“Nem tudják, mi az igazi szeretet” – magyar prostituáltak Berlinben

nlc | 2016. Július 25.
Van olyan magyar prostituált, aki azért árulja a testét a berlini utcán, hogy a négy, otthon maradt gyerekét tartsa el, és olyan is, aki a napi adag drogra keres vele pénzt. Éva, egy kint dolgozó, magyar szociális munkás mindannyiuknak igyekszik segíteni.

“Itt legális a prostitúció, így persze hogy foglalkoznak vele. De ha az utcai munkáról beszélünk, akkor amúgy elmondhatom, hogy a kliensek kilencven százaléka magyarországi roma lány” – mondja Ádám Éva magyar szociális munkás, aki  jelenleg a berlini Frauntreff Olga nevű német civil szervezetnél dolgozik, mely a város prostituáltjait segíti. Az Abcúg.hu interjúját szemléztük.

Menekülés a kilátástalanság elől

A Berlinben prostituáltként dolgozó magyar lányok többsége a pénztelenség, a kilátástalanság elől menekül. Vannak, akiket kényszerítenek, de a legtöbben önként választják ezt az utat.

“Soha nem tudod, milyen kocsiba ülsz be, nem tudod, kivel mész el, kiszámíthatatlan az egész. Egy motivációjuk van: a pénz” – fogalmazott Éva, aki úgy látja, ez az egyik legveszélyesebb munka a világon, ám az itt dolgozó lányok mégsem adják fel. Sokan az otthon maradt családot tartják el, van, akit négy gyerek vár otthon. És akad olyan is, aki azért nem tud kiszállni, mert a stricije nem engedi.

“Van olyan, aki egyedül jött ki, és csak magának csinálja a pénzt. A többség viszont stricivel jött ki, a barátjával, férjével. A strici jobb esetben egy támasz. A strici szervezi a házat, a lakhatást és a különböző papírokat – magyarázta Éva. – A strici ki van szolgáltatva a lánynak a pénz miatt, a lány a stricinek a biztonság miatt. És a legfontosabb, hogy ők nem tudják, mi az igazi szeretet. Sok lánynak szörnyű gyerekkora volt, számukra a szeretet az, amit kapnak a stricitől. Van olyan, akinek a férje a stricije, vagy a stricije a gyerekei apja.”

Kizárólag nőknek

A szervezet Kurfürstenstrassén található irodájában enni, mosni, de akár aludni is lehet, de a prostituáltak bemehetnek beszélgetni vagy egészségügyi ellátást kérni, betegbiztosítás nélkül is. Gyakori probléma a felfázás, a nőgyógyászati bajok és persze a terhesség. Az irodába kizárólag nők léphetnek be, mivel arra való, hogy őket védjék.

“Nem megváltoztatni akarjuk őket, nem azt akarjuk, hogy hagyják abba a munkát. De ha erről van szó, akkor ott vagyunk nekik. Ha haza akarnak menni, segítünk nekik – mondta Éva, aki leszögezte, hogy csak azon lehet segíteni, aki akarja és tesz érte. – Aki szeretne lakcímet, adószámot, be szeretne jelentkezni mint prostituált, annak lehet segíteni. Van is ilyen, csak kevés.”

Vannak olyan lányok, akik csak pár hónapra terveznek kimenni, aztán évek lesznek belőle. Éva legrégebbi kliense nyolc éve van kint, drogfüggő lett, ma már a napi adagért dolgozik.

A pult másik oldalán

“Azért csinálom, mert szeretem. Sokszor szavak sincsenek, csak egymásra nézünk, és nekem meg sem kell kérdeznem, hogy van” – magyarázta Éva, miért érdemes szociális munkásként dolgoznia Berlinben. Neki is vannak nehézségei, harcai, ám a munkája során ezektől el kell vonatkoztatnia.

“Ez is egy közös dolog bennünk, egyikünk sincs otthon. És tudod, mi nehéz még nekem? Az, hogy van egy pult, én állok az egyik oldalán, ők meg a másikon. Az ember pedig akaratlanul is elgondolkodik azon, hogyan milyen igazságtalan a világ, hogy én itt állok, ők meg ott – fogalmazott Éva, aki maga is roma. 

Szerencsésnek érzi magát, amiért az édesanyja, tanárai, barátai mellette álltak, támogatták. Amiért továbbtanulhatott. Nagyon jól tudja, hogy ez a lehetőség nem mindenkinek adatik meg, mégis igyekszik motiválni a lányokat. Mint mondja: a sok szürke galamb között én vagyok a fehér, de mégis galamb vagyok. 

Exit mobile version