Bencsik István professor emeritust, a pécsi művészeti kar Kossuth-díjas alapító-oktatóját 85 éves korában szombaton érte a halál – közölte az oktatási intézmény. Bencsik István 1931-ben született Marcaliban, 1951-1957-ig tanult a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, a mestere Mikus Sándor volt. 1965-től 1967-ig a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület elnöke volt.
1954-től kiállító művész. 1957-1959 között Makrisz Agamemnon asszisztenseként dolgozott. A villányi Nemzetközi Szobrászati- és a nagyatádi Nemzetközi Faszobrászati Alkotótelep egyik alapítója volt.
1982-től a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem (JPTE) Tanárképző Kar Rajztanszékének tanára, majd docense lett. 1990-től a volosi művtelep (GR) igazgatója.
1991-ben egyik alapítója volt a pécsi Képzőművészeti Mesteriskolának. 1993-tól a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára. 1991-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 1995-től elnökségi tagja volt.
Pályája kezdetén lírai, figurális szobrokat alkotott később fémlemezből hajtogatással, gyűréssel, gesztusszobrokat hozott létre, fémtárgyakat alakított át amorf alakzatokká, drótplasztikákat készített. Az 1970-es évek elején a villányi és a nagyatádi alkotótelepen nonfiguratív szobrokat faragott.
A 70-es évek második felétől a torzó lesz művészetében a meghatározó motívum. A torzók folytatásai a testrészleteket ábrázoló nagyméretű kő-, fa- és márványszobrai és a 80-as évek második felétől születő, ujjrészletekből épülő sorozata.
A nőiség, a női test szépségét bemutató kései alkotásaiból 2014 októberében nyílt kiállítás a baranyai megyeszékhely Pécsi Galériájában. Művészetét 1992-ben Kossuth-díjjal ismerték el, 2009-ben megkapta a Pécsi Kisplasztikai Biennálé nagydíját, 2009-ben pedig a Prima-díjat.