal a fontos különbséggel, hogy nem az iskola utolsó, hanem az első napjáról szól, pontosan az azt megelőző hétvégéről, amikor egy csapatnyi atléta srác ismerkedik meg egymással az egyetemi koleszban, hogy együtt átbulizzák a hétvégét, mielőtt hétfőn beülnének az iskolapadba, és elkezdődne az év. A film annyira tűpontosan idézi meg a nyolcvanas évek elejét, hogy ha nem tudom, hogy most készült, simán elhittem volna, hogy még akkoriban forgatták. Kocsmázás, punkkoncert, diszkó, házibuli, csajozás, farokméregetés – az Everybody Wants Some! pontosan kapja el, milyenek a fiúk 18 évesen, és mi érdekli őket, és ez a helyzet időnként egészen fergeteges jeleneteket szül.
Moszkva tér (2001)
Kicsit csalok, mert a Moszkva tér nem egészen nyári szünetes film, mert a nagy része az érettségi környékén játszódik, de ezek azok a hetek, amikor lélekben már mindenki kint van a suliból, és az érettséginél, valamint a rendszerváltásnál sokkal jobban izgatja a srácokat, hogy kamu vonatjegyekkel beutazzák Európát, elmenjenek a legtutibb házibulikba, és végre rájuk találjon a szerelem. A felnőtté válás előtti egyik utolsó fázis ez, egy utolsó nyár, amikor még minden este találkozni lehet a többiekkel az óra alatt a Moszkván. Szenzációs dumákkal teli korrajz arról, milyen volt tinédzsernek lenni Budapesten a rendszerváltás környékén.
Szerelmem nyara (2004)
A lista nem bővelkedik olyan filmekben, ami női szemszögből mutatja be a nyári szünet érzését, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy a hollywoodi férfidominanciában elsősorban férfi forgatókönyvírók írják meg a saját tinédzserkori élményeiket a saját szemszögükből. Már csak ezért is figyelemre méltó a brit Szerelmem nyara, aminek két tizenéves lány a főhőse, akik a yorkshire-i vidéken élvezik a napsütést (!) a gyönyörű nyárban. Tamsin minden, ami Mona soha nem volt, és talán soha nem is lehet: szabad, merész, gyönyörű (Emily Blunt sztárcsináló szerepe) és minden rosszban benne van. A vad, nyári barátságból szép lassan szerelem szövődik, de ami az egyiküknek talán csak móka, a másiknak véresen komoly érzelem.
Dirty Dancing – Piszkos tánc (1987)
A szüleinkkel nyaralni tizenévesen ritkán tartozik a legkedvesebb élményeink közé, de ha akad a közelben egy pofátlanul jóképű tánctanár, akkor mindjárt más a helyzet. Ezt tapasztalhatja meg a lányból lassan nővé érő Baby is abban a családos nyári táborban, ahol egész véletlenül a Patrick Swayze alakította Johnny Castle (micsoda név) oktatja táncra a két ballábas vendégsereget. A film a tilosban járás és a szülők előtti titkolózás csábító érzését adja vissza, és az érzést, hogy milyen az, amikor valaki először nézett ránk úgy, hogy belepirultunk, a betétdalok pedig egy olyan korszak iránt éreztetnek velünk nosztalgiát, amikor a többségünk még egyáltalán nem élt. Tiltott szerelem, tiltott tánc és persze a The Time of My Life.
Családi vakáció (1983)
Nem minden családi vakáción volt egy jóképű tánctanár, hogy elviselhetőbbé tegye a nyarat, sőt a tinédzserkor beköszönte előtt még tényleg nem volt menekvés a szülők által szervezett programoktól és kéretlen rokonlátogatásoktól. Ezt az áldatlan állapotot örökítette meg a nyolcvanas évek Chevy Chase-klasszikusa, a Családi vakáció, ami megmutatja, hogy a generációs különbségek bizony sokat számítanak, ha a szünidő szórakoztató eltöltéséről van szó. A filmnek nem kimondottan a Griswold gyerekek, hanem inkább a szüleik a főszereplői, ám ettől még nagyon is átérezzük a szenvedéseiket a Walley World vidámpark felé vezető, soha véget nem érő autóúton.
Adventureland – Kalandpark (2009)
Emlékszel még az első nyárra, amikor a szüleid azt mondták, hogy itt az ideje belekóstolnod a felnőttlétbe, és elmenni egy kicsit dolgozni a teljes nyaras lazulás helyett? Ezt az érzést hozza vissza az Adventureland – Kalandpark, melynek főszereplője James, akinek egy teljes nyarat kéne kihúznia a városa vidámparkjában motiválatlan munkaerőként. A kezdeti unalmat hamarosan felváltja a felismerés, hogy itt rengeteg sorstársával dolgozhat együtt, és jó társaságban még egy unalmas munkahely is könnyen izgalmassá válhat. És akkor még szót sem ejtettem az első szerelemről…
A nyár királyai (2013)
Egyértelműen a tinédzserkorban tud a legfeszültebb lenni a szülő-gyerek viszony, és ez a kapcsolat még inkább kiéleződhet a nyári szünetben, amikor a gyerek a szokásosnál is több időt kénytelen együtt tölteni a szüleivel. A történet hősei, Joe, Patrick és Biaggio teljesen eldobják az agyukat az otthoniaktól, ezért úgy döntenek, hogy bejelentés nélkül lelépnek, és egy saját maguk által épített erdei házban húzzák meg magukat. Az erdei önfenntartás és az első még nagyon is gyerekes, de már felnőttesnek érződő lépések együttesen csodálatos nyári kalandot eredményeznek, és csodás végeredményként a szülőktől való távolság az, ami végül közelebb hozza őket a szüleikhez.
The Boy (2015)
A nyár azért nem csak móka, kacagás és szerelem tud lenni. Ha nem jönnek össze a dolgok, akkor könnyen fordulhat tömény unalomba is, mint ami velem is megtörtént, amikor a rossz bizonyítványom eredményeként egész nyáron nem mozdulhattam ki poros kis városomból. Még ennél is rosszabb a helyzete a kis Tednek, akinek az apja egy motelt vezet egy isten háta mögötti országút mellett. A film tökéletesen adja vissza a túlzott nyári semmittevés közepette beálló unalmat és apátiát, valamint azt, hogy milyen érzés, ha hosszabb távon senki sincs, akivel beszélgethetünk. A legtöbb nyáron unatkozó kisdiák szerencsére nem tesz unalmában olyan szörnyűségeket, mint a film főszereplője.
Állj mellém! (1986)
Az erdei táborozás és túrázás a barátokkal az egyik első nagy próbája az önállóságnak, és mikor lehetne erre sort keríteni, ha nem a nyári szünetben? A Stephen King-novellából készült filmben a négy jó barát azért indul útnak, hogy megkeressék egy eltűnt kortársukat, aki tudomásuk szerint a síneken vesztette életét. Egyszerű kis nyári szüneti kalandnak indul, ám amikor a film végén a narrátor visszaemlékszik arra, hogy mi történt később a srácokkal felnőtt korukban, a kiránduláson történtek többletjelentést kapnak, és szem nem marad szárazon. Az egyik legszebb film a gyerekkori ártatlanság – nem szexuális értelemben való – elvesztéséről.
