Bár Hillary Clintonnak is bőven van vaj a fején, elég az email-botrányokra vagy épp Bengázira gondolni, Donald Trumphoz képest még így is lényegesen jobb jelöltnek tűnik, már csak azért is, mert több évtizedes tapasztalata van az amerikai politikát illetően, emellett nem szokott otromba stílusban ordítva bunkóságokat mondani politikai ellenfeleiről vagy épp újságírókról.
Donald Trump ezzel szemben az elefánt a világ porcelánboltjában, aki hol a nőket, hol a bevándorlókat alázza, hol pedig teljes külpolitikai tájékozatlanságáról tesz tanúbizonyságot, mint ahogy tette ezt, amikor Skóciába látogatva (ahol egyébként egy golfpályát nyitott meg) azt mondta, nagyon büszke az ottani emberekre, akik megvédték országukat a gonosz EU-tól. Az mellékesnek tűnt számára, hogy a skótok többségében a Brexit ellen szavaztak, a makacs tények általában nem szokták érdekelni a szoláriumok földi helytartóját.
Trump mérhetetlenül szimpatikus image-ét csak fokozza, hogy amióta eszébe jutott, hogy valójában egy konzervatív párt színeiben indul, ki tudja, miért, hirtelen elkezdte hangoztatni, hogy mennyire istenfélő ember is ő (nota bene: pártjának fősodrával ellentétben támogatja az abortuszt, és az azonos neműek házasságával sincs problémája). Persze nem akarnánk elvitatni tőle, hogy tényleg meghallotta az Úr hangját, de ugyanitt szívesen megkérdeznénk tőle, hogy mi a véleménye például a hiúsággal kapcsolatos tanításokról annak az embernek, aki annyi felületre íratta már fel a nevét, amennyire csak lehet.
Miután felesége, Melania Trump a republikánusok jelöltállító nagygyűlésén előadott beszédéről kiderült, hogy szinte egy az egyben Michelle Obama 2008-as hasonló beszédének a koppintása, a Trump-tábor összevissza kezdett beszélni, kezdve onnan, hogy Trumpné asszony saját maga írta a beszédet, majd szövegírók egész csapatát is megemlítették, Trump maga pedig annyit mondott, hogy ha a felesége több tízmillió ember előtt mond beszédet, nyilván nem lopja el más szavait. A szándék lehet, hogy ez volt, de az ominózus beszédeket összehasonlítva nehéz elhinni, hogy a véletlen műve lenne a majdnem teljes egyezés.
Már korábban megemlítettük, de nehéz feldolgozni, hogy Trump győzelme esetén egy olyan ember kerülne az USA elnöki székébe, aki büszkén és vállaltan tagadja a globális felmelegedés tényét. Mindezt annak ellenére, hogy ma már tudományos bizonyítékok támasztják alá, hogy az emberi tevékenység hatására gyorsult fel bolygónk melegedése, ennek helyreállításához évszázadokra lesz szükség.
Trump remekül érvel: tényekkel ritkán szokta alátámasztani állításait, ehelyett gyakran él a “sokan azt mondják, hogy”, illetve “rengeteg emberrel találkoztam, aki azt mondta, hogy” fordulatokkal, hogy így csomagolja be sokszor teljesen elrugaszkodott vagy simán csak hamis állításait politikai, gazdasági vagy társadalmi kérdésekkel kapcsolatban. Így persze nem kell megindokolnia szinte semmit, és nyugodtan ráfoghatja másokra, ha hazugságon vagy épp érfalrepesztő hülyeségen kapják. Ilyenkor jellemzően egy sértődött ötéves stílusában vagdalkozik, és minden létező módszerrel igyekszik másra terelni a rivaldafényt.
Remek elnök lesz no, akárki meglássa. Bár inkább ne!
További cikkek Donald Trumpról az NLCafén:
- A suttyók királya – ha Donald Trump lesz az új USA elnöke, bajban leszünk
- Donald Trump keményen beszólt a terhes nőknek
- Donald Trump: Hillary Clinton csak azért kapott ennyi szavazatot, mert nő